Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-277
27J. országos ülés október 26-án, szombaton. 1889. 243 Elnök í Fel fog olvastatni a módosítvány és a határozati javaslat. Madarász József jegyző (olvassa). Elnök: Bezerédj Viktor előadó ur kivan szólni. Bezerédj Viktor előadó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igen helyesen jegyezte meg Grulner Gyula t. képviselőtársam, hogy ezen szakasz képezi a javaslat sarkkövét, melynek helyes megoldásától függ az, hogy a javaslatba lerakott helyes intézkedések miként lesznek foganatosíthatók és hogy a javaslat végrehajtása által el fog-e éretni azon czél, melyet a javaslat törvényerőre emelkedésétől várunk. Abban is igaza vau az igen t. képviselő urnak, hogy teljesen igazságos megadóztatást a gyakorlati életben keresztülvinni majdnem lehetetlen. A megterhelés legigazságosabb módja kétségtelenül az volna, ha csak azok rovatnának meg az utak fentartási költségeivel, kik azon utakat tényleg használják. Ez a legigazságosabban útvámok által éretnék el, azonban ezen modalitásra a mi körülményeink között gondolni sem lehet. Mert egyrészről utaink azzal a nagy forgalommal nem bírnak, másrészről kereskedelmünk és iparunk sokkal fejletlenebb, semhogy a kü'földi nyomasztó versenynyel szemben hazai czikkeinket még újabb tehernek, a vámmegadóztatásnak vethetnők alá. Egy más módot kell tehát elfogadnunk. Abban is igaza van, hogy az egyenes adó a legtermészetesebb alap, a melyen akivetés eszközölhető. De t. képviselőház, ha egy új alapra áttérünk és főleg ha oly osztályokat is vonunk be a kötelezettségbe, a melyek eddig terhelve épen nem, vagy nem megfelelő mértékben voltak: szükségszerű követelmény az, hogy ez az új alapra való átmenet olyan mintegy forradalomszerűen ne történjék, (Helyeslés) hanem lehetőleg a létező viszonyok is tekintetbe vétessenek; mert hiszen a legconsequensebb eljárás ismét az lenne ha elfogadjuk az egyenes adót vessük ki a szükségletet általánosságban bizonyos százalék sz< rint a kötelezettekre. De eddig a t. képviselő ur sem ment módosítványában, mert maga is belátta, hogy a szükséglet, ha tisztán az egyenes adó után vettetnék ki, oly nagy megterheltetést képezne az adózókra, a melyet ő sem látott voln jónak elfogadni, tehát ő is helyesebbnek ismer el egy közvetítő módozatot, a melynek alapján a százalék szerinti megterheltetés és egyébként való biztosítása a szükségletnek megtörténhessék. Azonban a t. képviselő ur abban tévedett, hogy számítását azon alapra helyezte, hogy tudniillik a jelenlegi közmunka-tartozások váltságárak szerinti értékét vette fel alapul. Már az általános vitában tartott beszédemben bátor voltam jelezni és kiterjeszkedni arra, hogy a közmunka-tartozások váltságárak szerint számított értéke mennyiben elégtelen az útfentartási költségek fedezésére. Pedig nekünk — és ez elég kedvezőtlen állapot — nemcsak az útfentartást, hanem a kiépítésre fordítandó költségekkel is kell jövőben foglalkozni, a mennyiben 33.992 kilométert tevő törvényhatósági útnak egyharmadrésze, 11.000 kilométer, máig sincs kiépítve. De ha csak a jelenlegi törvényhatósági úthálózatot, a 33.000 kilométert veszünk fel — pedig utoljára is ki vágyónk annak téve, hogy a törvényhatóságok úthálózatukat kiterjesztik, fokozatosan fejlesztik és nem is akarnók azt, hogy úthálózatunk elől a fejlődés elzárassék; mondom, hacsak ezt a 33,000 kilométernyi úthálózatot veszszük és a mint éppen az előttem szólott Papp Elek képviselő ur kimutatta, hogy egyik-másik megyében, mint például Csongrádban 2000 frtba is kerül 1 kilométernyi útnak fentartása, továbbá az ő megyéjében, melynek egyik kerületét képviselni szerencséje van, körülbelől 1000 frtba kerül 1 kilométernyi út fentaitása; ha tehát átlag csak 280 irtot veszünk fel 1 kilométernyi út fentartására, akkor kijön majdnem 10 mil'iónyi összeg csupán a törvényhatósági utak fentartása, czíméo, nem is számítva az utak kiépítésére szükséges összegeket. De a javaslat alapján a törvényhatóságoknak egyéb megterhéltetése is helyt fog foglalni, ugyanis a vasúti állomásokhoz vezető utaknak fentartásához a költségeknek a törvényhatóság Vs összegével járulni lesz kénytelen; azonfelül már ez időszerint egyes törvényhatóságok lekötötték útalapjaikat a vicinális vasutakra megszavazott összegek vagy az e czélból felvett kölcsönök kamattartozásai és törlesztési hányadának viselése folytán ; azon felül pedig a 36. §. akként intézkedik, hogy egy olyan községi, közlekedési útnál, a melynek fentartása a csoportosított községeknek sokkal nagyobb megterheltetésével jár, mintsem azok elviselhetnék, ennélfogva itt is előfordul, hogy a törvényhatóság az illető csoportosított községeknek a megnevezett útvonalra bizonyos segélyt ad. (Igaz! Ugy van!) Ezeken a ezímeken a törvényhatóságoknak e^y újabb megterheltetése fog eszközöltetni, vagyis az az összeg, melyet csupán a fentartás czímén jdezni bátor voltam, tudniillik 9,450.000 frt, bizonyára el fogja érni a 10 milliót. Hogy állunk ezzel szemben ? Az 1 ^90. évre előirányzott egyenes adók 71 millió frtot tesznek ki. Ha most ebből először leszámítjuk a városok adóját, mert a városok és a megyei törvényhatóságok közt lényeges különbség van az adóztatás kérdésében, a városi törvényhatóságok az ő útadójuknak igen kis százalékát lesznek kénytelenek kivetni, holott a megyei törvényhatóságok,.közül, mint 31*
