Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-247
247. országos ülés májns 20-án, hétffiu. 1889. g9 nézetem és mindnyájunk nézete szerint helyesen használta a lángeszű és lánglelkíí jelzőt, tehát báró Eötvös ministersége alatt a jelzett évben szabadságot vettem magamnak a t. ház figyelmét felhívni az állam és a nemzetellenes könyvekre. Egynéhány példányt ezekből be is mutattam és egyes passusokat azokból fel is olvastam s bár most is sok ily könyv van birtokomban, nem látom szükségét annak, hogy ezekre rámutassak s ezekbői egyes passusokat fölolvassak, mivel a t. ház tagjainak nagyrésze különben is ismeri ezeket; de nem szükséges azért sem, mert e tekintetben is nagy haladás mutatkozik. Nem szólok a régebbi időkről, szólok csupán a legközelebbi 10 —12 évről, a midőn a közoktatási kormány több mint 40 tan- és olvasókönyvet és térképet tiltott ki az iskolákból, melyek nemzet- és államellenes tanokat hirdettek, a történelmet és a földrajzot meghamisították. Ezen tankönyvek tót-, román, szerb és német nyelven vannak irva. Feltűnő dolog és erre felhívom a t. ház nagybecsű figyelmét, hogy a be- és kitiltott tanés olvasókönyvek között ruthén egyetlen egy sincs, legfényesebb bizonyságául annak, hogy a mi jó, derék és hű ruthén népünk körében a pánszláv agitatió termékeny talajra sohasem talált és most sem talál. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) És hogy ugy a mi kipróbált hazafiságú ruthén népünk, mint annak magyar hazafias érzelmű lelkészi kara és intelligentiái törhetlen magyar hazafiságuknál fogva minden separatisticus, minden centrifugális vagy panslavisticus törekvést határozottan vissza utasítottak, visszautasítanak jelenleg és vissza fognak utasítani bizonynyal a jövőben is. (Igaz! ügy van! a jobb- és baloldalon.) Igen jellemző, hogy ezen betiltott tankönyvek Brassóban, Nagy-Szebenben, Szamosujvárott, Beszterczén, Kolozsvárt, Aradon, Fancsován, Selmeczbányán, Szakolczán, Turócz-Szt.-Mártonban, Nagy-Szombaton és Budapesten jelentek meg. A t. minister ur a múlt év végével betiltott a többek között egy szerb képes könyvet, a melyet bizonyos Mandrovits Szilárd irt, a melyben nemcsak a magyar állam és a magyar nemzet elleni izgatások foglaltatnak, a melyeket alkalmunk volt már megszokni, mert ezek napirenden vannak, hanem gyűlöletre izgatás foglaltatik abban a monarchia és a dynastia ellen és e könyv Bécsben jelent meg a mi meglepő, valamint az is, hogy e könyv nem a múlt évtizedekben, hanem 1885-ben jelent meg. Jól tudom, t. ház, hogy a t. minister ur feladata e téren is nagy és nehéz. Jól tudom, hogy a nemes növény a leggondosabb ápolás mellett is kipusztul, mig a gyom és dudva a folytonos irtás daczára is mindenütt felburjánzik. (Igaz! Ugy van!) Azt is tudom, hogy a t. közoktatásügyi minister ur erélye és hazafisága az én figyelmeztetésemre nem szorul. Azonban engedje meg, hogy igénytelen nézetemet fejezzem ki az iránt KÉPVH. NAPLÓ 1887—-92. XH KÖTET. miszerint e téren a kettőzött őrködés és a kettőzött szigor nem felesleges, de sőt szükséges. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert hisz ellenségeink sem pihennek, azok is ébren vannak és szívós kitartással folytatják akna-munkáikat. Pedig a magyar államot, a magyar nemzetet meg kell védenünk kül- és belellenség ellen minden időben, minden erővel, minden áldozattal, minden áron. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Lesskó István! Lesskó István: T. ház! Midőn a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával felszólalok, nem ellenzéki szempontból teszem ezt. Hiszen új cultusministerrel állunk szemben, kinek mai beszédjéből azt következtetem, hogy meg van győződve arról a régi római közmondás igazságáról: mT temere omnia caute et numquam timide. Semmit sem hirtelenül, mindent óvatosan s sohsem félve. (Felkiáltások balfelöl: Bene!) Czéloni tehát nem más, mint hivatásomból kifolyólag, tapasztalataim alapján, egyes észrevételeket megtenni és a mélyen t. cultusminister urat fölkérni, miszerint e reá bizott fontos tanügyi munkának teljes sikerével a haza javára egész erejét szentelje. (Helyeslés balfelöl.) A nevelés, t. ház, legnagyobb szorgalmat és gondot igényel, mert könnyű ám a még gyenge lelkeket idomítani, de nehezen távolíthatók el a hibák, melyek velünk nőttek fel. A nevelés a szülői háznál kezdődik, folytattatik az egyházak által és csakis akkor számíthat biztos sikerre, ha alapja Isten és a haza és ha e két főigazság és főkötelesség teljesítésénél az állam által támogattatik és serkentetik. Tudjuk, t. ház, mily óriási fontossággal s ! biró tényező hazánk életében a nevelés s mivel napjainkban az ifjú nevelésének javarészét az iskolában nyeri, a hová még mint zsenge gyermek kerül, látjuk, hogy mily fontos kérdés az iskola kérdése. Sokat foglalkoznak ezzel, száz és száz terv merül fel, hol kisebbre, hol nagyobbra mérik a tananyagot, igyekezve a túlterheltségnek véget vetni, majd erre, majd arra a tárgyra fektetik a fősúlyt, a szerint, hogy melyikre van az életben nagyobb szükség, végül jellemet, szivet akarnak fejlesztem a classicus nyelvek, műremekek és a történelem lelkiismeretes művelése által. Mindez igen szép, de a legszebb, a mi a mostani rendszerből ép hiányzik, az alapkő, a fundamentuma az egész nevelésnek: a vallás; mindenre nagyobb súlyt fektetnek, mint erre, pedig vallásos nevelés nélkül nincs nevelés. Egy valaki vádoltatok, hogy atyját megverte. Nagyjátok őt, monda egy bölcs paedagogus, hiszen ő csak a kölesönt adta vissza atyjának, mert ez u
