Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

254. országos ülés május 27-én, hétföu. 188Ö. §63 zenék árnyalatainak, az általános zenei alaktanoknak ismerése. Azonban, t. ház, mig a Wagneri német zenét, mig a Verdi-féle olasz zenét, stb. igen sok zeneakadémia műveli a külföldön, addig, t. ház, a magyar zene tovább fejlesztésére sehol a világon egy akadémia sincs, egyedül a budapesti. (Igaz! Ugy van! a szélső talon.) Fenyvessy Ferencz: Hát mit tanítsanak ? „Hunyadi Lászlót"? Ez inkább olasz zene! Thaly Kálmán: Berlioz elég nagy zenész volt, Liszt Ferencz nemkülönben esnem derogált a genialis francziának a magyar indulót ugy transscribálni, mint senki sem tudta, nem derogált Liszt Fereneznek az ő genialitásával magyar népdal és toborzó motívumoknak a legszebb transscriptióit készíteni. (Helyeslés.) Ha egy Berlioz, ha egy Liszt elismerik a magyar zene motívumainak valóságát, őserejét és szépségét, akkor nekünk oda kell törekednünk, hogy ezeket a zeneakadémia tovább fejleszsze s a cosmopolita zene mellett lehetőleg magyar zeneirányt kövessen. (Általános helyeslés.) Ezt követelem én a budapesti zeneakadémiától. (Helyeslés.) Sehol a világon ezt meg nem tehetik, erre egyedül a, budapesti zeneakadémia van hivatva s én erre az irányra felhivom az igen t. kormány figyelmét. (Helyeslés.) Elismerem a különböző nemzeti zenék tanításának is, mint alapnak szükségét. Kell, hogy ezeket ismerjük és cultiváljuk; de viszont kell az is, hogy a magyar zenei motívumokat tovább fejleszsziik, hogy elvégre kiképzett magyar zenénk legyen. Panaszkodik a t. képviselő ur, hogy csak „Hunyady Lászlónk", hogy csak „Bánk-bán"-unk van. Épen azért kell nemzeti zenénk alapját megteremteni, hogy több legyen. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: Hiszen elő adják! Thaly Kálmán: Tudom, hogy előadják, de méltóztassék megengedni, nem magyarul. Fenyvessy Ferencz: Liszt nem értett magyarul, Berlioz sem! Thaly Kálmán: Tagadom, hogy ne értett volna; igen is értett, jól ismertem és tudom. Berlioz genie-je pedig megértette a magyar nemzeti zenét, a nélkül, hogy a nyelvet értette volna s ő ennek a nevezetes dallamnak históriai motimuvait nagyon jól ismerte, a mint a francziákközt mások is ismerik. De szükséges — elismerem — hogy a kik hivatva vannak az általános zenei alapon az arra hivatott tehetségek kiképzésére, a magyar zenei specialitásokat is fejtsék ki, hogy annak idején a kiválóbb tehetségek közül legyen, a ki tovább fejleszsze azokat. Ezekre nézve csakis igen czélszeríí, ha a magyar nyelvet birják, azt nem tagadhatja a t. képviselő ur, mert a ki például Arany Jánosnak a magyar rhytmusról irfc, e téren korszakalkotó tanulmányát nem olvasta el s a ki ezt nem érti meg, az a magyar zene rhytmikájában sem haladhat előre, mert a magyar zene és a magyar versírás, a magyar prosodia ikertestvérek. Azt csak elismeri a képviselő ur, hogy az a szeneszerző, a ki a nemzet nyelvét nem érti, legyen bármilygenialis, a magyar zene tanítására nem hivatott. Én tehát,a nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznám, csak azt hangsúlyozom, hogy a kormány, akár maradjanak ezek a tanárok, akár jöjjenek mások — ebbe én nem bocsátkozom — legyen ügyelettel arra, hogy a cosmopoliticus irány mellett, vagyis inkább annak háttérbe szorításával a nemzeti irányzat műveltessék a budapesti zeneakadémián, mint azon egyetlenegy helyen, a mely hivatva van arra, hogy a jövendőnek magyar mtízenéjét kifejtse. (Helyeslés) Horánszky Nándor: T. képviselőház! Csak néhány szónak elmondására kérem ki a t. képviselőház szíves figyelmét (Halljuk!) és pedig annyival inkább, mert a nemzeti zeneakadémia kérdésébe és az e körül felmerült ellentétes nézeteknek akár fejtegetésébe, akár bírálatába belemenni nem akarok, mert egyrészről e. téren szakismeretekkel nem birok, másrészről pedig a zeneakadémia viszonyainak közelebbi körülményeivel ismerős nem vagyok. Altalánosságban azonban és elvontan a magam részéről kell, hogy kifejezzem és azt gondolom ki is fejezhetem minden különösebb szakértelem vagy szakképzettség nélkül azon nézetemet, hogy ezen intézet vezetésénél is ugy az irány, mint az erők alkalmazása tekintetében a nemzeti szempontokat a lehetőség határáig figyelembe kell venni. (Általános helyeslés.) Az utóbbit, tudniillik a lehetőség határát, különösen az erők alkalmazására értem, mert azután vallom magam is azt, hogy ott, a hol egy országban elegendő erővel nem rendelkezünk, mindaddig, mig ilyen erők kiképeztetnek, alig lehet külföldi erők igénybevételét mellőzni. (Helyeslés jobbfelől.) Ha majdan ez bekövetkezik, súlyos hibának tartanám én is, hogy az erők alkalmazása tekintetében is az országos szempont figyelembe ne vétessék. (Általános helyeslés.) Felszólalásom tulaj donkép eni czélja azonban azon apostrophálás, melyet t. képviselőtársam, Polónyi Géza ur a mérsékelt ellenzékhez intézett. Nem azért, t. képviselőház, mintha én a mérsékelt ellenzék nevében felszólalni hivatva vagy jogosítva volnék, mert ezt csakis akkor teszem, midőn azon szerencsében részesülök, hogy egyes kérdésekben pártom ezzel megbíz; minden más alkalommal azonban csakis egyéni nézetemet fejezem ki e házban és ezt teszem ezúttal is, midőn kijelentem, hogy én nem tartom indokoltnak azt, hogy a pártok részéről egyes felszólalásokkal szemben oly kérdések intéztessenek nem az illető