Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-253
^48 2 * 8- orsíágos filés május Sö-áBj vasárnap. 1889. akadály az irályi kétség tekintetében, méltóztassék határozati javaslatomhoz hozzájárulni. Még csak egy kérdést akarok, t. ház, röviden \ érinteni, azután befejezem beszédemet. (Halljuk!) Felmerült a kötelezett oktatás kérdése. Látjuk, hogy e tekintetben rendkívül nagy mulasztások vannak, mert a mig például statistikailag kisül, hogy egyik népiskolában 180 tanulóval járt több, mint a mennyi az összes tankötelezettek száma az illető községben volt, . . . Thaly Kálmán: Pláne 182-vel több! Polónyi Géza: addig — és ez a legfájdalmaasbb része a dolognak — tudjuk, hogy seregestül hiányoznak a tankötelezettek az iskolákból. Ezen kérdésbenintézkedni elsősorban kétségtelenül a tanfelügyelők vannak hivatva; de a tanfelügyelőkre s egyáltalán a többi dolgokra nem akarok tovább reflectálni, csupán egy nagy auctoritas, egy classieus tanú rövid nyilatkozatát olvasom fel. (Halljuk!) Egy nagy államférfiú — s hogy előre is higyjenek szavainak, megmondom : Tisza Kálmán — 1871-ben következőleg nyilatkozott a tanfelügyelőkről (Halljuk! olvassa): „Még a tanfelügyelők szükségét is bizonyos föltételek mellett elismerem, csak azt szeretném, hogy több legyen az iskola, mint a tanfelügyelő. (Derültség.) De midőn, ha talán szórói-szóra nem is, de körülbelül több a tanfelügyelő, mint az iskola; midőn a tanácsosi czím és szép fizetés mellett előbb egy új hivatalnoki sereget nevelünk és csak évek múlva tapogatódzunk az után, hogy az iskoláért is tegyünk valamit, akkor azt hiszem ez nem valami dicsőséges dolog." Méltóztassék a t. minister ur ezt a jelen helyzet eriticájául elfogadni és legalább gondoskodni a felől, hogy jövőben ne menjen a tanköteles gyermekeknek az iskolákból való elmaradása ezrekre. Különösen kérem a t. minister urat, hogy ha már le akarja szavaztatni a határozati javaslatot, legalább nyilatkozzék concréte, határozottan, hogy mily alakban s mikor kivan a néptanítók helyzetén javítani. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Gr. Csáky Albin, vallás- ós közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden néhány megjegyzést tegyek azokra, miket a t. képviselő ur épen most szíveskedett előadni. (Halljuk!) Először is ki kell emelnem, hogy azon határozati javaslat közt, meby a finevelőre vonatkozik s a közt, melyet a képviselő ur nyújtott be, igen nagy különbség van. Az elsőben a közoktatásügyi minister semmiféle utasítással nincs ellátva, az utóbbiban pedig utasítással láttatik el. Az elsőben kimondja a ház, hogy igenis tudomásul veszi, a mit a minister tett s megtoldja azzal, hogy ezen kivül, ha a pénzügyi helyzet lehetségessé fogja tenni, még egy országos, nagy, állami jelleggel felruházott finevelŐ is felállítandó lesz. Az a határozati javaslat pedig, melyet a t. képviselő ur adott be, egyenes utasítást tartalmaz oly irányban, a mely irányt már előbb magam jelöltem volt ki; és pedig nemcsak itt e házban, hanem ismételve, a hányszor csak ez az ügy tárgyalásra került, ugy a pénzügyi, mint a közoktatásügyi bizottságban is ugyanezt az irányt jeleltem ki a magam részére. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) Feleslegesnek mondtam tehát az indítványt és azt gondolom, teljes joggal, (Helyeslés jobbfelöl) valamint teljes joggal tehettem hozzá, hogy csak akkor volna szükség ez indítványra, ha a t. ház nem viseltetnék bizalommal a közoktatásügyi minister iránt abban a tekintetben, hogy határozottan kijelentett kívánságát, sőt azt, a mit határozottan kötelességének ismert el, nem fogja megtartani. Már most azt kívánja a t. képviselő ur, hogy ennek nyomán határozottan és világosan fejezzem ki, mikép fogok eljárni e tekintetben. Hiszen már ismételve levén erről szó, ismételve mondottam, hogy a rendelkezésemre álló összes eszközökkel azon leszek, hogy a tanítók pénzügyi helyzete lehetőleg javittassék, (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Mikor? Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Mielőbb. És ha én nem tudnék segíteni, akkor aztán természetesen a t. házhoz fordulok javaslatiammal, hogy a t. ház, hogy a törvényhozás segítsen. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De hogy előre leköttessem a kezemet, akkor, midőn arra talán nem is lesz szükség, midőn a helyzet javítása talán elérhető a nélkül, hogy a törvényhozáshoz kelljen fordulnom, nem czélszerűbb-e azt bevárni ? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur illoyalitással vádolt engem pártja irányában. Én bizonyságul hivom fel az egéss t. házat, hogy az egész vita alatt nem tanúsítottam-e minden tekintetben, mindenki és minden párt irányában teljes loyalitást. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Sőt, miután a t. képviselő ur ezt athemát felvetette, szabad nekem talán kijelentenem azt, hogy bizony ő nem viselkedik loyalitással irántam akkor, mikor ilyen határozati javaslatot kivan elfogadtatni, (Tetszés jobbfelöl) mert ez magában foglalja kételkedését abban, hogy meg fogom-e tartani azt, a mit kilátásba helyeztem. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez pedig nem nevezhető loyalis eljárásnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szathmáry György t. képviselő ur kívánja szavainak értelmét helyreigazítani. Szathmáry György: T. képviselőház! (Halljuk!) Kem valék jelen, midőn Polónyi t. képviselő ur apostrophálni méltóztatott előadásomat, melyet ő ugy értelmezett, mintha én azt mondtam, vagy kívántam, vagy indítványoztam volna, hogy itt a házban szavazzuk le azt, a mit a bizottságban
