Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-251

251, országos ülés májn írásbeli dolgozata a tantervben és utasításokban megszabott czélnak minden tekintetben meg nem felelnek, a németből mindenkor szóbeli vizsgálatra is szorítsa és feleleteik szigorú elbiráltatására ügyeljen." Feltéve, de meg nem engedve, hogy a német nyelv ügyében kibocsátott rendelet, ugy a tan­tervnek, mint a törvénynek teljesen megfelelő volt, még azon esetben is annak az érettségi vizsgá­latokon ilynemű szigorú végrehajtása csak öt év múlva volna igazságos. Ugyanis a 3-ik osztályban kezdetik meg a német nyelv tanítása s igya német nyelvben oly jártasságot csak azoktól lehet majd megkívánni, kik e rendelet szerint végezték a gymnasium hat íelső osztályát. De e rendeletet azok ellen fordítani, kiknek egyetlen bűne, hogy magyarnak születtek, hogy magyar vidéken magyar emberek nevelték, hogy szegénységük miatt nem volt módjukban a német nyelvet elsajá­títani : ez az a helyzet, a melyre reámutatva, a t. minister ur lelkiismeretére apellálok s lelki­ismeretének felelősségi érzetébe vetett hit ad nekem reményt, hogy e kérelmemet meg fogja hallgatni. De a másik ok nem kevésbé nyomós. Az 1883 : XXX. törvényezikk 7. §-a a középiskolákat fen­tartó hatóságoknak a következő jogot adja meg : „A hitfelekezetek maguk határozzák meg az általuk fentartott nyilvános középiskolák tannyelvét." Már most azon tárgyalások irtán, melyek a napokban e házban folytak s a közoktatási minister ur azon kijelentése után, hogy tanügyünk terén át­teszi az eddig külsőségekben nyilatkozott ver­senyt más térre és a tanításnak inkább intensiv irányára fog figyelmet fordítani: azon nyilatkozatok és ezen kijelentés után méltóztassék nekem meg­mondani, vájjon a tanügynek javára szolgáland-e az, ha azon középiskolákat fentartó hatóságok ezen szabályrendelettel szemben állást foglalva, kifejlődnék egy culturharcz, melyben a zászlót a nemzeti geuius venné kezébe s a magyar nemzeti nyelv érdekében meginduló harcz lehetetlenné tenné az iuíensiv irányban meginduló azon ver­senyt, melyhez részemről éii is egész készséggel hozzájárulni hajlandó vagyok. Én ezt nem tartom a tanügy érdekében helyesnek. Sokkal helyesebb szerintem azon törvénybe, tantervbe ütköző s oly kevés értékkel bíró utasítások által kellően nem indokolható rendeletet, ha már a tanke:ületi fő­igazgatókhoz kibocsáttatott, ott Nagyni azok fiók­jában s várni és az idők folyamán meggyőződést szerezni, hogy végre lehet-e és tanácsos-e azt végrehajtani? (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Mert én ma is azt merem állítani, hogy hiába méltóztatik a i. közoktatásügyi minister ur egész hatalmának minden erejét megfeszíteni, azon ren­delet ugy, a mint az kibocsáttatott, közép­iskoláinkban, ha csak azok valódi rendeltetését 24-én, pénteken. 1889. jg | széttiporni nem akarjuk, végrehajthatatlan. (Igaz! Ugy van! hal- és szélső halfélől.) T. ház! Felszólalásomnak tulaj donképeni czélja az volt, hogy ezt kifejtve, a közoktatás­ügyi minister úrhoz ezen kérést intézzem, először a most érettségi vizsgálatot tenni hivatottak, másodszor pedig a tanügy érdekében. Most, t. ház, végzem beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) végzem pedig- annak kijelentésével, hogy rám nézve megdöbbentően hatott az, mikoi a mélyen t. államtitkár ur oly bizonyítékok alap­ján, melyeknek tarthatatlanságát ő ép ugy ismerte, mint a közoktatásügyi bizottság tagjai közül én, ki azon bizottságnak egyik igénytelen tagja vagyok, e házban és velünk ezen oldalon ülő kép­viselőkkel szemben oly hangon és a túloldalnak olyan zajos helyeslése közt valóban olyan meg­leczkéztető beszédet tartani méltóztatott. (Helyes­lés hal- és szélső halfélől.) Vagy azt méltóztatott gondolni a t. államtitkár ur, hogy azon tantervet és utasításokat mi sohasem olvastuk vagy talán olvasni nem is fogjuk, vagy pedig elégnek mél­tóztat -tt tartani a. pillanatnyi sikert. {Ez az! Ugy van! hál- és szélső halfélől.) E kettő közül bárme­lyik vezérelte, ki kell mondanom, hogy eljáiása sem azon általa betöltött állás méltóságához, sem ezen ház méltóságához, az én meggyőződésem szerint méltó nem volt. (Élénk helyeslés hal- és szélső halfélől.) És mert ez meggyőződésem, én hasonló felszólalások ellenében most és minden­korra megjegyzem, hogy tárgyilagos és döntő érveken alapuló czáfolat előtt ugy én, mint e párt minden tagja, különösen a tanügy terén, hol tulaj­doaképen a politikai pártállásnak még színezetét is kerülni kellene, kész szívvel meghajlom; de hasonló indokokon alapuló oly támadásokra csak hasonló viszel támadásokkal tudunk és fogunk felelni. (Élénk helyeslés hal- és szélső hálolda'on.) Ennek kijelentése után, a részletes tárgyalás alapján előirányzott és középiskolai czélokra for­dítandó összeget elfogadom, daczára annak, hogy meggyőződésem szerint ezen tárczának is sokkal nagyobb dotálására volna szükség. (Élénk helyes­lés és éljenzés a szélső balon.) Gróf Csáky Albin, vallás és köz­oktatásügyi minister: T. ház! Nem tudom, vájjon ezen speciális kérdéshez a t. képviselő urak közül még többen kivánnak-e hozzászólani, de én mindenesetre azonnal kívánok válaszolni a t. kép%'iselő urnak azért, mivel hozzám egyenesen kérdést intézett s azt tartom, hogy épen ezen kér­désre adandó válaszom teljesen tisztázni fogja a helyzetet mindazokra nézve, kik azzal szemben itt vagy ott állást kívánnak elfoglalni. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a német nyelvről szóló rendelet I még a véderőtörvényjavaslat felett folytatott vita

Next

/
Oldalképek
Tartalom