Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-246

gg 246, országos ftlás május 18-án, szombaton. 1889. baptisták, bemutatván hitelveiket és szervezetüket, ily kéréssel járultak hozzá, a minister ur ezt kereken elutasította, (Ugy van! balfelöl.) De ugyan kik hát ezek a baptisták? Valamely veszedelmes, az államra káros felekezet? A baptisták, kiket némelyek tudatlanságból, mások szándékosan a nazarenusokkal tévesztenek össze, egy orthodox protestáns felekezet, mely Amerikában millió hivet számlál s melynek Angliában, Nyugot- és Közép-Európában is számos tagja van. A baptisták a szentháromságot hiszik és mindenben az új testamentum alapján állanak. Az egész különbség, mely köztük és a többi protestáns felekezetek közt létezik, tudtommal abban áll, hogy ők nem a gyermekeket, hanem a fölserdülteket keresztelik és nem néhány cseppnyi viznek a fejre locsolásával, hanem az egész testnek viz alá merítésével, (Mozgás) e részben azon keresztényeket utánozva, kik Krisztus idejében keresztelő szent János által vétettek fel az egyházba. Egyébiránt pedig teljesítenek minden polgári kötelességet, ugy a katonai szolgálatot is s fizetik az adót az államnak s a községnek egyaránt. Házassági frigyeiket azon vallás lelkésze előtt kötik, a mely vallás kötelékéből kiléptek s neki ugy az esketési, mint a keresztelési stólát is megfizetik, daczára annak, hogy a keresztelést nem az végzi. Szóval jámbor és békés polgárok, a kik ellen a hatóságok részéről panaszt sohasem hallottam. S mégis mi történik, t. ház? Ezen emberek évtizedek óta üldözéseknek vannak kitéve s ez üldözések manapság is tartanak. Kezemben van egy folyamodás, amely ezen állításomat igazolja. Biharmegyében, közel Nagyváradhoz, a többek között két községben, Hegyköz-Újlakon és Hegyköz-Száldobágyon ezen szegény embereket a szolgabíró minduntalan zaklatja és üldözi. (Mozgás balfelöl.) Házi isteni tiszteletüket megtartani nem engedi s ha megtartják, birságokkkal sújtja ; könyveiket elkoboztatja. És vájjon miféle könyvek ezek, t. ház? Talán az állam felforgatására czélzó vagy egyébként erkölcstelen munkák? Nem, uraim! A keresztény hitvallásnak alaptörvénye, kutforrásai: szentírás. Azonkívül vasárnaponként,hogy minél kevesebben gyűlhessenek össze egyik vagy másik hitsorsosuknál isteni tiszteletre, magához rendeli őket, férfiakat, asszonyokat s leányokat egyaránt; ott különbség nélkül lepiszkolja őket, sőt az asszonyok és leányokat némelykor oly szavakkal illeti, melyeknek ismétlését a ház iránti tiszteletem nem engedi. (Mozgás balfelöl.) A bírságok pedig, melyeket kivet reájuk, mind nagyobb és nagyobb mérveket öltenek. így első izben, közülök 10-et 82 írtban marasztalt el. April 6-án 26-ot 189 frtig ítélt el s a következő vasárnap ápril 13-án 470 frt bírságot szabott reájuk. Egy-egy emberre pedig a következő összegek estek. Hallgassa meg a t. há,z, (Felkiáltások a szélsöbahldahn: Ercseynek hívják azt az urat ? Mozgás jobbfelöl.) LukátS Gyula: Nem, Kiss Eleknek! (Mozgás.) Irányi Dániel: (Sálijuk! Halljuk!) Hallgassa meg, t. ház, tanulságos dolgok ezek, hogy lássuk, mi minden történhetik ma Magyarországon. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Minden megtörténhetik.) Elitélte Kiss Grábort 55 frtra, Peri Sándort 50 frtra, Kiss Balázst 60 frtra, Kiss Józsefet s családját 90 frtra, Kovács Józsefet 25 frtra, ismét egy másik Kovácsot 35 frtra, Molnár Lajost 35 frtra, Zsíros Istvánt 15 frtra, Debreczeni Gábort 45 frtra, Kiss Rozáliát 15 írtra, Szilágyi Mihályt 35 frtra, Szabó Ferenczet 5 frtra, Almássy Józsefet 10 frtra. És uraim, a kik nem voltak képesek a legelső alkalommal rájuk szabott bírságokat megfizetni, azokat megzálogoltatta; az egyiktől, a mint ők panaszolják, egy borjas tehenet vitetett és adatott el Nagyváradon, a másodiknak pedig bútorait zár alá vétette és a község házában őriztette. Hiszen, t. ház, ha ezen eljárást a szolgabíró ur igy folytatja, akkor — bármily jómódúak legyenek is különben ezen gazdák — lehetetlen, hogy rövid idő alatt tönkre ne menjenek és koldusbotot ragadni kénytelenek ne legyenek. (Ugy van! balfelöl.) Hiába fordultak a szegény emberek a szolgabírónak közvetlen felsőbb hatóságához, mig utoljára — nem tűrhetvén tovább ezen törvénytelen zaklatást és üldözést — a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz folyamodtak s dicséretére és becsületére legyen mondva Csáky Albin grófnak, ő segített is a bajon, táviratilag intézkedett az iránt, hogy a bírságpénzek behajtása függesztessék fel és utasított:* az alispánt, tartson vizsgálatot és az eredményről tegyen neki jelentést. (Általános élénk helyeslés.) Szeretem hinni, hogy ezen törvényes és humánus intézkedés nem is maradt siker nélkül. De uraim, a mi ezen egy esetben Biharmegyében történt, az ismétlődhetik és ismétlődik más községekben, más megyékben. Hát vájjon mindannyiszor addig folyjanak ezen tűrhetlen visszaélések, mig végre a panasz a ministerhez nem érkezik és ő nem orvosolja a sérelmeket? Nem, uraim! Az egyedüli orvoslás abban fekszik, hogy törvényt, általánosan kötelező törvényt alkossunk, a mely az ilyen üldözéseknek, az ilyen apró zsarnokoskodásnak egyszer s mindenkorra véget vessen. T. ház! Lehet-e tűr DÍ, hogy mig itt a fővárosban ugyanazon felekezet tagjai szabadon gyakoI rolják hitvallásukat, nem magánházakban, hanem ! egy, maguk által épített nyilvános templomban tisztelik az Istent, addig az ország különböző j részeibeu oly dolgok történjenek, a mikből most csak néhány példát volt alkalmam felhozni.