Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-276
234 276. országos ülés oktéber 25-én, pénteken. 1889. kodott. Az 1862. évben kiadott helytartótanácsi rendelet még rendszerint fentartandónak találja a közmunkának természetben hőszolgáltatását. Az 1878-iki törvényjavaslat megengedi a közmunkának, azonban legfelebb félösszeg erejéig terjedő megváltását; a jelen tor vényjavaslat pedig megfordítva legfelebb a közmunkának fele összegig való természetben leszolgálását engedi meg. Az ez ügyre vonatkozó intézkedések átmenetet képeznek az előbbi gazdasági viszonyokról az úgynevezett, Naturalwirtschaftról, a fejlődött közgazdasági állapotra, a melyen vagyunk és én — a mint 1878-ban, az akkori javaslat tárgyalása ;ilkalmával az akkori viszonyokhoz képest helyesnek tartottam az akkori javaslat álláspontját — épen ugy most, az azóta megváltozott viszonyokhoz képest teljesen helyesnek tartom a javaslat azon elvi álláspontját, miszerint csak kivételes esetekben van helye a természetbeni szolgáltatásnak, különben pedig pénzben váltandó meg a teher. Természetesen más szempont alá esik a községi közmunka, mely minden, még a legelőrehaladottabb országokban is természetben szolgáltatik le és természetben le is szolgálható, mert sem az odamenetel, sem a visszajövetelnél, sem a nagyobb távolságnál közmunkaerő nem pocsékoltatik el. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Hogy mindjárt az összeírásnál maradjak, egy csodálatos tény lep meg mindenkit, a ki ezen dolgokkal foglalkozott; nevezetesen az, hogy daczára az ország közgazdasági tagadhatatlan fejlődésének — például az 1876. évről kezem közt lévő kimutatás szerint — épen 7 millió és pár százezer forint közmunka-érték Íratott össze, mint összeiratott 1888-ban és összeiratott az azelőtti években. Meg tudnék nevezni törvényhatóságokat, hol az összeírás ugy történik, hogy az összeíró küldöttség beszól minden portára és azt kérdi, mennyi marhát dictál kend be közmunkára? (Derültség) Hogy ily állapotok mellett nem az egyenlő teherviselés szempontjából indultak ki, az oly bizonyos, mint kétszer kettő négy. Hasonlókép áll a dolog, mire Grulner t. képviselő ur szintén nem méltóztatott reflectálni, a természetben való leszolgáltatás hátrányaival; egész osztályok, kétségkívül a társadalom gazdagabb osztályai, de egész osztályok, melyek a természetben való leszolgáltatás mellett ki vannak vonva a közmunka teher alól, ezen törvényjavaslat és a megváltás által szintén szolgáltatni fogják a közmunkaterhet. (Igaz! Ugy van! jobbfelől) Tehát itt egy minden oldalról teljesen megérett gyümölcs van a természetben való leszolgáltatás elejtése következtében és egy egészen új állapot teremtéséről van szó. Épen ezért ezen szakasz, mely ezt az elvet kimondja, az egész törvényjavaslatnak lényege és sarkköve. (Ugy van!) G-ondolom, hogy a tegnapi és tegnapelőtti vitatkozás után nem szükséges indokolnom azt, hogy miért fogadom el Molnár Antal t. képviselő ur azon javaslatát, mely szerint praecise kimondandó, hogy a ministernek semmi szín alatt nincsen joga 10%-on túlmenő felemelést követelni a törvényhatóságoktól. Igen egyszerűen azért, mert az elfogadott 10-dik és 11-dik szakasz szerint joga lévén a kormánynak a törvényhatóságokra új utak építését dictálni, ennek természetes consequentiáját, legalább a maximumra nézve, felfogásom szerint is korlátozni kell é* miután az ő módosítványa szerint lO°/o-on felül a miiiister nem követelhet, ezt, mint igen helyes és czélszerű módosítványt, el kell fogadnom. Már most, t. képviselőház, jön a 10%-nak és a minimumnak kérdése, a mely a teherviselésnek a mennyiségébői szükséges. A czélunk, azt hiszem, minden oldalán a háznak az, hogy ezen útügyi törvényjavaslat elfogadása által törvényhatósági utaink jó karba helyeztessenek. Már most — tisztán a meglévő törvényhatósági úthálózatról szólok — eltekintve attól, hogy a dolog természete szerint ezen törvényhatósági úthálózat mennyiségének még növekednie is kell. Hiszen 1878-ban a hivatalom összeírásban, mely a képviselőház elé terjesztetett, 28.000 kilométer kiépített és kiépítetlen törvényhatósági úthálózatról volt szó ; a jelen törvényjavaslat már 33.000-ről beszél; valószínű, hogy jövőben a cultura fejlődéséhez képest még nagyobb lesz e hálózat. De ha tisztán ezen hálózatra szorítkozunk, a 33.000 kilométer törvényhatósági útnak fentartására a leggazdaságosabb viszonyok között is körülbelül 10 millió forint lesz évenként szükséges, a miből alig esik valamivel több kilométerenként, mint 300 forint. Mindenki tudja a praxisból, hogy átlag véve a törvényhatóságokat, tehát beleértve az alföldi — tagadhatlauul drágább utak fentartását is, ez a 300 forint inkább kevés, mint sok. (Ugy van!) Már most, hogy áll a calculus a javaslat eredeti szövegének elfogadása esetén? A 23; §-ban megnevezett egyenes adó 71 millió hozadéka után jelenleg 77n> millió forint jutna, feltéve, hogy az egész 10°/» és a minimum maximumaként megállapított 1 forint 50 krajczár teljes mértékben bevétetik. 7,100.000 forint tehát az a mennyiség, a melyre Grulner Gyula t. képviselő ur reflectált. Az a több teher pedig, a melyet a minimisták fizetnének, egyenes adójukhoz képest kitesz az ő számítása szerint 2,400.000 forintot. Ha ehhez hozzáveszszük azon 600.000 forintot, a mely jelenleg az ország részéről adatik a törvényhatósági utak támogatására, kereken 10,000.000 forint jön ki azon összeg fejében, a mely az összes új
