Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

254. országos illés májns 2!-én, hétfőu. 1889 ö>(35 Josipovich Géza jegyző (olvassa): Magyar történelmi és irodalomtörténeti források és emlékek kiadására 15.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): A magyar tudományos akadémia részére, az ó-kori classicusok müveinek általa rendezett kiadására 1.500 frt Vadnay Károly! Vadnay Károly: T. képviselőház! (Halljuk.') A költségvetés több tételénél összesen 8.500 forinttal emelte némely akadémiai czél állami gyámolítását. A mint Thaly Kálmán t. képviselőtársam már megjegyezte, ez voltakép nem egyéb, mint az intézet 9.000 forint házbéradójának megtérítése. Az akadémia házadómentessége ugyanis megszűnt s az adóösszeg nagyságáig lett volna kénytelen tudományos czélokra fordítandó költségeit apasztani, ha e bajon a kormány méltányosan nem segít. Hogy segítni kivan: ez újabb bizonysága annak, mennyire szivén viseli a nemzet közművelődési érdekeit. Ujabb időben az akadémia tekintélyének és munkássága értékének sülyesztgetési divata kezd lábra kapni. Hangzik ez olykor a sajtóban s hangzott e házban is a közoktatásügyi költségvetés általános vitája folytán. Ez a törekvés azonban legtöbbször onnan ered, hogy néhány, vagy egy csomó akadémikus miatt szeretik megtámadni magát az akadémiát. Mulandó emberekért az állandó intézetet. Az akadémikusok nagy serege valóban egyenetlen csoport. Több száz fo semmiesetre sem lehet mind egyenlően kitűnő tudós, kiváló szellem és jó stylista. Erősek meliett gyengébbek is állanak s egyiknek munkája sokat ér, másiké kevesebbet, vagy épen keveset. De ennek bírálata az irodalomra tartozik. Itt csak az akadémia összes működése jöhet szóba s kívánatos, hogy ha szóba jön, legalább helyes szempontból történjék. Ha Herman Ottó t. barátom és képviselőtársam arra hivatkozik, hogy az akadémia harminczötezer forintba került kiadásaiból kétezer forintnál többet nem vesz be: ezzel nem bizonyít egyebet, mint azt, hogy az akadémia pénzügyileg rossz üzlet. Részvénytársaságnak szerencsétlen volna, mert osztalékot soha sem adna. De szerencsére nem részvénytársaság s egyáltalában nem üzlet. Nem is jutott eddigelé még senkinek az eszébe, hogy az akadémiák közhasznát és hatását a szerint taxálják: mennyi pénzt vesznek be, hanem hogy mennyit és milyen műveket adnak ki. Nagyapáink nem azért alapították s utódaik és kortársaink nem azért gazdagítják az akadémiát, hogy legyen egy nagy és jövedelmező nemzeti könyvkereskedésünk, hanem azért, hogy tudományos működését abban az irányban érvényesítse, mely nálunk kivül esik a könyvkiadási üzleten KÉPVH. NAPLÓ. 1887—91X11. KÖTET. s hogy nyomtatványainál ne a könyvpiaczi kelendőség vásári szempontjaitól függjön. Az akadémiának tehát kötelessége nem pénzhaszonra, hanem valami magasb haszonra törekedni. Nyomtatványainak jó nagy részét ingyen küldi meg könyvtáraknak, iskoláknak s csereviszonyban áll a művelt világ majd mindenik tudós társaságával, honnan megkapja azok kiadásait, melyek csak ez utón jutnak el fővárosunkba, hogy itt aztán a szaktudósok és tudománybarátok részére hozzáférhető becses kútforrások legyenek. Ilyen haszonra kell törekednie az akadémiának. Nincs itt helye, sőt idő sincs rá, hogy kimutassam, mily sokoldalú munkásságot fejt ki akadémiánk kiadásaiban, bizottságaiban és ülésein. A főtitkári évi jelentések pontosan számot adnak arról a nemzetnek. Tény, hogy sokoldalúságban föl cl részünk legtöbb akadémiáját túlszárnyalja s Herman Ottó barátom csak a leghiresb, de nem a legalkalniasb helyen járt, midőn a nemzetre kiható munkásság példájául a franczia akadémiát iaézte. Herman Ottó: Nem hivatkoztam reá. Csak különbséget tettem a nemzeti hivatás tekintetében ! Vadnay Károly: Ott az akadémikusok okvetlenül nagyobbak, de az akadémia korántsem niunkásabb. Mert mit tesz az „acadcmiefrancais" ? Semmi egyebet, minthogy folyvást javítja, bővíti a franczia nagy szótárat, melyhez értékben hasonlót Littré egymaga is készített; továbbá üdvözli beszéddel az új tagokat, ezek meg elparentálják az elhunytakat, végül évenkint kiosztják a Montkyon és egyéb díjakat Ha az összes „Institute"-öt értette, ennek munkássága természetesen sokoldalú s értesítőiben pontosan számot ad minden tudományos törekvésről, vívmányról, mozgalomról; de nem szorul rá sok könyvkiadásra, mert ott tudományos művekkel jó magánüzletet is lehet csinálni; továbbá kizárólag a tudományok önczéljaira él s e föladaton kivül nincs szükség a nemzeti érdekek extra szolgálatára, mivel a franczia társadalomban rég meg van erősödve minden, a mi nemzeti. A mi akadémiánk — a magyar értelmiség erősítésére — még olvasókönyvtárt is ad ki könyvkiadó vállalatában igen olcsón s néhány év alatt a világirodalom számtalan becses történelmi, állam- és széptudományi munkáinak fordításaiból s maradandó értékű eredeti művekből jókora könyvtárt adott a nemzetnek. Pedig ez nem is tulajdonképeni czélja. Föladata a hazai nyelv folytonos ápolása, kútfők, anyaggyüjtemények kiadása, a tudományos munkakedvnek pályázat és megbízás utjai való élesítése s a magyar tudományosság előbbre vitele. Szakszerűség lévén a hivatása, uern számíthat nagy olvasókörre, de munkálnia kell a jelent és a jövőt A régi nyelv34