Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-253

253. országos ülés május 26-án, vasárnap. 1889. 253 fog találni az intézkedésre, azt sürgősen meg is fogja tenni. A másik kérdés sokkal fontosabb. Midőn Herman Ottó t. képviselőtársam a magyar nemzeti genius alatt vezette be a vitát és at. államtitkár ur coneret tényeket kért, melyek sértik a magyar nemzeti geniust: már akkor eszembe jutott, hogy majd figyelmébe ajánlom a zeneakadémiát és kivált annak operai osztályát. Mig annak különösen nemzeti alapon való szervezése volt kitűzve: legxVjabban ez intézet valóságos melegágya a germanisatiónak. Németek a tankönyvek, például a Compositionslehre és Instrumentationslehre ós nem kevesebb, mint négy olyan tanár van, kik habár egyik-másik már hosszabb ideje van az intézetnél, egy árva szót sem tudnak magyarul, sőt ürügyeket keresnek arra, hogy magyarellenes érzelmeiket hangosan is nyilvánítsák Annyira ment a dolog, hogy midőn ezelőtt egy évvel Maros-Vásárhelyről egy tanuló jelentkezett, ki a zeneakadémiába akarta magát felvétetni, azt kapta feleletül, hogy miután qualificati ójából kitűnik, hogy németül nem tud, mindaddig, mig a német nyelvet el nem sajátította és erről bizonyítékot nem ad, a magyar zeneakadémiába fel nem vétetik. (Mozgás a szélső balddulon.) Az oktatás Popper, Kössler, Passi, Cornet és valami Herzfeld, tehát négy tanár által kizárólag német nyelven történik, sőt annyira megy ez az irány, hogy a magyar zeneakadémiában ma máinem a görög mythologiát, hanem a németet tanítják. (Mozgás a szélső baloldalon.) Midőn kérdezik, hogy mi az oka annak, hogy ily visszás állapotok vannak, hogy négytanár van, kik közül az egyik tiz év óta, a másik nyolez év óta, a harmadik három év óta, a nagyedik egy év óta van kinevezve ezen intézetnél, a nélkül, hogy fáradságot vett volna magának magyarul megtanulni? Vájjon mi az oka annak, hogy a magyar zeneakadémiában ily nyilvánvaló germanisaló telep fentartatik, akkor előállanak azzal, hogy először cosmopoliticus jelleget kell neki adni, mert a zene maga is cosmopoliticus, de a mi ennél is fontosabb, jelentkezett a magyar zeneakadémiában öt orosz hallgató is, kiknek kedvéért németül kell tanítani. Előadják, t. ház, azt is, hogy nem lehet másként a dolog, mert nincsen alkalmas tanerő arra, ki az illető tantárgyat magyar nyelven adja elő. T. ház! Eltekintve attól, hogy ha ez való lenne, ez lenne a legsúlyosabb vád a zeneakadémia ellen, mert ha ugy lenne az, hogy Magyarországon nincs tanerő, mely képes lenne az ily, általam felsorolt tizedrangú tanerőket pótolni . . . Fenyvessy Ferencz: Vannak ott igen jeles erők is! Polónyi Géza: Az egyiket, Poppert, ki fogom venni! Fenyvessy Ferencz: Kössler is igen jeles erő! Polónyi Géza: . . . ha nincs, a ki magyar nyelven adhatná elő ezen tárgyakat, akkor az a magyar zeneakadémia, mely 1875 óta, tehát 14 év óta áll fenn, önmaga állította ki a bizonyítványt arról, hogy hivatását eddig be nem töltötte. Gróf Károlyi Gábor: Éppen mint a Tisza-kormány! (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Nagy mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: De, t. ház, nem igy áll a helyzet; mert hiszen ezen zeneakadémiának a magyar zeneirodalomban igen jó hangzású két kitűnő tanára volt, kiknek, ugy látszik, csak az volt a hibája, hogy a mellett, hogy jó zenészek, magyarok. Ezek idősb Ábrányi Kornél ós Nikolics. Ezeket a szó szoros értelmében kiüldözték onnan, hogy azt mondhassák, hogy nincs magyar tanerő. Itt van azon kivül, ha a t. cultusminister urnak e téren netalán tájékozásra van szüksége, — előre is hozzáteszem, egyik sem szélső baloldali ember — Bellovich Imre; bizonyára mindenki ismeri a képviselőház tagjai közül, a zenekedvelők egyesületének jeles igazgatója, jeles karnagy, ki bizonyára jól be tudná ott tölteni a magyar tanszéket; mondhatnék többeket is, például említem csak Dombait, a ki Bécsben saját operájáért 800 frt stipendiumban részesül. Ezen erőket külföldön meg tudják becsülni, de nálunk, t. ház, Passy Cornét-okra és Kössler-ékre és nem tudom, miféle tizedrangú csillagokra vau szükség, hogy német nyelven árulhassák a maguk tudományát a magyar zeneakadémiában. Az egyik tanár, t. képviselőház, ki ott szintén német nyelven ád elő, egyike a zenei kitűnőségeknek. Elismerem, hogy egy Liszt, Volkmann. sőt hozzáteszem, egy Popper kedveért jövőre is el lehet tekinteni azon általánosan kötelező elvtől, hogy egy magyar nemzeti institutióban a magyar legyen az egyedüli oktatási nyelv. Megengedem, hogy ezektől meg kell hallgatni a zeneoktatást más nyelven is. De már azután, t. ház, ha én azt tapasztalom, hogy ezen Popper Dávid, a ki addig, mig példának okáért Bécsben egy Hummer, ki európai tekintély, összesen 1.200 frt fizetésben részesül, Popper ur nálunk 3.000 frt fizetést kap, tehát egy oly összeget, melyet sem Frankfurtban, sem Strassburgban, sem Berlinben, szóval sehol sem adnak hasonló állásiban, (Helyeslés a szélső baloldalon) ezen Popper ur, t. ház, a ki még e mellett két hónapi szünetet élvez, viseltethetnék legalább is annyi deferentiával a magyar nemzet iránt, hogy igyekeznék legalább hébe-hóba magyarul is beszélni vagy legalább magyarul beszélni megpróbálni. (Helyeslés a szélső baloldalon) De ha már eltekintek ettől a világra szóló