Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-245
245 orsíftgos ülés május 17-én, pénteken 1889. 27 78.333/1888.11. és 3.140/III. a szám alatti határozatával elrendelt, Udvarhely és Háromszéket, valamint Torda-Aranyos- és Kolozsmegyét érintő területi átkebelezések tárgyában. Kérem, méltóztassék annak kinyomatását, szétosztását és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni s annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Több előterjesztés nem lévén, következik a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium 1889. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Szathmáry György jegyző (olvassa): Ipari, kereskedelmi és külkereskedelmi czélok. Rendes kiadások: XVlíI. fejezet, 2. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 1. czím. Kiadás Ipari czélokra 55.570 fit. Nagy István jegyző: Komlóssy Ferencz! Komlóssy Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Az ipartörvény több üdvös intézkedése között különösen érdeke] az, mely az ipariskolák meghonosításáról szól. A törvény értelmében, a hol 50 tanoncz van, az iparhatóság köteles tanoncziskolát létesíteni. Áz administratiót illetőleg a közoktatási rainisterium rendelkezik, a szervezetet ez állapította meg, de a földmívelési ministerium is igényt tart a kormányzatra és ebbeli jogát egy főfelügyelő, vagy kijelölt ipari biztos útján érvényesíti. Hogy mire való a főfelügyelői állás, arról a közönségnek tudomása nincs. Ha az ipariskolák némi eredményt birnak felmutatni, az csak az iparhatóságok, illetőleg egyes tanfelügyelő érdeme, Hogy eddig mit tett a főfelügyelő, arról a közönség vajmi keveset tud; a vidék nem is ismeri. Meglehet, hogy a fővárosban megteszi kötelességét s a vidékre csak azért nem megy, mert az egész országra csak egy főfelügyelői állás van szervezve és mert bizonynyal oly kevés uti átalányt kap, hogy legjobb akarata mellett sem teljesítheti kö telességét. A főfelügyelő teendője nem lehet csak az, hogy az évi értesítőket és a segélykérvényeket átnézze, bizonynyal más dolga is van. De ha meddő munkát is végez, megengedem, hogy fizetését megérdemli. Minden kezdet nehéz s ha valahol, az ipariskoláknál érvényesül e közmondás igazsága. Az iparosok közül sokan, tisztelet a kivételeknek, ellenségei az iparos iskoláknak, talán féltékenységből, hogy az újabb nemzedék túl ne szárnyalja őket intellectuális tekintetben. A tanonczok sem pzeretik ez iskolákat, mert nem szeretik feláldozni vasárnapi kimenőjüket, hogy 8—10 órai munkaidő után még az iskolában is izzadjanak. A tanfelügyelők gondoskodtak kényszereszközökről és igen helyesen. Ezen kényszereszközök alkalmaztattak egyrészről az iparosokra, kik, ha nem feleltek meg a törvény intentiójának, pénzbirsággal illettettek és gondoskodtak másrészt arról, hogy az olyan tanoneznak, a ki az iskolát rendesen nem látogatja,tmonczideje meghosszabbíttassák. Hogy, t. ház, egy lelkiismeretes tanfelügyelő mennyit tehet az ipariskola előmozdítása körül és mennyire tudja megkedveltetni az ily iskolákat a tanonczokkal,erre nézve van tudomásom egy-két megyéből, de viszont azt is tudom, hogy a hol a tanfelügyelő nem lelkiismeretes és az iparhatóság sem viseli komolyan szivén az ipartanonczok oktatását, ott csakugyan irott malaszt marad a törvény és irott malaszt marad azon szervezet is, melyet a vallásos közoktatásügyi minister ur 1884-ben 27.496. szám alatt kiadott. Annyi azonban constatálható, hogy igen szépen kezdtünk haladni ezen a téren is és az ipariskolai intézmény felvirágzásnak kezdett örvendeni. Mi történt ezután ? A földmívelési minister ur bele kontárkodott ezen ügybe is és lehetővé tette azt, hogy az iparos ma nem köteles kényszeríteni a tanonczot, hogy iskolába járjon, lehetővé tette, hogy a tanoncz kénye-kedve szerint mikor neki tetszik, látogassa az iskolát. Emlékezni fognak, t. képviselőtársaim ama, szerintem abnormis rendeletre, mely következőkép hangzik: „Az iparosinas iskolamulasztás miatt uem büntethető és nem kötelezhető itéletileg arra, hogy utólag még egy bizonyos ideig iskolába járjon. Az inasság befejeztével az inasnak az ipartörvény 67. § a értelmében iparhatósági bizonyítvány adandó ki, ha azonban az inas iskolamulasztás miatt iskolai bizonyítványt nem nyert, az iparhatósági bizonyítványban megemlítendő, hogy az inas minősítése iskolai mulasztás miatt megállapítható nem volt." T. ház! Hogy ez az eredmény, mely nuxtatkozik, sajnos, kétséget nem szenved. A legtöbb iparos nem küldi a tanonczot az iskolába és a törvénynek határozott rendelete és intézkedései ellenében használja azt a tanonczot a konyhában, házi szolgálatra, kertben, mezőn, csak a műhelyben nem. Igen kedves neki ebben a ministeri intézkedés; az inas pedig, a ki még nem áll oly értelmi magaslaton, hogy meg tudná ítélni, mily jövő vár reá, mennyire kell neki a művelődés, a tanulás, könnyen veszi a dolgot és szépen kibúvik az iskola alól annál is inkább, mert tudja, hogy ha iskolát mulaszt is, azért felszabadulhat és segéddé lehet, megkapja a munkakönyvét, akár tud irni, vagy olvasni, akár nem. Ez pedig, t. ház, szerintem nagy és komoly dolog. Azt csak be fogják látni, hogy ismeretek hiányában iparos osztályunk nem fog emelkedni és prosperálhatni; igy tehát a legszigorúbb rendszabályokat kell alkalmazni arra nézve, hogy az iparosok és a tanonczok is köteleztessenek a törvényt respectálni. Miután én intelligens iparos osztályt akarok, ezért sürgetem, hogy a földmívelési minister ur ezen intézkedése mielőbb hatályon kivül helyez4*
