Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-272

átó. országos ülés október 21-én, hétfőn. 1889. 135 utak hálózatának megállapítása a törvényhatóság önkormányzati jogköréhez tartozik, azonban mivel a törvényhatósági utak nem csupán helyi — a törvényhatóság határai által korlátolt — közlekedés igényeinek kielégítésére szolgálnak, de kihatnak a szomszédos törvényhatóságok, sőt az egész ország forgalmi és hadászati érdekeire is, a minister részére közérdekből a mellőzött vagy kellő figyelemben nem részesült közczélok megóvása tekintetéből biztosítani kell a jogot, hogy a maga sabb, főleg hadászati vagy közgazdasági érdekekre utalva, a törvényhatóságot felhívhassa, hogy valamely a törvényhatóság területén átvonuló utat a törvényhatósági úthálózatba fölvegyen. Az úthálózat folytonossága érdekében, hogy a főbb forgalmi irányokban szükséges összeköttetés létesüljön és a szomszédos törvényhatóságok közt bizonyos utvonalak csatlakozására nézve megegyezés jöjjön létre s ha a czélt, egy jól rendezett úthálózat megteremtését óhajtjuk, az esetben ngy a magasabb állami érdekek megóvása szempontjából, de a törvényhatóságoknak is jól felfogott érdekében a központi hatalomnak meg kell adnunk az őt megillető vezető, irányadó szerepet, hogy legfőbb felügyeleti jogát hatálylyal gyakorolhassa s a felmerült ellentétek kiegyenlítését eszközölhesse Végül a bizottság szavaival zárom beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) midőn a javaslatot, mely a közmunkaügy rendezését nem külföldi minták utánzásával, hanem az adott viszonyok s a tör ténelmi fejlemény alapján a törvényhatósági és községi administratiónak helyes felhasználása mellett oldja meg, megNagyván az önkormányzati hatáskörnek mindazt, minek kellő ellátására képes, de másrészről garantiákat állit fel. hogy ezek a reájuk ruházott, teendőknek megfeleljenek s mivel a kötelezettség mérvét a közteherviselés elve s az arányos megtérhéltetés lehető érvényesítésével akkép állapítja meg, hogy az új alapra való áttérés általában véve közterheink fokozásával ne járjon, miután egy egészséges közgazdasági politika megteremtését, földmívelésiink, iparunk és kereskedelmünknek fellendülését csak fejlett közlekedési eszközök és helyes beosztású forgalmi szervezet biztosíthatják, az eddigi, önmaga' túlélt, mert közgazdasági viszonyainknak már meg nem felelő rendszerrel azonban a kitűzött czél el nem érhető 8 mivel a javaslatban lerakott helyes intézkedések erélyes végrehajtása esetén a betöltésre váró nagy feladat kellő megoldását bizton rémé lem, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra aj ánlom. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Gulner Gyula: T.ház!(Halljuk! Halljuk!) Azon terjedelmes indokolás után, melylyel részint a ministeri előterjesztés, részint a bizottsági jelentés e törvényjavaslatot kisérték és az imént elhangzott, valóban szakszerű és kimerítő beszéd után nekem, a ki mint feliratkozásomból méltóztatnak látni, általánosságban elfogadom a törvényjavaslatot, indokolásul ezek után nagyon keveset lehet felhozni. (Halljuk!) Ha mégis felszólalok, t. ház, teszem ezt főképen azért, hogy álláspontomból a törvényjavaslat elfogadását indokoljam, másfelől, hogy jelezzem álláspontomat arra, nézve, hogy a részletes tárgyalásnál milyen magatartást fogok követni. (Halljuk!) A felett nem lehet kétség, t. ház, hogy ezen kérdés rendezését, mely ma a t. ház tárgyalásának napirendjét képezi, az ország igen régen, hozzá teszem igen méltán várja törvényhozásától. Már maga az a tény, hogy a közmunka, vagy mondjuk útügy törvényes — hangsúlyozom— törvényes rendezése az 1844. évi IX. törvényezikkben gyökerezik, tehát oly időből származik, mely kortól a mai napot egy olyan korszak választja el, mely összes alkotmányos organismusunkat lényegében megváltoztatta, hogy ezen ügy törvényes hasisa ennek daczára ma is az 1844. évi IX. törvényczikk, maga ez a tény, a szemrehányás bizonyos jogosultságával lép fel minden eddigi kormány nyal szemben, hogy ezen fontos kérdésnek rendezésével ily soká késett. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Igaz. hogy közbejött az 1862—67—68-iki ministeriumi, illetőleg provisoriumbeli rendelet, de itt ismét az a körülmény, hogy a provisoriumból, 1862-ből származott és most már elavult igazságtalan rendelet csak annyiban nem alkotmányellenes többé, a mennyiben arra 1867-ben és 1868-ban az alkotmányos miníster pecsétjét rányomta ; maga az a körülmény, hogy az sem alakilag, sem tartalmilag alkotmányos tárgyalás alá nem vétetett, törvényhozási sanctiót nem nyert, ma is a provisoriumi intézkedés jellegével bir, ismétlem, ezen körülmény is indokolttá teszi azt, hogy a felett kétség ne legyen, miszerint ezen kérdésnek törvényhozási utón való rendezése csakugyan sürgős, égető szükséggé vált. De sürgős szükséggé vált annyival inkább, mert az az alap, melyen ma összes közmunka-rendszerünk nyugszik, a mennyire igazságtalan, annyira elégtelen és megbízhatatlan, annyira tág kaput nyit a kijátszásoknak, eltitkolásoknak, mint kihatásában elégtelen és igy tűrhetetlen, fenn nem tartható. (Helyeslés balfelöl) Ha ezen állapot nem volna, nem állnánk szemben ilyen rendszerrel, ha nem volna feltétlenül elismert és senki által kétségbe nem vonható igazság az, hogy a mai közmunkarendszer igazságtalan, megbizhatatlan, tarthatatlan rendszer és ha nem érezném súlyát annak én is, hogy e kérdésben tovább várni és halogatni semmi körülmény közt nem lehet, akkor talán a kritikának más mértékét alkalmaznám én is, mint alkalmazni szükségesnek tartom ma, midőn egy absolute rossz, igazságtalan és tarthatatlan rendszer megváltoztatására kínálkozik alkalom. Magával a törvényjavaslattal, mint munkával