Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-276
276. országos ülés október 25 én, pénteken. 1889. ü}19 felállítására nézve scrupulusainak adott kifejezést azon szempontból, hogy az administrálásnál a két mérnök: az állami építészeti hivatal főnöke és a megyei mérnök hatásköréből kifolyólag controversiák fognak a közigazgatási bizottságban elöállani, a hol mindenik hivatalos közeg a saját szakmájában representál. Feltéve, hogy ez a scrupulus alapos, már tudniillik a képviselő ur felfogásából,ezt mégsem tartom oly természetűnek, a melyre különös súly volna fektetendő, mert e kérdésnek rendezése és szabályozása ministeri rendelettel vagy a törvényhatóságok által a közmunka-ügyben alkotandó szabályrendelettel könnyen keresztül vihető s ezen összeütközés nagyon könnyen kikerülhető. A mi pedig a t. képviselő urnak azon észrevételét illeti, hogy a főispáni kinevezés folytán nem megyei, hanem főispáni mérnököt nyernek a törvényhatóságok, megjegyzem, hogy én nem tudom, miért nem nevezi a t. képviselő ur a többi tisztviselőket is főispáni tisztviselőknek, a kiknek kinevezésére a törvény a főispánnak megadta a jogot? (Felkiáltások a szélső baloldaloról: Ez a baj!) Ez lehet, t. ház, egyéni felfogás, de én ezt nem oszthatom, a kinevezéstől nem függ a tisztviselő hatásköre, mert lehet valaki megyei mérnök, vagy tisztviselő s végezheti a teendőket ép oly helyesen és szakértelemmel, még ha a főispán nevezi is ki, mint azon közeg, a melyet a minister alkalmaz. Ezen állítás lehet tehát animositás kifolyásp, de távolról sem oly érv, a mely figyelembe volna veendő. (Ugy von!jobbfelöl!) A mi magát a szakaszt illeti,, az a nézetem, hogy a megyei mérnöki állást ugy, a mint ezt a törvényjavaslat e szakaszban contemplálja, el lehet fogadni, mert az 1877: XXI. törvényczikk, mely a megyei mérnöki állásokat megszüntette és ezek teendőit az állami építészeti hivatalokra ruházta, nemcsak azon érdeket szolgálta, a melyet igen szakszerűen és igen helyesen jelzett Hieronymi Károly t. képviselőtársam, hanem szolgálta azon érdekeket is, a melyeket annak idejében is méltányoltam. Ne méltóztassanak feledni, hogy a közmunkaügy az egész országban úgyszólván törvényen kivüli kérdés volt, a melyet jóformán csak a közgyűlési határozatok szabályoztak. Hogy tehát akkor a nagyon ismeretes, sok esetben pedig rossz irányban működő megyei cliqueiikel és nepotismussal szemben a helyes érdek megvédése és az lítügy helyes administrálása szempontjából óhajtandó és szükséges volt, hogy oly közeg legyen a végrehajtásnál, a mely a kinevezés folytán bizonyos tekintetben függetlenül és önállóan járhasson el, ezt senki sem tagadhatja. Ezen kérdést azon időben is épen ugy tudtam méltányolni, mint most. Azonban ugy tudom, hogy azóta némileg változott a helyzet, mert a jelenlegi közmunkatörvény megalkotása a közmunkaügy szabályozását és rendszeresítését vonja maga után, a mit a megyei mérnöki állás szervezése nem igen alterálhat. Különben, hogy e törvényjavaslatban a megyei mérnök állásáról permissive történik intézkedés : mily alapon contemplálta a minister ur az ily alakjában beterjesztett szakaszt? A ki az államépítészeti hivatalok ügykörét ismeri, tudja, hogy ma mily nagy azoknak munkaköre. Kivált ott, a hol terhesebb úthálózatokról kell disponálniok s a hol az állami utakon kivül sok más ügy is temérdek terhet hárít rajok, ugy, hogy alig képesek kötelességeiknek megfelelni. Ha teljesíteni akarják az állam részéről rajok rótt feladatokat, nem fordíthatnak annyi időt a megyei teendőkre, mint a mennyit azok megkívánnak. De más indokok is szólanak e permissiv intézkedés mellett. Az a dotatio, melylyel a törvényhatóságok az államépítészeti hivatalok átalányához hozzájárulnak, néhol oly nagy, hogy ez összegen megyei útügyeik ellátására külön mérnöki állást szervezhetnének. Már pedig e mérnökök sokkal jobban fogják gondozni a megye űrügyeit, mint a mostani építészeti hivatalok, melyek az államot is, a megyét is szolgálják. A mi az illető mérnökök qualificatióját és kinevezését illeti, nagyon természetesnek találom, hogy a szakasz erre vonatkozó intézkedései íentartassanak. Mert utóvégre a megyei mérnöki állás lényegében nem különbözik amaz állásoktól, melyekre nézve a kinevezés a törvény előző intézkedései folytán úgyis a főispán hatáskörére van bizva. Még egy körülményre fogok utalni, a mely nyomós érv arra, hogy e szakaszt változatlanul elfogadjam. A ki a megyei közmunkaügyekkel kissé foglalkozott, tudja, hogy az iitmesteri intézmény nem elégítette ki mindenütt a várakozásokat. A magam megyéjében, de sok más megyében is hallottam, hogy meg akarják szüntetni az útmesteri állást és inkább szakmérnököket akarnak alkalmazni, a kik az útmesteri teendőket ellássák. T. ház! Ezen kérdés, azt hiszem, egészen a törvényhatóságok jogához tartozik és bár az útmesteri állás, mint esetleg ezután is dívó iitügyi közeg van a törvényben jelezve, mindazonáltal azt hiszem, hogy a törvényhatóságoknak módjában és jogában fog állani szabályrendelet megalkotásával ezen állásokat beszüntetni és helyettük mérnöki állást szervezni. Mi fog már most ezekkel történni, ha rájuk nézve a szakaszban provideálva nincs? Ezen szakasznak intézkedése kijelöli annak az eljárásnak következményeit, módját és formáját, melyek szükségesek arra az esetre, ha a törvényhatóságok az útmesteri állások megszüntetésével megyei mérnöki állásokat kivannak szervezni. Én meg vagyok győződve, hegyezen permissiv intéz, kedésnél fogva a törvényhatóságok nem fognak 28*
