Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-252
\ 2521. orszígos ülés mijus löm a protestáns autonómiának azon jótékony hatalmát, hogy gátat tud vetni minden ilyen nemzetietlen és idegei törekvéseknek, ugy követelni akarom azt Magyarország katholikusai számára is (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Adassék meg nekik azon mód, azon eszköz, a melylyel állást foglalhassanak mindenféle ilyen germanisaló törekvések ellenében. (Hosszantartó helyeslés a bal és szélső báloldalon.) Találóan hasonlít helyzetünk Anglia helyzetéhez. Skócziában például legnagyobb részben Kálvin elem van, ott a nemzeti liberális szellem a lehető legerősebb és legdemoeraticusabb alapon van szervezve a tisztán felekezeti iskolában; de ott is Angliában, mint nálunk, az anglikán szabad egyháznak papjai és a lordok azok, kik mindent elkövetnek arra, hogy az a törekvése a liberális pártnak, hogy a túlságosan felekezeti szétforgácsolása a tanerőknek nemzeti, liberális irányban összpontosittassék, dugába dőljön ott is Fa conservativ-párt czége alatt, mert van annyi őszinteség bennük, hogy igy nevezik magukat. Nálunk pedig a szabadelvű párt ezégére alatt a mágnások s főpapok fognak kezet, hogy minden liberális irányt és áramlatot tönkre tegyenek a kormány segítségével. (Ugy van! a szélső balon.) Én, t. képviselőház, a népoktatásnál híve vagyok az általánosan kötelező és ingyenes oktatásnak. Én, t. ház, a magam álláspontjából nem ellenezném, sőt helyeslem is azt, hogy az állam törvényileg biztosított felügyeleti jogát a népiskolákban érvényesítse, de különösen a valláserkölcsi oktatás szempontjából, melyet Kricsfalusy t. képviselőtársam oly szépen és magasztosán hangoztatott és különösen ezen szempontból is biztosítani akarom minden egyháznak a maga jogos befolyását az iskolákra is, mert Tocqueville szerint csak a despotismus nélkülözi a hitet, a szabadság azonban birja és ápolja azt. Én óvakodnám attól, hogy az államot szembe állítsam az egyházzal ott, a hol cultur-törekvések és cuitur-czélok eléréséről van szó. Már most, t. ház, szó volt itt sok mindenféléről: a józan észről is. Nevezetesen a józan ész pártjának egyik kiváló tagja, Visi Imre képviselő ur Ugron Gábor t. képviselőtársam inal szemben azt az elvet fejtegette, hogy fölülről vagy legalább egymással parallel kell az egész oktatás kérdését megoldani. Ugron Gábor t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy minden az alapvetés helyes munkájától függ és a hol nincs alap. ott nem lehet fölépítmény. Már a régi latin közmondás tartja, hogy: „ruente fundamento, ruit et super aedifieatuni". A népoktatás pedig az, t. ház, melynek, mint alapnak biztosítani kell sze lemi téren az épület számára azon arányokat és magaslatot, melyet a technica terén * gy Eiffel tudományával elérni tudott. 25-én, szombaton. 1889 SJ27 De, t. ház, felismerte, úgy látszik, a ház többsége ezen irány helyességét akkor, mikor különösen nemzeti és liberális szempontból a kisdedóvás fontosságát nemcsak támogatni igéri, de annak istápolását kötelességének is tartotta. Már most, t. ház, a miről én lényegileg szólani akarok, habár egész röviden, az az, hogy nálunk a népiskola, különösen a néptanítók helyzete olyan szomorú, olyan keserves, olyan mostoha állapotban van, hogy az, t. ház, mint Ugron Gábor t képviselőtársam egy közbeszólásával mondta, valóságos szégyene, gyalázata kormányzati rendszerünknek. Azt megtűrni egy államban, a hol 15 — 18 milliós országházat építenek, a hol a mágnás pepineriák f dállítására nem elég egy intézet, hanem kettőt hoznak javaslatba, egy olyan államban, a hol főispáni nyugdíjazások vannak, létezik egy tanít'i testület, a melynek a törvény ugyan biztosít 300 frt minimális fizetést, de a mely tanítói kar nem ritkán nélkülözéseknek, hogyne mondjam éhségnek van alá vetve, kitéve. Tudjuk, hogy Magyarország tanítói, ha meg akarnak élni, harangozóknak kell lenni, templomtisztogatóknak kell lenni, szokvány dísz-násznagyoknak kell lenniök. földművelőknek kell lenniök, disznótorok ünnepi szónokainak kell lenniök. Es még jó lenne, ha ezen disznótorokba családjokat is elvihetnék, de miután a szokvány dísz tiszt teljesítésére csak saját személyökre van szükség, a mig maguk dúsan lakmároznak, családjuk nélkülözését, ínségét kénytelenek a saját szemeikkel látni és eltűrni. Nem akarok, t. ház, sötét színekkel festeni, nem akarom a t. bellicosus államtitkár ur azon szemrehányását magamra vonni, hogy én az igazság keresés közben talán a külföld számára festem le ezen állapotokat. Ezen czélzat engem nem vezet, sőt ellenkezőleg ezt nem tekintem semmi tekintetben pártdolognak. Meg vagyok győződve, hogy a t. többségnek minden tagja ép ágy ismeri Magyarország tanítóinak helyzetét, mint a hogy ismerem én ; és ha ismerik, teljes lehetetlennek tartom, hogy ezen szégyenletes állapotot Magyarország parlamentje továbbra is fentartani és tűrni akarja. Tudom, t. ház, hogy már a közoktatásügyi bizottság tárgyalásain, pl. Dániel Márton képviselő ur sokkal tovább ment kívánságaiban a néptanítókat illetőleg, mint a mennyit én javasolni fogok, de mégis félek tőle, hogy a pártszempont, az a fegyelem, mely még a Rudolphimtm kérdésében is együtt tudott szavazni az egész párton, csak azért nem fogja ezen határozati javaslatot elfogadni, mert erről a pártról jön. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, ha méltóztatnak megengedni, nem csupán az indítvány, de a könyörgés alakjában is kérem, hogy méltóztassék valahára lehetővé tenni, hogy Magyarország néptanítói legalább ne koplaljanak. 29*
