Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-274
2J4. országos ülés október 23-án, szerdán. 1889, Ifi ségö változetlanul fentartotta a bizottság szövege- < zését. . A többi bekezdések meg nem támadtatván, I azokat elfogadottaknak jelentem ki. B, Roszner Ervin jegyző (olvassa a czímet, a 2—4. szakaszokat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa az 5. §-t). Boros Béni : T. ház! (Halljuk /) Már az általános vitánál voltam bátor a t. házat ezen szakasz rendelkezéseire figyelmeztetni és felemlíteni, hogy ámbár álláspontomnál fogva a törvény- ! javaslat azon rendelkezéseit, a melyek kormányunk befolyását az útépítési ügyekre biztosítják, sőt sok tekintetben kiterjesztik, helyeslem, mégis felemlítettem, hogy vannak a törvényjavaslatnak olynemíí intézkedései is, a melyek azokban, a kik pénzügyi szempontból bírálj'ák meg a törvényjavaslat hatását, aggodalmakat költhetnek föl s oly sérelmek előidézését helyezhetik kilátásba, a melyekre már előzmények is voltak, a mint ezt eoneret példával is bizonyítottam és a melyek törvényesítése ellen sokan méltán szólalhatnak fel. (Halljuk! Halljuk!) Az 5. szakasznak azon intézkedése, a mely I szerint a kereskedelmi minister felhatalmaztalak, j hogy az oly államutakat vagy állami útrészeket, j a melyek országos, illetőleg hadászati fontosságú- ) kat elvesztették, azon törvényhatóságnak további I fentartás és kezelés végett átadhassa, a melynek területén azok átvonulnak, olyan, mely hogyha csak a kereskedelemügyi minister egyoldalú eldöntési jogából folyhat, könnyen nagyobb terheket róhat az egyik vagy másik törvényhatóságra, mint a minőt azon törvényhatóság viszonyainál fogva elviselni hajlandó vagy képes. E kérdésnél ugyanis megtörténhetik, hogy a kereskedelemügyi minister, a ki egyúttal az állam financiális érdekeit is kép viselni tartozik, ellentétbe helyezheti magát a törvényhatóság financiális érdekeivel akkor, midőn az állam által eddig viselt terheket esetleg a törvényhatóságra ruházza át. (ügy van! jobbfelől.) Véleményem szerint e szakasz módosítható a nélkül, hogy a törvényjavaslat czéljátveszélyeztetnők vagy azon elvekkel 'jönnénk ellentétbe, a melyeket bátor voltam az általános vitánál hangsúlyozni és a melyek a kormány hatalmi és befolyási körére vonatkoznak. (Helyeslés jobbfelöl.) A törvényjavaslat kérdéses intézkedése ellen felmerült aggodalmak ugyanis tökéletesen eloszlathatok, ha a kereskedelemügyi ministernek azt a jogát, hogy bizonyos útvonalak fentartását a törvényhatóságokra ruházza át, a törvényhozás mindkét házának beleegyezésétől teszszük függővé (Helyeslés jobbfelöl) és k én nem képzelhetek esetet arra, hogy a ház bölcsessége adandó eset alkalmából oly intézkedéseket Nagyjon jóvá, a melyek a törvényhatóságokra sérelmesek volnának. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugyanezért bátor vagyok indítványozni, hogy az 5. §,4. bekezdésének azon végső határozata, a hol az van mondva, hogy az átadás indokairól és módozatairól a törvényhozás mindkét házának esetről-esetről jelentés teendő,elNagyassék és e helyett ez tétessék: (olvassa): „Az átadás csak akkor lesz foganatosítható, ha az annak indokairól és módozatairól szóló ministeri előterjesztést a törvényhozás mindkét háza jóváNagyja." Ezzel, azt hiszem, minden aggály el van oszlatva, Tisztelettel kérem, e módosítvány elfogadását. Gulner Gyula: T. ház! Én elfogadom azt a módosítást, melyet Boros t. képviselőtársam imént beterjesztett. Magam is ily értelemben kívántam módosítást ajánlani, mert, ami e szakaszban van, hogy tudniillik a kereskedelemügyi minister saját initiativája folytán egyes törvényhatóságokat megterhelhessen azzal, hogy egyes utakat, útrészeket kiépítsenek, fentartsanak, nem helyeselhetem. Igenis szükséges, hogy erre nézve a törvényhozás mindkét háza beleegyezése megkívántassák. Egyet azonban a t. képviselő ur kiNagyott módosításából. Nehogy ugyanis az esetben, a hol ez áthárítás megtörténik, a törvényhatóságok útügyi költségvetése a minister intézkedése folytán alteráltassék, nem elég azt kimondani, hogy arról, vájjon adassék-e és mekkora legyen a segély, a minister intézkedik, hanem ki kellene mondani azt is, hogy a minister a szóban forgó előterjesztésben a segély mérve iránt is jelentést tegyen. Ennyiben tartom hézagosnak a beadott módosítást, melynek lényege — mint említem — teljesen kifejezi az én intentiómat is. A fődolog ugyanis az — és erre fektetek én is súlyt — hogy nem a minister, hanem a törvényhozás akaratától függjön az, hogy a törvényhatóságok egyes útvonalak, vagy útrészek, vagy műtárgyak átvételével, azok kiépítésével, kezelésével megbízássának 5 mert az nem igazságo3 és czélra vezető, hogy ily intézkedések által egyes törvényhatóságoknak útfentartási költségei alteráltassanak, a törvényhatóságokra oly terheket róva, melyeket ha teljesítenek, kénytelenek lesznek útügyi szükségletüket vagy mértéken túl felemelni, vagy más útjaikat, melyek talán az ő szempontjukból hasonlóképen fontosak, elhanyagolni. Én csak ezt kívántam megjegyezni; mivel különben az a módosítás, melyet Boros képviselő ur szives volt benyújtani, lényegében ugyanazt fejezi ki, a mit én indítványozni kívántam, én a t. házat módosításom benyújtásával terhelni nem fogom. (Helyeslés.) Baross Gábor, kereskedelemügyi minister: T. ház! Az e szakasznál felhuzottakra, csak röviden a következőket vagyok bátor megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Elvileg senkisem 2t*
