Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-272
130 292. országos ülés október 2l-én, hétfőn. 1889. kibúvást illetőleg a visszaéléseknek egész sorozatával találkozunk. (Igaz! Ugy van! jóbbfélől.) A természetbeni leszolgálás sok helyt, főleg hol fodanyag távol vagy épen nem áll rendelkezésre, eredménynyel nem is vehető igénybe, de egyáltalán a közmunka természetben való kiszolgálásával a várt eredmény el nem érhető, mert a munka jobbára szaggatottan, rendszertelenül telje sittetik s igy az ellenőrzés felette nehéz, majdnem lehetetlen; (Igaz! Ugy van!) a lerovást illetőleg a munka nem követelhető akkor, midőn az útépítésnek leginkább javára válnék, figyelemmel kell lenni e tekintetben a fontosabb mezőgazdasági munkálatok idejére és a gazdaközönségnek hivatásából kifolyó elfoglaltatására, minek folyóm ányakép nagy mennyiségű közerő' elpazaroltatik s a szó legszorosabb értelmében sárba dobatik. (Igaz! Ugy van!) E körülmények indították a törvényhatóságokat arra, hogy a közmunka-tartozásoknak kényszer utján való megváltását szabályrendeletileg elhatározzák. 27 törvényhatóság az összes tartozás megváltását rendeli el, 38-ban a megváltás az igás és kézi erőnek bizonyos részére yan meghatározva, de azon 15 megyei és 8 városi törvényhatóságban is, melyekben kényszerváltság nem vétetett alkalmazásba, az ezekben előirt 1,417.000 frt közmunkaértéknek több mint fele 766.000 frt önként megváltatott. Hogy a megváltási rendszerre való áttérés minő haladást tüntet fel, abból láthatjuk, hogy mig az 1874—83. években a köz munka-váltság átlaga 2,300.000 irtot tett ki, 1887-ben már mind az igás, mind a kézi erőnek jóval több mint fele megváltatott s a váltságösszeg 4,450.000 frtra rúgott, vagyis az ezen évre előirt 7,421.000 frt értéket képviselő közmunkának 60%-a váltatott meg. De czélszertítlen az alap ingadozó voltánál fogva, mert az igás és kézi erőre levén fektetve, a mennyiben az egyes törvényhatóságokban csökké nésnek is van kitéve, a szükséglet fedezésére elégtelenné válhat. Az útügyi kiadások pedig részint az ú + hálózat fokozatos fejlesztése s a helyi érdekű vasutak építésére megszavazott hozzájárulások folytán emelkedő irányzatot mutatnak, mivel szemben a törvényhatóságoknak, hogy a szükséges fedezetet előteremtsék, ismét vagy az igás és kézi kötelezettséget kellé szaporítaniok, vagy a váltságárakat emelniök, vagyis oly módozatot igénybe venniök, melyek által ismét azon osztály vállaira raknak súlyosabb kötelezettséget, mely a többihez képest különben is aránytalanul van terhelve, noha ugy az útügy fejlesztése, mint a vicinális vasutak létesítéséből származó előnyök az ipar és kereskedelemnek ép oly mérvben válnak előnyére, mint a létesítésük által fokozottabb mérvben terhelt gazdaközönségnek. (Igás ! Ugy van! jóbbfélől.) Hogy a törvényhatóságok rendelkezésére álló közmunkaérték a fennálló rend-zer mellett az útépítési és fentartási költségek fedezésére^több helyt elégtelennek bizonyult, kiviláglik, ha számba veszszük, hogy a 33,392 kilométert tevő törvényhatósági úthálózatnak V 8 része, 11.387 kilométer nincs kiépítve. Ezen elmaradottságot főleg az Alföld megyéinél és városainál észleljük, hol is 8 megyei törvényhatóság: Bács - Bodrog, Békés, Csanád, Csongrád, Hajdú, Jász-NagyKún-Szolnok, Szabolcs és Torontál 4.910 kilométert tevő útjából csak 390 kilométert, vagy a legnagyobb 5 alföldi városi törvényhatóságnál: Debreczen,Hódmező-Vásárhely, Szabadka, Szeged és Zombornál, hol is ezek 770 kilométert tevő útjából 8'5 kilométert találunk kiépített állapotban. De nemcsak a törvényhatósági úthálózatba felvett vonalak kiépítése és fentartása körül győződhetünk meg elmaradottságunkról, hasonló körülményekkel találkozunk, ha a vasúti állomásokhoz vezető utakat vizsgáljuk s még jobban szembe tűnik a fejletlen állapot, ha a községi közlekedési vagy tisztán községi utakra is figyelmet fordítunk. A vasúti állomásokhoz vezető utak jó karban tartása pedig nem csupán az illető vidék nevezetes közgazdasági érdeke, de egyúttal kiválóan nemzetgazdászati érdek is; ugyanis vasúti hálózatunk fejlesztése érdekében történt nagymérvű befektetések gyümölcsözővé tételének létfeltétele, hogy közutaink a forgalom előmozdítására és minden időben való biztos közvetítésére közrehassanak. (Helyeslés.) Hiányos és részben elayult rendelkezéseket tartalmaz az idézett helytartótanácsi utasítás a közutak igazgatását illetőleg, melyre nézve az egyes törvényhatóságokban eltérő gyakorlat áll fenn, az eljáró közegek felelőssége körvonal ózva nincs, mihez képest a felügyelet sem lehet hatékony, ugy hogy a hol a viszonyok kielégítőknek mondhatók, az főleg az illető tisztviselők ügybuzgó erélyének tulajdonítható. Az utaknak nincs egységes rendszere, útrendőrségi szabályok alkotása a törvényhatóságokra volt bizva, a kihágások és az ezekre kiszabandó büntetések megállapítva nem voltak, mi jelentékenyen közrehatott az úttest és tartozékainak nálunk oly gyakori rongálásaira, (Ugy van! jóbbfélől.) A rév- és vámügygyei újabb törvényhozásunk nem foglalkozott s az alkotmány helyreállítása óta csak azon rendelkezéssel találkozunk, hogy ő Felsége azon jogát, mely szerint királyi kiváltságlevéllel yámszedéseket adományozott, a ministeriumra ruházta. A felügyelet és ellenőrzés a törvényhatóságoknak teendőjét képezte, kik azt közgyűléseik által gyakorolták, illetve nem gyakorolták, ekkép gyökeresedhettek meg a több helyt fennálló jogosulatlan vámszedések, ttírettek meg a jól jövedelmező, de megfelelő karban nem tartott vámtárgyak, ugy, hogy e viszonyoknak rendezése is égetően szükségessé vált. (Helyeslés jóbbfélől.)
