Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

262 országos ülés május 25-én, szombaton. 1889. 229 tenni felekezet és felekezet között, (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem álljon elő bárhol szüksége annak, kívánom, hogy biztosíttassák az, hogy az a 300 frtnyi ig?zán megélhetési minimum — existenzminimum, mert méltán annak nevezhető — az állam részéről annak a tanítónak csakugyan ki fog adatni. Történjék az bárkinek a hibájából, ha Magyarország jogállam, haculturállam akar lenni, nem tűrheti azt, hogy koldusok tanítsák bárhol is gyermekeit. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső hal­oldalon.) Én számítok arra, hogy a t. minister ur fel­fogva azt, hogy határozati javaslatom e iésze semmi egyebet nem kivan, mint a létező törvény szigorú végrehajtását és ott, a hol lehetetlenséggel találkozik a végrehajtás stádiumában, az orvoslás módjainak megjelölését, vagyis azt, hogy a tör­vényhozáshoz jelentést téve, előterjeszsze javas­latait, hogy miként hántsa el a törvényhozás az akadályokat, azt el fogja fogadni. Határozati javaslatom továbbá igy szól: „2. Utasittatik a vallás- és közoktatásügyi minister ur, hogy az 1875 : XXXII. törvényczikk idevágó némely szakaszának módosításával a következő elvek figyelemmel tartása mellett ter­jeszszen elő törvényjavaslatot, nevezetesen: a) A teljes fizetéssel járó nyugdíjképesség általában, tehát a felekezeti tanítóknál is, az eddigi 40 évi szolgálat helyett a betöltött 30 évi szolgálat feltételével álljon be." Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy a tanítók nyugdíjazásának kérdésére vonatkozólag néhány statistikai adatot soroljak fel. Létezik a tanítók, valamint azok özvegyeinek és árváinak segélyezésére egy országos nyugdíjalap, melynek 6.223.000 frt tőkéje van. Ezen alapnak a múlt évben 740.000 frt' bevétele volt és 214.000 frt kiadása, tehát múlt évi tőkésített bevétele 526.000 frtra rug. Ez a nyugdíjalap ma oda nőtte ki magát, hogy az állam, illetőleg a közoktatási bizottság egyik tagjának javaslata, a melyhez a minister ur is hozzájárul, még azon 150 ezer frt segélyt is megakarja vonni a tanítói nyugdíjalaptól, melylyel azt eddig az állam segélyezte. Már most, t. ház, a nyugdíjintézet 25 évi fennállásának nemsokára bekövetkező stádiumában — természetesen egy nyugdíjintézetnek ez az idusa, mert akkor szokott leginkább igénybe vétetni — a minister urnak tisztában kell lenni az iránt, hogy ezen nyugdíjalap az ő kiadásait bőségesen fedezni fogja akkor is, ha kiadásai emeltetnek és igy valóban nem értem, ki az oka annak, hogy a 150 ezer forint segélyt is meg­vonjuk, a helyett, hogy a tanítók helyzetén akkép segítenénk, hogy nyugdíjukat emelnők és előbb tennők elérhetővé, másrészt az özvegyek és árvák biztosításáról is jobban gondoskodnánk. Mert azt az állapotot, a mi most van, hogy míg az állami tanítók a betöltött 30 évi szolgálat után nyug­díjaztatnak, addig a felekezeti tanítók ugyanazon feltételek mellett csak 40 évi betöltött szolgálat után nyugdíjaztassanak, ezt én tovább fentartható­nak nem gondolom. De tovább megyek, t. ház. A határozati javas­latnak további pontja ez: b) „A nyugdíj legkisebb összege a fizetésre való tekintet nélkül évi 300 forintban állapittassék meg." Azt hiszem, t. ház, hogy ezzel nincs több kimondva, mint a mi az igazságnak és méltányos­ságnak megfelel. Hogy 300 frt nyugdíj nem túl­ságos, hogy 300 frt nyugdíjat keli legalább is biztosítani annak részére, a kire az ifjú generatiót, nemzetünk jövendő reményét bizni akarjuk, hogy legalább meglegyen annak az a nyugdíja, a mi a főispáni nyugdíjnak — mondjuk — egy ötöde és legyen legalább annyija, hogy ne kelljen éhen meghalnia. Azt hiszem, ez méltányos. Folytatom: ,,c) Az özvegyek segélypénze évi legkevesebb 120 írtban, árváinak pedig fejenkint legalább 50 írtban állapittassék meg." Ez a határozati javaslat a cultttsminister úr­hoz szól. De van egy határozati javaslatom, mely a t. pénzügyminister urnak szól. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon ) A pénzügyminister urat is felkérendőnek tartja a párt, még pedig a következő alakban (olvassa): „Utasítsa a képviselőház a pénzügy­minister urat, hogy a néptanítók, azok özvegyei­nek és árváinak nyugdíjazása, végkielégítése vagy segély iránt benyújtott kérvényei, azok mel­lékletei és az általuk kiállított nyugták bélyeg­mentessége tárgyában haladék nélkül terjeszszen be törvényjav islatot." (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Már most, t. ház, ezeknek bővebb indokolását merőben feleslegesnek tartom. Elvárom, hogy a jelenlevő két t. minister ur nyilatkozni fog e kérdésben. Ha netalán szükségét látnám a to­vábbi megokolásnak, majd megteszem azt, midőn a zárszó jogával íogok élni. De hogy bizonyítékát szolgáltassam annak, hogy az idő iránt kellő érzékkel viseltetem s ne­hogy még egyszer kellessék igénybe vennem a t. ház becses figyelmét, benyújtom most indít­ványomat azon tételre vonatkozólag is, mely a 150.000 frtra vonatkozik. Kérem, ez indítványomat méltóztassék annak idejében szavazás alá bocsá­tani. Indítványom igy hangzik: „Mondja ki a képviselőház, hogy az országos tanítói nyugdíj­intézetnek eddig nyújtott 150 000 frtot továbbra is fentartja és eddigi rendeltetésétől elvonni nem kívánja. * (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy a t. ház annak idején érett megfontolással határozott a felett, midőn a tanítók

Next

/
Oldalképek
Tartalom