Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-244

J4 544. országos ülés májns 16-án, csütörtökön. 1889. egyelőre alig lehetséges. Megvan most is az az állapot,! hogy mezőgazdasági terményeink értékesítésénél az árak oly csekélyek, hogy már aligalig lehet igen sok gazdaságban intensivebb gazdaságot fentartani. Részemről nagyon mérvadónak tartom ezen árak depressiója hatásainak megítélésénél Roscher nézetét. Roscher mezőgazdasági tanának egyik szakaszában azt mondja: „Eine intensive Landwirthschaft ist nur unter derBedingung höherer Preise der Produete möglich". Ez mindenesetre áll és egy igen szép példával is van illustrálva, csakhogy nincs eléggé kifejtve. Nézetem szexint mérvadó, hogy a mezőgazdasági termények értéke, melyeket a gazda el nem adhat, nincsenek arányban egy bizonyos fokig azon eszközök értékével, melyeket a gazda ezen termények előállítása czéljából kénytelen gazdaságába behozni. A mezőgazdasági termények árára befolyással bíró tényezőket a t. ház engedelmével bátor leszek röviden előadni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Befolyással vannak a mezőgazdasági termények és gazdasági czikkek árára először a termés maga, hogy vájjon jó volt-e az, vagy rossz. Ezen termelésnek egy bizonyos fokon tartását csak intensiv gazdálkodással lehet elérni és átlag lehet mondani, hogy a termelési viszonyok, a nagy termelő államokat tekintve, bizony nem nagy variatiót mutatnak. Vannak talán országok, a hol a termés egyszer máskor gyengébb, de átlag a termés nagysága egyformaságot mutat és miután évenként több föld vétetik müvelés alá és miután a mezőgazdaság vezetésére mindig jobb eszközöket találnak föl. a termelés emelkedésére lehetünk elkészülve. Függ a mezőgazdasági termények ára, illetve annak előállításának olcsóbbá tétele a munkásviszonyoktól, hogy vájjon olcsók-e azok vagy drágák és ez némely vidéken hátráltatja, hogy olyan intensiv gazdálkodás vezettessék, a mint kellene. Függ a termények ára az ágiótól, függ pedig annyiban, a mennyiben a kivitelre szánt termény aranyban lesz fizetve — az agio-nyereségtől, azért az agio alacsonysága nem mindig előny a földbirtokosra, sőt bizonyos tekintetben véd az árak túlságos leszállítása ellen. Függ a mezőgazdasági termények értéke attól is, hogy vájjon van-e a közelben fogyasztási piacz, forgalmi és kereskedelmi góczpont. Itt nagyobb árakat lehet elérni és olyan terményeket is lehet értékesíteni, a melyekre különben nem lehet vevőt találni. Függ a mezőgazdasági termények értéke még és nézetem szerint nemcsak nálunk, de oly országokban, hol a nyerstermény-bevitelt nagyobb mértékben gyakorolják, a vámoktól is. Hogy mennyire fiigg a termények ára a vámoktól, azt eleinte nem lehetett helyesen megítélni, hanem most, miután már idegen államok nagyrészben behozták a vámokat, sőt nemhogy csökkentették volna, hanem még nagyobbították, a vámok hatását mindenesetre észlelni lehet és kell. Ez alkalommal bátorkodom gr. Szapáry Gyula úrhoz, t. ministerünkhöz egy kérdést intézni, hogy miután ő most a földmívelési ministeriumot átvette s miután az ipar- és vámügyek most már a kereskedelmi ministeriumhoz vannak áttéve, biztosította-e magának előre a vámok tekintetében való befolyást? A vámok nagyobb, vagy kisebb volta mindenesetre befoly a gazdasági termények értékére, erről kiki meggyőződhetik, ha pl. összehasonlítja a nagy védvámokkal biró államokban a gabna s húsnemüek piaczi árát oly országokéval, melyek ily vámokkal nem bírtak, vagy melyek absolute behozatalával ily terményeknek nem birtak. Fődolog azonban, hogy az egyes mezőgazdasági termények vámja bizonyos arányban, bizonyos összhangban legyen. Mert, ha pl. a búzára 1 frt vámot vetünk a behozatalnál, akkor, hogy mind az egyik, mind a másik irányban igazságosak legyünk, nagyon természetes, hogy pl. a szarvasmarhára nézve meg kell határozni legalább approximative azt az arányt, melyben búza-értékben a szarvasmarha értékét kifejezhetjük, hogy igy a megfelelő vámösszeget megtalálhassuk. Függ továbbá gazdasági terményeink értéke, még pedig sokban, a szállítási tarifáktól. Ezek tekintetében oly szép eredményeket értünk eleddig is, hogy mondhatom, gazdáink csak köszönettel emlékeznek meg erről. A szállítási tarifák a magyar államvasuti hálózatnál léptek fel jótékony hatással gazdaságunkra nézve. Óhajtandó, hogy a többi vasút is minél nagyobb mértékben alkalmazza őket nemcsak a gazdaság, hanem saját maguk érdekében is. (Helyeslés jobbfelől.) De függ gazdasági terményeink értéke a pénz kamatlábától is, a mennyiben egyes gazdasági üzemek létesítésére nagyobb tőke szükséges, ha pedig ennek kamatja magasabb, az üzem mindenesetre annál nehezebben létesíthető. Ezen a téren is igen sok történt, azonban még több van előttünk, a mi még történhetik. S azon reményemet fejezem ki, hogy ezen a téren is még igen sok dolog fog történni és talán egynehány év múlva itt is oly eredményeket érhetünk el, mint a magyar államvasutakon. Fiigg gazdasági terményeink értéke s gazdaságunk felvirágzása a kereskedelem realitásától is. Gazdaközönségünk nem mindig van abban a helyzetben, hogy megismerje azon czikkek valódiságát, a melyeket be kell szereznie. Nem lustaságból, t. ház, mint talán sokan hangsúlyozzák, hanem igenis azért, mert nagyon el van foglalva más munkával és nem ér reá és nincs is mindig azon helyzetben minden egyes czikket megvizs-