Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

273. országos ülés október 2-2-éu, kedden. 1885). ^49 nek a törvényhatóságokra oly terheket róni, melyeknek elviselése esetleg lehetetlen lesz s a melyeknek nagyságával egyáltalában nem fog arányban állani azon előny, melyet azon terhek viselése által nyerni fognak. (Igaz! Ugy van! a s,sélsö baloldalon.) A 39. és 43. §-ok alapján pedig az alispánok valóságos basái lesznek a községeknek. Tudniillik a vicinális utaknak — a melyek a megyék egyes részein és vidékein községeknek •csoportja által lesznek felépítve, — ellenőrzésére hivatott uti bizottságba az alispán fogja kinevezni azon községi előljárósági tagokat, a kik abban részt fognak venni. Sőt ezen törvény alapján az alispán fogja megállapítani azt is, hogy a megyében hány mérnök alkalmaztassák, mi legyen azoknak a fizetése és az alispán fogja a mérnököket ki is nevezni és fizetéseiket megállapítani. Hát, t. képviselőház, a fentebb elősorolt szakaszok, de általában a törvényjavaslatnak igen számos tétele és csaknem minden pontja a legkíméletlenebb támadás a megyei önkormányzat ellen legcinicusabb törvénybeiktatása a ministeri omnipotentiának s állatnkormány túlkapásainak. (Ugy van! a szélső' baloldalon.) Ezen javaslat elfogadás esetében megállapítaná az önbíráskodást is. És én valóban nagyon csodálom, hogy akkor, a midőn a közvélemény oly erősen hangoztatja a közigazgatási bíráskodásnak életbeléptetését, miképen lehetett ezen törvényjavaslatnak, úgyszólván minden tételénél a minister mindenhatóságát odahelyezni és a ministert biróvá tenni olyan ügyekben is, a melyekben az állam financialiter érdekelve van? Ez, t. ház, bármennyire furcsának tessék is önök előtt a túloldalon, hogy mi kifogásoljuk, mégis csak nagyon szokatlan marad az minden jogállamban; mert példának okáért, Angolországban minden oly természetű ügyekben — a melyekben e javaslat szerint a minister a biró — a felmerülő vitás kérdés a békebirók által döntetik el s a felfolyamodás a békebirók gyűléséhez s nem a kormányhoz történik. Kivételesen jogorvoslatnak van helye az országos törvényszék előtt. Tehát még sem annyira nevetséges a mi megbotránkozásunk, mint a minőnek találják azok, a kik a municipialis kormányzatot és a municipiumok jogait csorbítani akarják. De, t. képviselőház, ezek előrebocsátása után, félreértések kikerülése czéljából, meg kell jegyeznem, hogy mi belátjuk annak a szükségét, hogy azon czélból, hogy a törvényhatóságok útépítése egyöntetűen és ossz hangzatosan eszközölhető legyen — a fő- és központi igazgatásnak bizonyos befolyással kell birnia. De a mi felfogásunk szerint a ministeri felügyeleti jognak csak odáig lehet terjedni, hogy a törvényhatóságok határozatait és intézkedéseit csak annyiban legyen jogosítva korlátozni, a mennyiben azt mások jogai biztosítása és megvédése megkívánja. Egyáltalában nem terjedhet odáig és nem engedhető meg a törvényhatóságok jogaival szemben a ministeri hatalom oly mérvben, mint az a törvényjavaslatban contemplálva van; mert ha ilyen hatalom adatik a ministernek, akkor joggal kérdhetjük azt, hogy mire való a megyei önkormányzat, ha az ellenőrzés követelményeinek ürügye alatt a minister korlátlanul uralkodhatik. És én ebből kiindulva, bátor vagyok egész határozottan azon thésist felállítani, hogy azok, a kik a megyei önkormányzatnak alapeszméje és alapelvére helyezkednek, e törvényjavaslatot nem fogadhatják el; mert ennek szemben a megyei önkormányzattal létjoga nincsen. (HelyesUs a baloldalon.) T. ház! A mi végre magát a közutak építésére, fentartására és kezelésére vonatkozó intézkedését és nevezetesen a szükséges költségeknek mikénti kivetését illeti, tehát a 23. szakaszt illetőleg, azok után nagyon keveset kell mondanom, a melyeket tegnap részint a t. előadó úrtól, részint pedig Grulner Gyula t. barátomtól hallottunk. Ugyanis a szükségesnek mutatkozó 9,400.000 forint akképen czéloztatik beszereztetni — mert másnak alig nevezhető a czélzott eljárás, hogy annak egy része az adófizető polgároknak egyenes adója után perczentekben lenne kivetve, egy másik része pedig a 15 forint adót nem fizető polgároknak, mint minimalis megterheltetésök, 1 forint 50 krajczár és 3 forintban lenne kiróva. Hogy ez a közteherviselés elveível ellenkezik, ezt bizonyítani, azt hiszem, felesleges. Hanem, hogy mily szembeötlő igazságtalanságokat és nagyfokú terheket ró és foglal magában a törvény ezen intézkedése a szegénysorsú adófizetőkre, épen az előadó ur által feltüntetett számokból látható. Ugyanis az előadó ur azt mondja, hogy „3,120.000 lakos van, a kik egyenes adót fizetnek a megyében, ebből 2,480.000 lakos fizet 13,190.000 forint adót". Tehát ha 10°/o-os megterheltetést veszünk fel alapul, akkor ezek az adófizető polgárok adójuk után fizetnének 1,319.000 frtközmunkaadót, azonban a minimalis megterheltetés által 3,732.000 forint útadót fognak fizetni; tehát 2,413.000 forinttal többet, vagyis épen háromszor annyit, mint a mennyit egyenes adójuk után 10%-ban reájuk kivetni kellene. De tovább megyek: ha ezen 13 millió forintot levonjuk abból a 71 millió forint egyenes adóból, a melyet az ország összes lakossága fizet, akkor 58 millió forint marad fenn. 58 millió forint után fizetni fognak a 15 forintnál magasabb adófizető polgárok 6 millió forintot. Tehát a minimalisták fizetnek 30%-ot, a nagyobb adófizetők pedig 6%-ot. Ez olyan aránytalan százalékot tüntet fel, a mely maga elégséges volna arra, hogy-mi, a kik nemcsak szánkon hordozzuk, de tetteinkben is be akarjuk