Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

5Q 246. országos ülés mgjug 17-én, pénteken. 1889. hogy az állam évről-évre növekedő összegeket tartson e czólra függőben és ezeket kamatnélküli előlegként adja ki; de lehet a selyemtenyésztés érdekeit fentartani kellő mértékben úgy, hogy esetleg eléressék, a mire én is törekszem, a selyemtenyésztési biztos közreműködésével, hogy létesíttessék egy intézet, mely a már meglévő kétségtelenül értékes gubókra előleget adjon és elkerültessék az, hogy az egész tőkeösszeg az állami költségvetést terhelje. (Helyeslés jobbfelől) Ily irányban fogom én fel a pénzügyi bizottság által javasolt határozati javaslatot, mert a selyemtenyésztést nem visszaszorítani, de előmozdítani kötelességem, (Helyeslés jobbfelöl) noha másrészről az országot ezen tőketehertől lehetőleg megóvni igen kívánatos. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök! T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Maga a tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház, az 1,595.000 forintot megszavazza. T. ház! E tételnél a pénzügyi bizottság egy határozati javaslatot ajánl a t. háznak elfogadásra, a melyben utasítandónak tartja a ministert, hogy „e termelési ág tovább fejlesztésében az elért eredmények minden koczkáztatása nélkül oly arányokra szorítkozzék, melyek a jelenleg nyújtott állami szolgáltatások és előlegek segítségével megvalósíthatók". Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a pénzügyi bizottság ezen határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház azt elfogadja. Szathmáry György jegyző (olvassa): Bevétel 1,580.000 fit. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Gazdasági tanintézetek. Rendes kiadások: XVIII. fejezet. 5. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet. 4. czím. Kiadás. 1. rovat. Magyaróvári gazdasági akadémia 60 030 írt. Nagy István jegyző: Válly Árpád! Vállyi Árpád: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Minthogy e tárcza költségvetéséhez általánosságban már hozzá szólottam, e tételnél csak néhány perezre kivánom az igen t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Tegnapi beszédemben többek között felemlítettem, hogy a t. minister ur nem tartja-e ezélszerúnek egy olyan tanintézet felállítását, a melyben a magasabb igényeknek is megfelelő kertészek képeztessenek? A t. minister nr elég szíves volt felszólalásom több részével foglalkozni, de a tegnapi napon ezen kérdésemre — valószínűleg, mert figyelmét elkerülte — választ nem adott. Jól tudom én, t. ház, hogy ezen kérdés nem valami nagyfontosságú ; de nézetem szerint elég fontos arra, hogy én itt, a gazdasági tanintézetek tételeinél, ismételten szóba hozzam, annyival is inkább, mert Perlaky t. képviselőtársam, válaszolva tegnapi felszólalásomra, azt mondta, hogy jobb műkertészeti intézetről nincs gondoskodva, ennek magunk vagyunk az okai. Oka annak az, hogy minálunk a műveltebb osztály fiai nem mennek olyan kenyérkeresetre, mint például a mükertészet, sőt még az ipari keresetre sem. Azt méltóztatott mondani, hogy mi cseheket vagyunk kénytelenek műkertészekül fogadni, ez csak onnan van, mert nálunk még derogál a műveltebb osztály fiainak, hogy ily keresetre menjenek. Hát, t. ház, ez némileg igaz, de én nem is kívántam azt, hogy a művelt osztály fiai menjenek tisztán és egyedül ezen keresetre. És kérdem én t. képviselőtársamtól, hogy a kik már ilyen keresetre vállalkoznak, hová, melyik tanintézetbe menjenek Magyarországon, hogy imigukat ezen keresetre képesítsék? (Tetszés balfelöl.) Mert én — őszintén bevallom — végig néztem az egész rovatot, de ilyet nem láttam sehol. Ezért bátor vagyok most e kérdést már némileg positivebb alakban felvetni a t. ház előtt és felhívni a t. minister ur becses figyelmét, hogy nem lehetne, hogy a költség kevesebb legyen, egyik vinczellérképezdéiiket alakítani át egy ilyen tanintézetté, hogy ha nem lehetne is mindjárt az első évben a magasabb igényeknek megfelelő ilyen intézetet alakítani, e téren az első lépést megtegyük és aztán tovább haladhassunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, ha már felszólaltam, t. ház, legyen szabad Perlaky Elek t. képviselőtársam tegnapi beszédére három igen rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Egyik az, hogy a t. képviselő ur ugy foglalkozott felszólalásommal, mintha én határozottan azt állítottam volna, hogy az ország vagyoni ereje nem növekedett. Engedelmet kérek, én ezt nem mondtam. Én azt mondtam, hogy az ország erejének azon jelentékeny növekedését, a melyről igen sokan igen sokszor szeretnek beszélni, azt én nem láttam és nem látom sehol sem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt pedig a t. képviselő ur bizonyosan concedálni fogja nekem, hogy „növekedés" és „jelentékeny növekedés" között igen nagy különbség van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik: azt mondta Perlaky Elek t. képviselő ur, válaszolva nekem és felhozva gazdasági haladásunkat, hogy az erdészeti gazdaság terén igen jelentékeny eredmény constatálható és el nem is tagadható. Hát én, t. ház, vindicálom magamnak azt, hogy kivált ilyen, nem politikai, de gazdasági