Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-247
78 247. országos ülés május 20-án, hétfőn. 1889. vita elején egy pár szót szóljak a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom sem a közoktatás állapotáról szóló igen. terjedelmes ministeri jelentésnek, sem az erre vonatkozó bizottsági jelentésnek taglalásába bocsátkozni. Ezek a részletekhez tartoznak. Fentiirtom azonban magamnak, hogy a menynyiben a részletes tárgyalás során szüksége mu tatkoznék, a bizottság álláspontját indokoljam, védjem és képviseljem. Ez alkalommal csak egykét általánosabb érdekű és természetű momentumra óhajtom felhívni a t. képviselőház figyelmét. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kell emlékeznem arról, hogy az egész újabb alkotmányos korszakban ez volt az első eset, hogy a t. szakminister urnak itt a házban tavaly tett indítványa következtében a háznak egy bizottsága, a közoktatásügyi bizottság abba a helyzetbe jutott, hogy a közoktatás állapotáról szóló igen tüzetes ministeri jelentés tárgyalása által összes közoktatási és közművelődési ügyeinknek szövedékébe mélyen beletekintve, a háznak a tapasztaltakról véleményt mondjon és jelentést tegyen. Áz a bizottság, mely 1883 óta, midőn a középiskolai törvényt megalkottuk, a legteljesebb tétlenségre volt kárhoztatva és szemben a souverain közönynek némely jelenségeivel, melyekkel a tanügynek itt-ott, sajnos, találkoznia kell, egyértelműleg a legőszintébb köszönetének és hálájának adott kifejezést a t. minister ur irányában azért, hogy alkalmat adott a bizottságnak erre a munkálkodásra és közoktatási viszonyainknak birálatos méltatását úgyszólván maga pro vocálta. És én örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a bizottság ezen érzelmeit itt a t. ház szine előtt tolmácsoljam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Engedje meg most már a t. ház, hogy nagy általánosságban v,gj futó pillantást vessek összes közoktatásügyi viszonyainkra. (Halljuk!) Hogy az áttekintést könnyebbé tegyem, két nagy csoportra osztom fel összes közoktatási intézeteinket. Az egyik csoportba tartozik a népoktatás, több mint 16 ezer iskolával, több mint 20 ezer tanítóval és majdnem 2 millióra menő iskolába járó tankötelessel. A másik csoportba osztom mindazon tanintézeteket, melyeket a népoktatáson felül találunk, u. m. középiskolákat, akadémiákat, egyetemeket, művészeti intézeteket. Ha most ezen általam a második csoportba sorolt tanintézeteket együttvéve, azon hármas szempontból veszszük bírálat alá: mily mérvben, mily számarányban találjuk a tanulósereg körében a magyar tannyelvű ifjúságot; másodsorban mily mérvben érvényesül a magyar tannyelv; és harmadszor, mily mérvben birják, különösen a középiskolákban, a tanárok a magyar államnyelvet: ezen hármas szempontnak, t. képviselőház, 70, 80, 90 és ennél is nagyobb arányszámok felelnek meg. Ezek az arányszámok pedig a magasabb művelődési cathegoriák intézeteire az egész vonalon egy félreismerbetlen, határozott és erősen kidomborodó typust nyomnak rá és ez határozottan magyar, (ügy van!) A magyar fajnak a magasabb művelődési cathegoriák intézeteiben oly erős és megostromolhatlan positiói vannak, hogy nemzetünknek magasabb művelődését és szellemi fölényét Magyarországon biztosítottnak lehet tekinteni; és ez egyike a legörvendetesebb tényeknek, t. képviselőház, melyeket a ministeri jelentés alapján constatálui kell. (Helyeslés jóbbfelől.) A mi különösen a középiskolákat illeti — nagy általánosságban szólok — itt líjabb alkotásoknak, értve ez alatt újabb intézetek létesítését, szüksége alig forog fenn. A ministeri jelentésnek teljesen igaza van abban, hogy 179 középiskola, 40—42 ezer tanulóval, közel 3,000 tanárral és tanítóval,a mi általános territoriális viszonyainknak és culturalis szükségleteinknek tökéletesen megfelel. A gondoskodásnak, az actiónak itt a középiskolák körében legfölebbamár meglevő intézetek minden tekintetben jó karban tartására, (Igaz! ügy van! jobbfelől) minél magasabb színvonalon tartására kell hogy irányuljon; a hol még csonka középiskolák vannak, azok kiegészítése, a hol a felszerelés még fogyatékos, annak tökéletesítése, a jó ellenőrzés, a jó adminis'ratio az, a mi itt ebben a művelődési körben szükséges. (Helyeslés jobbfelől.) A magasabb tanintézetek körében, t. képviselőház, már újabb alkotásra volna szükség, értem alatta egy harmadik egyetem létesítését. A bizottság, bár nem lett volna talán épen köteles vele, de mégis számolni akart a pénzügyi viszonyokkal s ez idő szerint legalább nem sürgette ; a harmadik egyetem felállítását, de az eszmét a jövő számára okvetlenül fentartandónak ítéli. E tekintetben csak egy tényre utalok. Az osztrák főiskolákban ma is még mindig ezer felé jár a magyarországi ifjak száma. Oly emigratioja ez a magyar intelligentia egy részének, mely alighanem aggasztóbb, mint az amerikai kivándorlás, melyet a t. ellenzék nem egyszer szokott panaszképen felhozni. De hát, t. képviselőház, a harmadik egyetem ügyét a közelebbi vagy távolabbi jövőnek tartva fenn, én most az első csoportra kívánok áttérni és ezzel felszólalásomat szorosabb kapcsolatba hozom a tárgyalás alatt levő költségvetéssel. (Halljuk!) Ha futó pillantást vetünk népoktatási viszonyainkra, a ministeri jelentés alapján, magunk előtt látjuk mit alkottunk, mit műveltünk ezen az óriási nagy téren, a népoktatás terén, az újabb alkotmányos korszak alatt. Majdnem húsz esztendő eredményei állanak előttünk és a ministeri jelentésnek adatai, ha részben csak megközelítő érdéktíek is, mégis a haladás és fejlődés, melyet az
