Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-276

230 276- oi'sstAgos ülés október 25-én, péntrken. 1889. nek nincsen szüksége ujabb correctivumra, mert annak szabályát egyszerűen végrehajthatja a megyei számvevő, a ki előveszi az egyenes adók jegyzékét, utána irja mindenkinek a megállapított százalék szerint az útadó-pótlékát s a mennyiben hiány mutatkozik még igy is az útügyi szükséglet és a nyers összeg között, azt személyenként egyenlő összegben kiveti szegényre, gazdagra egyformán, azon kijelentéssel azonban, hogy ez a két összeg, mely a 15 frton aluli fizetésre vonatkozik, sem a 10% ig terjedhető megadóztatás, sem ezen második pótlék alapján nem terjedhet túl 1 frt 50 kr., illetve 3 frton, a mint azt mi is elfogadjuk. Mi tehát, t. képviselői) különbség a kettő között; nem fogja tagadni a t. minister ur sem, hogy ugyanez a javaslat hasonló az ő javaslatához, hogy 1 frt 50 krnál, tehát annál az összegnél, a melyet a t. minister ur mint olyat vett fel, a hol már a kisebb existtntiáknak is túlságos megterheltetése kezdődnék, hogy, mondom, ezen összegnél sem terhesebb, mert én sem akarom engedni, hogy e megterheltetés, a két tétel combinálása folytán is, magasabbra emelkedjék. Előnye e módosításnak az, hogy sem a törvényhatóságnak, sem a ministernek correetivumára nem szorul, mert a törvény maga világosan megjelöli az adóztatásnak azon mértékét, melytől eltérés nem lehet. Előnye annak az, hogy alkalmazkodik azon elvhez, a melyen állunk: az egyenlő teherviselés elvéhez és a jiótlékot ott alkalmazza, a hol arra. ismétlem, szükség van s nem alkalmazza ott. a hol a felállított alapelvből levont consequentiák folytán teljesen fedezhető az útügyi szükséglet. E szükséglet fedezve lesz a módosítás szerint is; de elkerülünk egy nagy anomáliát, nem ütközünk egy nagy kőbe, t. ház; mert bármennyire illessen is engem a t. minister ur azon szemrehányással, hogy ez nem egyéb, mint hangzatos kifejezés, de tény az, hogy a javaslat eoneeptiója szerint azt az igazságtalanságot mindig el fogjak követni, hogy az, a ki 80 vagy 60 krt tartoznék fizetni az adója után, az fizet t frt 50 krt. Baross Gábor kereskedelemügyi minister : Mit ?! Gulner Gyula: Annál magasabb nem lehet. (Felkiáltások jobbfelől: Kevesebb nem lehet!) Akkor a másik is kevesebbet fizet! (Nyugtalanság jobbfelöl.) Majd leszek bátor megmagyarázni. Liptó- vagy Árva vármegyének van 31 ezer forint úti szükséglete; adózója van mintegy 18.000, ebből kis adózó, vagyis olyan, a ki 15 forinton alul fizet, 16 000. A minister urnak kimutatásai mondják. Ha itt tisztán a minimumot alkalmazzák, az 1 forint ] 50 krajczárt és a 2 forint 50 krajczár igás minimumot, akkor mi következik ebből'? Következik az, hogy fedezhető az útügyi szükséglet tisztán a minimumokkal és akkor az, a ki 2000 forintot adót fizet, az nem fizet többet, mint 1 forint 50 krajczárt .és 2 forint 50 krajczárt és a ki 80 krajczárt adót I fizet, az is 1 forint 50 krajczárt, vagy 2 forint 50 krajczárt fizethet. (Ellenmondások jőbbfelöl) Bocsánatot kérek, állok elébe, méltóztassék állításaimat megczáfolni. De akkor azután, t. képviselőház, azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat, a törvényjavaslatnak ezen szakasza kivonja a consequentiákat az általa felállított, általam is helyeselt elvből az egyenlő teherviselés elvből, mondani nem lehet. T. képviselőház! Annak a módosításnak, melyet én benyújtani bátor leszek, ezen kivül még megvan azon előnye is, hogy megkíméli azokat az existentiákat, melyek utoljára is aránytalanul nagyobb megterheltetésnek néznek eléje, mint a mennyi őket tulajdonképen megilleti. Es ennél a pontnál engedje meg a t. minister ur, hogy már előre védekezzem azon állítása ellen — mert ő igen nagy érvet csinált ebből az általános vita alkalmávaltartottbeszédében—hogy hiszenaközmunkateher leszáll mindenkinél, már tudniillik ezeknél, körülbelül felére, sőt Erdélyben kevesebbre, mint felére. Ez igaz; de az én módosításom szerint is leszáll; adóemelés, adómegterheltetés az én módosításom folytán sem fogja érni a kisebb adózókat ép ugy nem. A különbség csak az, hogy az én meggyőződésem nem vészibe azt, hogy a ki 1000 forint adót fizet, az fizessen 1 forint 50 krajczárt, vagy 2 forintot és a ki 80 krajczárt fizet, az is fizessen 1 forint 50 krajczárt, vagy igás napszámot esetleg hármat. Ezt, t. képviselőház, az én meggyőződésem nem veszi be. (Helyeslés balfelől.) Én tudom, hogy az a módosítás, melyet én teszek, terhesebb a közép-, a nagyobb adózókra nézve, de teszem ezt czéltudatosan, készakarva, mert azt tartom igazságosnak, hogy a szolgáltatások nagyobb mértékét azokra kell kivetni, a kik könyebben birják, mivel képesebbek, vagyonosabbak. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Azt az adópolitikát sohasem tudnám helyeselni, mely a progressiv adóztatást lent a szegényebb embereknél akarja életbe léptetni. Ha van a progressiv adóztatásnakjogosultsága, ha van jogosultsága az ilyen adóemelésnek, az csak akkor lehet igazságos, ha azoknál teszszük, akik jobban bírják, ezek pedig nem lehetnek a szegényebb, hanem a vagyonosabb existentiák. (Helyeslés a baloldalon) Ezekből kiindulva, egy indítványnyal vagyok bátor a t. ház elé lépni. (Halljuk!) Én tudom, hogy ilyen kérdést, mely számításokon alapszik, első hallásra — kivált olyan fogyatékos előadás után, a milyennel én a t. háznak szolgálhatok — sem megérteni, sem kellő értéke szerint méltányolni nem lehet; de tán nem lehet azt első hallásra, első indokolásra könnyű lélekkel elvetni sem. Én nem szövegezem indítványomat, én csak elvi kijelentéseknek elfogadását kérem a t. háztól; az elvi kijelentésekhez kellene simulni azután ezen és a 24. §-nak, a mely elvi kijelentések alapján utasíttassák vissza ezen szakasz a bizottsághoz, ez vegye