Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-252
252. országos ülés május 25-én, szombaton. 1889-, 2J 1 Kétségtelen, hogy a papi elem között meg van a vágy egy kasztot képezni — magam sem tagadom s nem látnék tisztán, ha ezt fel nem ismerném — de vájjon nem ezen kasztszerű törekvéseket mozdítjuk-e elő akkor, hogy ha őket vagy semmibe sem veszszük, vagy pedig túlveszedelmeseknek tartjuk? (Igazi ügy van! balfelöl.) Szokjuk meg már egyszer azt, hogy a hivatásra nézve ember és pap közt különbséget ne ismerjünk. A törvényhozás termében mindenkinek, akár pap, akár nem, egyenlőnek kell lenni, mert mindnyájan tudjuk s nekem is az a meggyőződésem, hogy a papságnak igen fontos — mondhatnám — nagy kötelességeket kell teljesíteni, de több joggal ezzel szemben nem birnak, mint a mennyivel bir minden egyes ember vagy az országnak b irmely polgára; micsoda liberalismus az, hogyha egy mathesis tanár — talán a legképzettebb és legkitűnőbb — pap-ember talál lenni, annak ezen, a minister ur szerint katholikus, Dániel képviselőtársam által pedig névleg katholikusnak mondott intézetben hely nem adható azért, mert mi megszabjuk azt, hogy micsoda élethivatása emberek azok, kik ezen intézetben tanítsanak. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy hiba és nagy bűn, hogyha a társadalmat megosztó kérdések vettetnek fel Magyarországon ; itt, a hol a vallási türelmesség és a vallási küzdelmek után való vágy teljesen indokolatlan és a vallási türelmesség már oly régi, teljesen hibás volna, ha felekezeti szempontból akarnók ezen tárgyat vitatni vagy bírálni. (Helyeslés.) Nekünk sokkal magasabb szempontra kell, hogy álljunk és helyezkedjünk. (Élénk helyeslés.) Ezen magasabb szempont pedig rögtö i szemünkbe tűnik, hogyha ezen intézet eszméjének keletkezését vizsgáljuk. A t. minister urnak a gondolata akkor jött, midőn a budapesti II. kerületben levő gymnasiumot és épületet megvizsgálta és látta, hogy ott feles számú helyiségek vannak, melyek kellőképen ki nem használtatnak. (Derültség a bal- és szélsöbaloldalon.) Tehát úgy, minden magasabb czélzat nélkül, egyszerűen csak ötletszertíieg jött a gondolat, hogy 40 gyermeknek lehetne itt intézetet állítani. A közoktatási bizottság pedig azt mondja, hogy a Tüeresianum mintájára és a karlsburgi intézet versenyzőjekép kell, hogy felállítsunk egy magasabb finevelési intézetet. Csodálkozom azon, hogy midőn a t. minister azt az épületet megvizsgálta,! csak ürességet látott, de hogy azok az üres szoba ; mire tanítanak, azt nem vette észre; pedig azok arra tanítanak, hogy azon szegény, folytonos deficittel küzködő, a tőkevagyonát évről-évre elvesztő tanulmányi alappal mily hóbortos és bolondos gazdálkodás volt az, midőn egy millió forinttal egy gynmasiumi épületet építettek, melyben üres helyiségek vannak, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert annak ezé íjának és rendeltetésének, az épület tervének megítélésénél és felülbírálásánál a cultusminister a kellő ellenőrzést nem gyakorolta. (Igaz! TJgy van! a bal- és szäső baloldalon.) Nem csodálkozom tehát, hogy egy másik gondolata támadt, az, hogy a luxuriosus épülethez és fényes berendezéshez nagyon előke'ő ifjakból álló közönséget keli szerezni. Hát a Theresianumot, a kalksburgi intézetet kell, hogy ezen intézettel legyőzzük! Mi az a „Theresianum" ? Mária-Terézia királyné azon czélból, hogy a b ; rodalom egységét megállapítsa, hogy a magyar intelligentiát, különösen a nemes és főnemes osztályokat a bécsi udvar szolgálatára jobban megtanítja és kiképezze: Bécsben felállította, azon nevelő-intézetet, hol az ifjak fényesen vannak kiszolgálva, a legkitűnőbb oktatásban részesülnek, hol tanulnak, de nem ez a czél, hanem az, hogy közelebb legyenek az udvarhoz, hogy azon ifjak, kiknek tanulniok kellene, menjenek és hordják az udvar uszályát; gondolatuk kettővel legyen elfoglalva : az ismeretekkel , melyeket meg kellene szerezniök és az udvar fényével, ragyogásával, mely az ő képzeletüket betölti. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Bölcs királyné volt Mária-Terézia! Jól tudta, hogyan kell az ifjak képzelmét, kedélyét megragadni, egy hatalmi rendszernek uralmába keríteni. És mi volt az eredmény? A legkitűnőbb tanárok mellett a legképzettebb ifjak mutattak-e fel az életben valami nagy sikert? A nemzeti előhaladás, a nemzeti törekvés élén hol láttuk azon there^ianistákat, kik a nemzeti lobogót előbbre viszik és magasra emelik? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Helyeslések a jobb- és baloldalon.) De ha azokat keressük, a kik a magyar nemzetnek hivatását fel nem ismerik, a kik a magyar nemzeti culturát kicsinylik, a kik egy élet sok reményének csalódását hordják szivökben, ha azon férfiakat keressük, a kik a járásbírósághoz és törvényszékhez kerülvén, egész vágyaik mindig az udvar felé vonzák, ezeket meg fogjuk találni a Theresianisták kebelében. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem elég, hogy egy intézmény megalkottassék, nem elég, hogy abba a tisztességes vagy igen tisztességes elemeket bevigyük, de szükséges, hogy oly elemek legyenek, a kik életfeladatuknak, hivatásuknak tartják azt, hogy ők tanuljanak és az ő tanulásuk által ösztönt és vágyat keltsenek a többiekben, serkentésül szolgáljanak a többieknek. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) 27*
