Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
268 " 25 ** országos ttlés május 27 én,hétfSa. 1889. József, a ki utóbb irt, Dessewffy Emil, ki nem sokat irt, de az akadémia legkitűnőbb elnöke volt egész idáig. Polónyi Géza: Kossuth sohasem volt akadémikus! Thaly Kálmán : Mert nem volt itthon. Polónyi Géza : Nem is ajánlották. Thaly Kálmán: Én ajánlottam. Polónyi Géza: De nem választották meg! Thaly Kálmán: Mert ő maga nem akarta; maga kívánta, hogy ne válaszszák meg. (Derültség a szélső balon.) A másodelnök feladata legfőképen az, a mit összetévesztenek az első elnök feladatával. A másodelnök feladata, ki mindig az akadémia szaktudósaiból választatik. az akadémia szellemi munkásságának az irányt megadni. Az pedig, hogy az akadémiáról azt mondta, hogy veterán egylet és protector kell neki, azt mutatja, hogy t. képviselőtársam nem ismeri az akadémia szervezetét. (Igás! Ugy van! jőbbfeUl.) Igenis, van az akadémiának protectora s ez senki más, mint a magyar király, a kit csak nem fog a képviselő ur a veteránok protectoraival összehasonlítani. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Minden akadémiai diplomában ott van: „0 felsége, a király védnöksége alatt álló magyar tudományos akadémia*. Ez nem kir. akadémia, ez nemzeti akadémia, de védnöke maga a király s azt hiszem, hogy ez nem válik szégyenére, hanem díszére az akadémiának. (Egy hang balfelöl: Senki sem mondta!) Nem mondja senki. De én tartozom felelni a-ra, hogy itt összehasonlításokat tesznek a veterán egyletekkel. (Derültség a szélső balon.) Gróf Károlyi Gábor: Annak is a király a protectora! Thaly Kálmán: Annak a piotectora Albrecht főherczeg, meg Zichy Jenő! (Nagy derültség.) Midőn az ország első tudományos intézetéről van szó, melyet a nagy Széchenyi alapított s mely —- én nem akarom mondani, hogyan tölti be feladatát, de valahogyan mégis betölti, tanúskodnak róla a kiadványok — akkor ezen hangnak a használatát ép oly férfiú részéről, ki maga is a magyar culturának és irodalomnak munkása, megvallom nagyon különösnek találom; de még inkáid) találom különösnek akkor, midőn a magyar cultura nem áll még a fejlődés azon fokán, mint az angol, franezia, német s hogy kisebb nemzetet is említsek, mint a hollandi, hogy szükségünk nem volna azt minden erőnkből emelni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És én azt gondolom, hogy a magyar nemzeti cultura emelésére akadémikus és nem akadémikus, szabadelvű párti, függetlenségi és ellenzéki, iró és nem iró, szóval mindaz, kit a magyar cultura érdekel, vállvetve tartozik közreműködni. (Általános élénk helyeslés) Mert ha nem működünk közre, nemzetünk elvész, mert bennünket csak a magyar szellem, a magyar cultura emelése fog itten fentarthatni. Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Gróf Andrássy Manó. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen tárgyhoz csak komolysággal lehet szólani (Helyeslés jobbfelöl) és mentől rövidebben, de mentül alaposabban. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én azt kérdem: mikor arról van szó, hogy az ország annyi áldozatot hoz a culturáért, szólhat-e valaki az akadémia ellen? (Igaz! Ugy van! jobbfelől) Legkevésbé sem, mert ez emelte és ez emeli ma is na<íy mértékben culturalis fejlődésünket. (Igaz ! Ugy van! jvbbfelől.) Az akadémiába törekszik mindenki, ki a cultura terén magát kitünteti; mindig az akadémia felé néz, mint a virág a nap felé, (Tetszés jobbfelöl.) mert Magyarországban az irodalmi működésnek az a napja. (Élénk tetszés jobbfelöll) Ha az akadémia nem lett volna, ha az akadémia nem fejlődött volna ennyire, méltóztassanak elhinni, hogy a magyarság tudományosság tekintetében nagyon hátra volna. Emlékezem még azon időkre, mikor a szegényebb, bár érdemes tudósnak lehetetlen volt egy könyvet kiadni, mert ennek a hasznát mindig a könyvkiadók vették el. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Az akadémia volt az, mely felkarolta ezt az ügyet, segítette a tudományos könyvek íróit. Én azt gondolom, hogy minden ily nyilatkozat csak árt ez intézetnek. A nemzet Ítélete meg van abban, hogy az országminden részéből, majdnem azt lehetne mondani nemzetiség különbség nélkül az akadémiának nagy összegeket adományoznak, mert meg van róla győződve, hogy ez csakugyan egy nagy nemzeti intézmény, a melynek eredményei nem pillanatnyiak snem kicsinyesek, hanem nagyok voltak s nagyok lesznek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt a meggyőződést ne ingassuk meg a nemzetben s ne korholjuk azt, a mi szép és nagy. Csak ezért szólaltam fel. (Általános élénk helyeslés.) Madarász József: Herman Ottó! Herman Ottó : T. ház ! Nem volt szándékom e tételhez hozzászólani, de hamar Valnay Károly t. képviselőtársam szükségesnek találta, hogy a maga részéről is, azokon kívül a miket Schwarz Gyula képviselő ur a múltkor elmondott, egyes — szerintem újabb dolgokat —elmondjon, kénytelen vagyok már most a t. ház türelmét én is igénybe venni. (Halljuk!) Mindenekelőtt ki kell jelentenem azt, hogy akár Vadnay Károly, akár én szólalok fel ez ügynél, akár Thaly Kálmán, akár Hoitsy Pál, az ügy mindenképen odiosus. (Halljuk! Halljuk!) Megmondom miért. Vadnay Károlyról és Thaly Kálmánról az lesz az általános felfogás, hogy „Cicero pro domo sua". Kettőnkről, Hoitsy Pált értem, azt fogják hinni, hogy ezek meg haragszanak, mert még nincsenek benn az akadémiában. (Derültség.
