Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

19g 275. országos ülés oktöbc városok érdekében is, melyeknél igen sokszor a törvényhatósági bizottság vidéki tagjainak és a városok vidéki tagjainak érdeke coliisióba hoza­tik, pártolom a 10. §-t és kérem annak elfogadását. (Helyeslés jóbbfelöl) Szederkényi Nándor: Lehetetlen, hogy t. Móricz Pál és az előttem szólott t, képviselő­társam nézeteire pár észrevételt ne tegyek. Mind­ketten az autonómia, az önkormányzat, az előttem szólott t. képviselő ur: pláne még a községi önkor­mányzat érdekében is emelte szavát és ennek szempontjából fogadja el a törvényjavaslat ezen szakaszát, annak egész kiterjedése és következ­ményeivel. Már, Móricz Pál t. képviselőtársam, én nem képzelem, de azt hiszem, talán majd meg fogjuk ismerni azt a sajátszerű önkormányzati princípiu­mot, melynek alapján a t. képviselő ur a törvény­javaslatot elfogadja. Hanem annyit már jelezhetek, hogy én és azt hiszem, t. barátaim is, a kik az önkormányzat­nak hívei, t. Móricz Pál urat arra kérnénk, hogy menjen inkább az önkormányzat ellenei közé, mert ilyen barátoktól mentsen meg a jó Isten. (Derültség a szélső baloldalon.) Hiszen az az alap, a melyen áll és mely alapra helyezkedve fogadja el a törvényjavaslatot, az önkormányzat valóságos gúnyja, satyrája. Azt mondja, épen azért fogadja el, mert barátja a választásnak, tehát a legszélső alapon áll. Hanem az önkormányzatnak azt a hatáskörét, hogy saját költségére az úthálózatot megállapít­hassa, ezt már nem engedi meg. No, t. Móricz Pál képviselőtársam, ez az az autonómia, melylyel Magyarország önkormány­zatát 15 év óta semmivé tették, megutáltatták az országban, ez a rendszer, mely kiforgatása a valódi önkormányzatnak, visszaélés azzal, visszaélés azért, hogy végképen semmivé tegyék. Önök ellenségei, nem hívei az önkormányzat­nak ; egy időszerű politikai eszköznek használják fel. Ilyen önkormányzatot, a melyet önök ma fel­használnak, mi pártolni sohasem fogunk. De a választási rendszert pártolja Móricz Pál. ur, természetesen a mai alapon, melynek kö­vetkezményeit érezzük egész politikai életünk rendszerében. A közvetlenül előttem szólott képviselő ur, pláne a községi önkormányzat érdekében emelve szavát, veti el Graal Jenő indítványát. Mit vél községi önkormányzat sérelmének, midőn az az indítvány azt mondja, hogy minden érdekelt fél jogosítva van a megye határozata ellen felszólalni, felfogni képes nem vagyok. Vagy mit ért a t. képviselő ur községi önkor­mányzat alatt ? Kétségkívül e szerint azt érti, mely felett a t. minister mindenhatólag fog határozni s intézkedni, akár kell a községnek, akár nem kell, ' 24-én, csütörtökön. 1888. akár apellál, akár nem apellál, a t. képviselő ur szerint ezzel van megvédve a községi autonómia. Valóban, t. ház, a princípiumok ekkora za­varát és ily felfordult felfogását bámulattal hallom itt e házban, de kényszerülve voltam felszólalni és tiltakozni az ellen, hogy eaen nagy elvet, me­lyet mi védelmezünk, gúny tárgyává tegyék a képviselőház előtt. (Helyeslésabal- és szélső balon.) Móricz Pál: T. ház! Nincsen jogom fel­szólalni, de ha meg méltóztatik engedni, pár szóval felelek. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az autonómiának veszedelmesebb ellenségei sehol nincsenek, mint a hol azt kinövéseiben pártolják. (Helyeslés jóbbfeW.) Ha valaki megnézné Magyarországnak összes görbe utait, melyekre nézve remedium nem volt, lehetetlen, Imgy ezt a paragraphust el ne fogadja. Én igenis lényegében az autonómiának mindig pártolója leszek, eardinális jogait részemről meg­csorbittatni nem fogom engedni, de hogy remedium ne legyen, a hol visszaélések vannak, azt az au­tonómiát, azt a jogot nem pártolom. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Perczel Miklós! Perczel Miklós: T. ház ! Valahányszor e házban felszólalok, mindig eszembe jut egy zsol­tár, melyet egy anglicánus templomban hallottam, (Halljuk! Halljuk!) E zsoltár azt mondja. Ke­resztények ne tegyetek semmit, nyugodjatok meg; semmiféle keresztényi kötelességet ne teljesítse­tek, szóval maradjatok nyugton, mert nélkületek is el van már végezve minden és ha oda fenn tet­szik, boldogulni, üdvözölni fogtok, akár tesztek valamit, akár nem. Azaz a gratianismusnakíegtulsó és legszélső kifejezése rejlik e zsoltárban Épen igy vagyunk mi ezen országgyűlésen is. Akár micsoda módo­sítás, akár minő felszólalás tétetik, legyen az még oly alapos és olyan, a mely épen semmi érdeket és semmi állami elvet, állami szempontot nem sért, elfogadásra még sem talál. (Igaz! Ugy van! a bál­oldalon.) Általában véve senki sincsen ebben a házban, a ki ezen törvényjavaslatnak általános helyességét el nem ismerné, azonban az is bizonyos, hogy vörös fonalként keresztül vonul rajta mindig, nem az állam praepotentiájának nyilvánítása, mert hisz az államnak ugy is legfőbb hatalommal kell birni, hanem ez a kormány hatalmának a ki­terjesztése. Es ezt bátor vagyok figyelmébe aján­lani, t. barátom, Griinwald Bélának és a centralista uraknak is, épen azon lélektani szempontból, melyet tegnap ő is felemlített, hogy tudniillik a hatalom viselőjének a tendentiája mindig meg van hatalma kiterjesztésére, hogy jól méltóztassanak vigyázni, hogy az a kormány, mely annyi esz­közzel bir, az igenis ki fogja terjeszteni hatalmát mindenre és azok a körülírások éscorrectivumok, melyeket a szabadelvüség nevében az autonómia érdekében akarnak létesíteni, el fognak törpülni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom