Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

44 245. országos ülés május 17-én, pénteken, 1889épen Horváth Ádám t. barátomnak lesz arról tudomása, hogy NémeTörszág legelső oenologusa, Goethe, mikor a kecskeméti telepet megnézte, egy kecskeméti honiokon termett rizlinget megízlelve, azt mondotta, hogy ő speciális különbséget a rajnai és kecskeméti rizling között felfedezni nem tud. (Ellenmondások a jobboldalon.) Hát, t. ház, én magam is mondom és elismerem, hogy a homokon mindazokat a dolgokat nem fogjuk producálni, a melyeket most a hegyeken, de figyelmeztetem a t. házat egyszersmind arra is, hogy a külföldi borkereskedők nem veszik meg a mi drága borainkat, fajborainkat, hanem veszik az olcsóbb borokat és azokból otthon megcsinálják azt a bort, a melyre szükségük van és meg vagyok győződve, hogy a Magyarországból kivitt legolcsóbb vörös bort Magyarországon itatják meg ismét mint bordeaux-i bort, még pedig rettentő drágán. T. ház! Én ennél fogva összegezem azokat, a miket eddig mondtam és összegezem abban, a'mita t. minister ur tegnapi nyilatkozatában különösen hangsúlyozó tt.Ismétküszöbén állunk annak a dolognak, a mivel kezdtük. A t. minister ur azt mondta, hogy az országos phylloxera-bizottságotreactiválni óhajtja, még pedig oly alapon, hogy az érdekelt felek is hozzászólhassanak a dologhoz. Hát ez nem lesz első kísérlet és én előre is meg fogom mondani, hogy az tulajdonképen hogy fog fejlődni. Én ugy tudom, hogy az érdekelt feleknek nagy számban való odahozása soha határozathoz nem vezet és nem is vezethet. Az érdekelt felek, a kiknek szőlőterülete imminens veszélynek van kitéve, vagy már benne is van a bajban, csak a legritkább esetben tekintik az ügyet országos szempontból, hanem — s ez természetes is — azon vannak, hogy a "saját vagyonukat megmentsék és az iránt tanácskozzanak. A mint megindul a, tanácskozás, a vélemények azonnal szétágaznak, mindenki csak a saját maga vidéke szempontjából szól, csak a saját maga vidéke érdekét tartja szem előtt. És a tanácskozásban csak arra kell ügyelni, hogy ki ne mondassák, hogy nekünk nemzetgazdászati érdek szempontjából kell kiindulnunk, mert akkor vége mindennek. Egészen más itt a baj. Ne méltóztassanak idegenkedni két dologtól, megmondom egészen őszintén. A t. minister ur elődjének az volt mindig a mondása: ,, csak professorokat, szakembereket ne hozzatok, nekünk practicus emberekkellenek". Már pedig, t. ház, ha én előveszem bármely gazdasági ágnak fejlődését, ugy, a mint az folyik, egész pontosan csak azt az egy jelenséget veszem ki, mely egy más téren is nyilatkozik. Azt mondják némely betegek: csak orvos nem kell, hozzatok javas asszonyt. Ne méltóztasssanak irtózni szakemberektől. Ne méltóztassanak attól félni, hogy ha egyiknek-másiknak más véleménye ÍR van, hiszen ezek nem mathematicai dolgok, hanem tapasztalati dolgok. Ne méltóztassanak az" oppositiót egyszerűen kiNagyni és magát körülvenni csupa ministeri hivatalnokkal, a ki lehet igen okos, tisztességes ember, de a ki a ministerben mindig csak a kegyelmes urat látja és kell is, hogy lássa, hanem tessék megtűrni a független gondolkozású embereket is, a kik megmondják saját nézetüket és a kik — minthogy ez a dolo<í nem tegnapról való — be is tudják bizonyítani, hogy hol és mikor bizonyosodott be mindaz, a mit ők egyszerűen a biológia tanúsága alapján már kimondták. Nekem, t. ház, már csak annyi mondani valóm van, hogy miután a t. minister ur az ő nyilatkozatába ezt, tudniillik a phylloxera-bajt, belefoglalta, reméllem, hogy a további eljárásnál szakítani fog azzal, hogy a szakembereket mellőzve, csupa igenlőkkel vegye körül magát és nem fogja megengedni, hogy azt az egyetlen területet, a hol most biztos vizsgálatok folynak, a hol szakemberek valósággal tájékozhatják magukat, felNagyják, sőt gondja lesz arra, hogy — mint már jeleztem is — Magyarország minden kitűnőbb és caracteristicusabb borterületén is hasonló kísérleti állomások állíttassanak fel, már csak azért is, mert nekünk lehet egyfelől azt is feltennünk, hogy az amerikai szőlő idővel Magyarországon szintén nem fog ellentállani a phylloxerának, de viszont másfelől lehetséges az is, hogy ellentállva, termése mégis olyanná fog qualifieálódni, hogy szintén mint bor, egyáltalán a kereskedésbejöhet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szóval, tapasztalati eljárásról van szó, az pedig határozott objectivitást követel és én ajánlom a t. minister urnak, tegye főgondjáváe tekintetben azt, hogy ez a dolog a kifejtettem pontok tekintetében is folyamatba menjen és ily formán a magyar borászat kapja meg, a mire égető szüksége van. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A gazdaság különböző ágainak emelésérc fordított költségek több czím alá vannak foglalva. Minthogy azonban ezeket a czímeket a jelen tárgyalás során összefoglalták, kénytelen vagyok én is többrendbeli hozzám intézett kérdésre válaszolni. (Halljuk!) Először is a halászat került szóba. Mindenekelőrt megjegyzem, hogy én nem tartom feladatomnak az egyik gazdasági ágat a másiknak rovására emelni, (Helyeslés) ugy, hogy például hanyagoljuk el a lótenyésztést azért, hogy a halászatot emeljük, vagy hanyagoljuk el a selyemtenyésztést azért, hogy a borászat emelkedjék. Nekem, t. ház, feladatom a gazdaság különböző ágainak összeségét védelmezni és mindenkor kérni a törvényhozástól mindazon összegeket, a melyek ugy az