Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-276

22É L'76. országos ülés október 25-én, pénteken. 188ÍÍ. műmig terjedhető százalékban szabandó meg. Továbbá, hogy az ezek alapján kivetendő utadószázalék rendszerint nem lehet nagyobb 10%-nál; s végül igy szól: „Törvényhatósági útadó fejében mindenkire, még ha az egyenes adója után kivetett százalék szerint rá ennyi nem is esnék, legalább is három kézi napszámnak azon törvényhatóságokban folyó ára vetendő ki, mely azonban nem lehet sehol sem nagyobb, összesen 1 frt 50 krnál. Ez a minimum kérdése, a melyről már több alkalommal volt szó a tárgyalás folyamán. Ha valaki a törvényjavaslat ezen szakaszának lényegét megvizsgálja és ezen törvényjavaslat intentióit egész mélyében keresi: akkor azt találja, hogy daczára annak, hogy a törvényjavaslat szerint a jövendőbeli útadó-szolgáltatások alapja az egyenes adó kell hogy legyen, a törvényjavaslat előbb felolvasott s a minimumra vonatkozó intézkedésében a szolgáltatások alapjait, a szolgáltatások első mértékét még sem az egyenes adóban, hanem tulajdonképen a kézi napszámban keresi. E szakasz ugyanis ha elfogadtatik, kimondja azt, hogy a törvényhatósági útadó fejében mindenkire, még ha az egyenes adója után kivetett százalék szerint rá ennyi nem is esnék, legalább is három kézi napszámnak azon törvényhatóságban folyó ára vetendő ki, mely azonban nem lehet sehol sem nagyobb összesen 1 forint 50 krajczárnál. A következő alineában pedig kimondja azt, hogy a kik legalább két igás jószággal birnak, egy igás napszám folyó ára erejéig, mely azonban nem lehet nagyobb 3 forintnál, azokra nézve a törvényhatósági közgyűlés ezen minimumot 3 forintig felemelheti. Mit tesz ez, t. képviselőház? Azt, hogy e szakasz kimondja ugyan, mint alapelvet, hogy a közszolgáltatásokat az egyenes adószolgáltatáshoz kell mérni; kimondja, hogy az egyenlő teherviselés elvére akar állani s alkalmazásában mégis tulaj donképen alapul azt veszi, hogy mindenki annyit tartozik szolgáltatni, a mennyi értéket kifejez három kézi vagy egy igás napszám. Akkor aztán nagyon természetes, hogy az alkalmazásban ezen törvényjavaslat is vissza fog esni azon eredendő bűnbe, a melyből a törvényjavaslat most a közmunka-ügyet kiemelni akarja. (Igás! ügy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Mert mi volt az eredendő bűne aprovisorium által 1862-ben megállapított és azóta ministeri rendeletekkel fentartott közmunka-intézkedéseknek? Az, hogy igazságtalan volt. az alapja, a melyen mozgott, tudniillik a napszám. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) S e tekintetben történtek azon igazságtalan kivetések és történt az, hogy azok is, a kik különben az útügyekben érdekelve voltik, az e tekintetbeni szolgáltatások alól kibújtak. Ma, t. ház, nem fog ezen javaslat odáig menni, mert kimondja, hogy mindenki tartozik szolgáltatással, de nem az egyenes adómegterheltetés alapján és arányában, hanem kimondja föltétlenül alkalmazandó kulcsul, hogy mindenki tartozik annyit szolgáltatni, a mennyit három kézi, illetőleg egy iarás napszám képvisel. Tehát reagál azon eredendő bűnben, melyből a minister ur közmunka-szolgáltatásunkat, közmunkarendszerünket kiemelni akarja. (Igás! Ugy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) $ ebből következik, t. ház, az, hogy én ezen szakaszt igy, a mint contemplálva van, el nem fogadhatom. Ha azon lelkiismeretesen összeállított kimutatásokat vizsgáljuk, melyek a törvényjavaslathoz csatolva vannak, t. ház, igen sajátságos tünetekre akadunk. (Halljuk! Halljuk!) Például van egy kimutatás és erre az igen t. előadó ur — megengedi, hogy ezen kifejezéssel éljek: t. barátom — rá is mutatott azon beszédjében, melylyel a törvényjavaslat általános tárgyalását bevezette és a melynek alapján ő, mint nagy előnyét tüntette fel a törvényjavaslat ezen conceptiójának, hogy ime a minimum alkalmazásával, vagyis az által, hogy mindenkire — akár van rá szükség, akár nincs - - egyszerűen kivettetik három kézi napszám, illetőleg, a kinek igás jószága van, egy igás napszám aequivalens öäszeg'e, ez által milyen eredményeket érünk el? S ezt a t. előadó ur kiemelte jelentéséből — különben meg van irva s nyomtatva is a jelentésében — s mint nagy előnyt állította oda a t. ház elé azt, hogy ha 10%-ig, tehát az egyenes adó arányában fizetünk közmunka-költségeket, vagyis azon elv alapjára állunk, a melyen a törvényjavaslat áll és azon elv következetesen keresztül vitetik: akkor a 15 forinton alul fizetőknél 1.319.215 forintot érünk el, mint oly összeget, melyet az illetők közmunkaköltség czímén fizetnek. S ugyanezek az adózók az 1 forint 50 krajczár minimum alkalmazásával, tehát eltérve az igazságos, egyenletes, arányos, percentualis megterheltetéstől, 3,738.746 forintot fognak fizetni: tehát, t. ház, többet 2,423.731 forinttal, (Igás! TJgy van! a bal- és ssélsöbaloldalon) ezt pedig csak azon esetben, ha igás napszámot nem véve tekintetbe, a hozzájárulás tisztán csak a három kézi napszám aequivalenséül vettetik ki. Ekkor is ugyanazon adózók, a kik mint előbb mondottam, 15 forinton alul fizetnek, tehát a kis adózók, egyenlő terheltetés alapján, a mire ezen törvényjavaslat alapítva van, fizetnek 1 millió 300.00Ö-et, emígy rájuk rovatik 3 millió 700.000 forint. Tehát két millió négyszáz és egynéhány ezer forinttal fizetnek többet a minimum alapján, mint tartoznának fizetni az igazságos, egyenletes teherviselés és aránylagos megadóztatás alapján. T. képviselőház! Ha a törvényjavaslatnak ezen intézkedését, a melyet a magam részéről nem tudok helyeselni, elfogadnám is, nem tudnék annyira