Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-246

m 246. országos Ölés májns 18-äo, szombaton. 1889. gyökeres szőlővesszőknek leszállított áron való értékesítéséből, az amerikai kísérleti telepekről s a kecskeméti állami szőlőbirtokról 36.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): A mezőhegy esi ménesbirtok gazdaságnál a czukorrépa szállítás a cs a czukorgyár vizének öntözésre leendő felhasználása érdekében befektetendő s kölcsön útján beszerzendő 250.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Ezzel a földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi ministerium költségvetése ki van merítve. (Visi Imre az emelvényről leszáll, éljenzés a jobboldalon.) Következik a napirend szerint Irányi Dániel képviselő ur által benyújtott, a vallás szabadságáról szóló 342. sz. a. kinyomatott törvényjavaslat indokolása. Irányi Dániel képviselő urat illeti a szó. Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) „Kérjetek és megadatik nektek; zörgessetek és felnyittatik" ; mondja a szentírás. Húsz esztendeje, hogy kérek és zörgetek; húsz esztendeje, hogy sürgetem a vallásszabadság behozatalát és fájdalom, ma távolabb állok a czéltól, mint mikor először szólaltam fel. Nem fogom részletesen elsorolni a különböző phasisokat, a melyeken e kérdés eddigelé keresztülment. Sokszor tettem azt, tettem tavaly is úgy, hogy a jelen képviselőház tagjai előtt sem ismeretlenek az előzmények, csak röviden, főbb vonásokban fogom előadni, a mi történt, hogy tagtársaim emlékezetét némileg felfrissítsem. Ha ez előadásból kétségtelenül ki fog tűnni hogy nagy, óriási visszaesés történt az utolsó tizennégy esztendő alatt a vallásügyi törvényhozás terén, akkor ne én reám vessenek, az eredményért az felelős, a ki ezen idő alatt az ország ügyeit vezette, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! 1868-ban alkottatott meg a bevett keresztény vallások viszonosságáról szóló törvény. Egyúttal azonban a központi bizottság indítványára a képviselőház elfogadott egy határozati javaslatot, melyben a ministerium felhivatott, hogy a hitfelekezetek általános egyenjogúságáról terjeszszen elő törvényjavaslatot s ugyanazon, akkor megalkotott törvény bevezetésébe, ugyanazon eszme, ugyanazon szándék iktattatott be. 1869-ben nekem volt szerencsém a vallás szabadságáról törvényjavaslatot benyújtani. Ezt a képviselőház nem fogadta ugyan el a részletes tárgyalás alapjául, de utasította a szakministert, hogy ugyanezen tárgyban hasonló czélú törvényjavaslatot maga nyújtson be s báró Eötvös József e feladatnak még ugyanazon esztendőben meg is felelt. Minthogy azonban ez a törvényjavaslat sem tárgyaltatott azon az országgyűlésen, a következő országgyűlésen néhai Deák Ferencz egy hatalmas beszéd kíséretében, mely jeles hazánkfiának egyszersmind búcsúja, hattyúdala volt e teremben, azt az indítványt terjesztette elő, hogy küldjön ki a képviselőház egy bizottságot, mely az állam és egyház közötti viszonyok rendezése iránt terjeszszen elő javaslatokat. Mindkét indítváoy : az, melylyel előbb báró Eötvös József törvényjavaslat benyújtására utasíttatott s az, melyet Deák Ferencz tett egy bizottság kiküldése iránt, egyhangú, egyértelmű határozattal fogadtatott el. A bizottság megválasztatott és ez munkálatát azzal kezdte, hogy a polgári házisság behozatala iránt a vezérelveket megállapította és munkálkodásának eredményéről jelentését be is adta. A következő évben ugyanezen bizottság a vallás szabadságáról dolgozott ki és terjesztett elő törvényjavaslatot a szakminister képviselőjének, Szász Károly akkori ministeri tanácsos, mostani püspök jelenlétében és közbenjöttével. Minthogy azonban ezen törvényjavaslat az ahhoz kapcsolt jelentéssel az országgyűlésnek úgyszólván végnapjaiban tétetett le a ház asztalára, az már akkor tárgyalásra nem került. És ezzel véget is ért a szabadelvű irány, mely addig a kormányt és törvényhozást áthatotta (ügy van! a bal- és szélső balon) én a mely, ha szentesített törvényekben nem is, legalább törvényjavaslatokban s egyhangú határozatokban nyilvánult. Ezentúl, a fusio után a reactio időszaka következett. (Helyeslés. Igaz ! ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) A kormány, mely a szabadelvű czímet vette fel, a szabadelvűség legelső követelményét, a lelkiismereti szabadságot minduntalan visszautasította j (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) a párt pedig, mely háta mögött ült, az első években csekély, igen csekély többséggel vetette el meg-megújított indítványaimat; de a mely mértékben erősödött a személyes hatalom és a többség tagjainak függetlensége alászállt, azon mértékben megfordult az arány és ha az első években egykét szótöbbséggel buktam csak el, későbben mind nagyobb lett a többség, ínig utoljára alig egy néhány független ember szavazott e szabadelvű indítvány mellett. Az indokok, melyeket a felszólalt s leginkább érdekelt két minister: a ministerelnök ur és az akkori vallás- és közoktatásügyi minister indítványom ellen felhoztak, a legalaptalanabbak s mondhatom, a legellentétesebbek s egymással ellenkezők voltak. Jgy pl. a ministerelnök ur egyszer azzal védekezett, hogy nem rajta múlt, hogy az általam sürgetett törvényjavaslat be nem adatott, nem mondva meg azt, hogy kin múlt tehát. A királyon nem múlhatott, ő Felsége 1869-ben azon törvényjavaslathoz, melyet báró Eötvös József nyújtott be, hozzájárult, sőt többet mondhatok, az ő Felsége közvetlen elnöklete alatt tartott ministertanácsban tárgyalíatott és fogadta..