Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-274
éber 38-án, szerdán. 1889. }74 274. országos ülés okt< abból vonni minden eonsequentiát, akkor fel kell állítanunk mielőbb a közigazgatási bíróságot és mindaddig, mig azt felállíthatjuk, arról kell gondoskodnunk, hogy az idevágó rendelkezések ezen fontos elvvel ellentétbe ne álljanak. Abban pedig, a mi a 7. és 9. és később még néhány szakaszban és a 16.§-ban foglaltatik, egyenes megtagadását látom annak az elvnek, melynek hive gyanánt óhajt szerepelni a t. kormány is. T. ház! Nekünk, kik a jogállam követelményei és különösen a közigazgatási bíróság intézménye érdekében már több mint tiz éve kardoskodunk, nem szabad tűrnünk, hogy csak egy napig is fungáljon birói hatalommal egy oly közeg, mely birői minősítéssel és hivatással semmiképen nem bir ás különösen egy oly közeg, a mely, mint érdekelt fél, ebben az ügyben európai felfogás és jogi lelkiismeret szerint nem járhat el. (Helyeslés hálfelől.) Tehát legalább nekünk kell követelnünk, t. ház, hogy az előttünk fekvő és most tárgyalás alatt levő két szakasz szövegébe felvétessék a közigazgatási bíróság intézményének elve. És miután, fájdalom, ez az intézmény és ez a szemrehányás terheli azt a kormányt, a ki tizenöt éven át nem volt képes ezt a fontos intézményt életbe léptetni, jelenleg fenn nem áll, az átmeneti intézkedésekben, arról kell gondoskodnunk, hogy mindaddig, mig a kormány ez irányú ígéreteit és kötelezettségeit beváltaná, ideiglenesen minő szervek és hatóságok járjanak el ezen közigazgatási birói functióban. Én tehát, t. ház, bátor leszek a tárgyalás alatt levő két szakaszhoz részletes módosításokat proponálni és azokkal együttesen határozati javaslat alakjában azt az átmeneti stádiumot is proponálni, a mely mindaddig állana fenn, mig a közigazgatási bíróságokról szóló szerves törvény él etbe^ léptetve nincsen. (Halljuk! Halljuk!) Én ennélfogva t. képviselőház, a 7. szakaszhoz azt a módosítványt teszem, hogy a 2. bekezdésben a „közigazgatási bizottság" szavak helyébe „első foka közigazgatási bíróság" tétessék, továbbá a 3. bekezdés elején ismét a „közigazgatási bizott ság" helyébe tétessék „elsőfokú közigazgatási bíróság"; a bekezdés végén a „kereskedelemügyi ministerhez" helyébe tétessék „végsőfokú közigazgatási bírósághoz; a 4. bekezdés elején a „kereskedelemügyi ministör" helyébe tétessék „végsőfokú közigazgatási bíróság." Ez lenne módosítványom a7. szakaszhoz. A 9. §. több ízben és több szempontból volna módosítható. A t. minister ur ós vele a t. bizottság e szakaszban különbséget tesznek a közt, ha egy állami nt épülőfélben van és azon állapot közt, hogy az állami ut már ki van építve és csak kezeléséről van szó. Az első esetben a judicatura még a külső színét is nélkülözhetni véli, a mennyiben az egétíz e helyzetből^ támadható peresügyet a miniäterhez utasítja. 0 rendezi, jogállamban, az alkotmányos Magyarországon birói functióban e kérdéseket. Abban az esetben, ha az utak kezelése körül surlódásak támadnak az államépítészeti hivatal és egyesek vagy községek közt, ott legalább külsőleg fentartja a javaslat a bíróság látszatát, amennyiben egyes fokokat állít fel. Az első fok a közigazgatási bizottság: de ha ez a bizottság bíróságilag járván el, arra vetemednék, hogy elmarasztalja a kincstárt, akkor semmis az eljárása, megsemmisíti az elmarasztalt fél, a minister. (Helyeslés.) Az eljárás részleteire nézve is vannak itt némely intézkedések, melyek jellemzők arra nézve, hogyan eontemplálja a kormány s a többség a jövőben a közigazgatási bizottság functionálását. Tisztán kiderül, hogy a t. kormány az ilyen peres ügyekben a régi seriptoristicus pernek a híve. Alkalom adatik az egyiknek is, a másiknak is, hogy írásbeli nyilatkozatát adja be, azután kiküld a közigazgatási bizottság saját kebeléből egy szakértő tagot, valószínűleg ugyanazon mérnököt, a ki az állam képviseletében a pert támasztotta, hogy az, mint bírósági kiküldött jelenleg tárgyalást tartson és nyomozólag járjon el. Mindezek a felfogások oly elavult, oly tarthatatlan álláspontot jeleznek, hogy azoknak abban a törvényben helyet foglalni csakugyan nem szabad. Hogy később a közigazgatási bíróság előtt mi legyen az elj azt ezen törvényjavaslat keretében megállapítani természetesen nem lehet; ez a későbbi szerves törvénybe való és én felteszem arról a törvényről, hogy az egész eljárást contradictorius alapon, a szóbeliség, nyilvánosság és közvetlenségnek alapján fogja szabályozni; de ez már a későbbi törvénynek lesz a dolga; mindaddig jaedig, mig az a későbbi törvény nem létezik, nem szabad ííírni ezen törvény keretében sem oly dolgot, mely a jogtudomány, sőt a jogérzék jelenlegi színvonalával már nem fér össze. Törlendőnek vélem tehát nemcsak az első és második bekezdésnek általam már kifogásolt intézkedéseit, hanem a harmadik bekezdésnél egynehány intézkedést s különösen azt a képtelen dolgot, a mely az egész 9. §. befejezését képezi. Előfordul aztán itt egy kifejezés, a mely meglehet, hogy megfelel a t. kiküldve volt bizott ság felfogásának, de a mely előttem egészen új és nem is egészen érthető, tudniillik ez: „oly panaszok, melyek közigazgatási útra tartoznak." Hát hol lett ez a kifejezés, ez a fogalom a jogtudományban vagy a joggyakorlatban elfogadva? Én itt láttam először és őszintén bevallom gyengeségemet, tartalmát és értelmét kellően felfogni nem tudom; érthetetlen kifejezésnek törvényben előfordulni nem szabad annál kevésbé, mert igen könnyen lehetett volna e kifejezést megfelelő érthető s félre nem érthető kifejezéssel felcserélni. Én