Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-250

168 250. országos filés május 28-áu, csütörtökön. 1889. Igaza lehet, de engedjen meg, ha megje­gyezni bátorkodom, hogy az sokkal hosszabb időt igényel, mintsem a gyors segítség szüksége meg­követeli. Nem kell oly túlkövetelésekkel lenni, hogy csak kiváló tanerők és a mindenníipin felül kiváló tehetségű gyermekek legyenek képesek megfelelni. A túltanítás megöli a szabadabb látkört, a felvilágosodottabb nézeteket és a test fejlődésének rovására történik. A középiskolai oktatás czélja nézetem szerint nem az: mentől többet tanítani, hanem hogy ott megvettessék az alap, hogy a tanuló megérteni, megemészteni képes legyen, a mit tanul. Kell azonkívül, hogy a fiúnak ideje maradjon ugy testi kiképzésre, valamint oly egyéb tanulmányokra is, melyek nem képezik az iskola kötelező tananyagát, de a melyek egy magasabb műveltség kellékei, mint például, zene, rajz, idegen nyelvek. Mert noha minálunk a kötelező német nyelv tudása egy mindennapi gyakorlati szükség, de ha egy maga­sabb európai műveltség kellékéről van szó, akkor a némettel legalább is egyenrangú a franczia. A régi classicus nyelvek közül a latin a mi viszonyaink között még annyira szükséges, hogy annak nem tudása az ignorantia bélyegét sütné az illetőre. Nem ugy áll a göröggel. Vannak tekintetek, a melyek annak teljes kiküszöbölését nem engedik meg, de lejebb lehet szállítani az abbóli következ­ményeket s beérni azzal, hogy az alap vettessék meg, nem pedig hogy az ó-classsicusok megér­tése már a középiskola feladatátképezze. Ha ezen követelmény lejebb szállíttatik és talán fele időre reducáltatik, mindjárt több idő marad más szük­ségesebb tantárgyra. Nem tartanám még időszerűnek a közép­iskolai törvénynek, illetőleg a tanrendszernek meg­toztatását, de módjában áll a minister urnak a meglevő kereten belül a czélnak megfelelőleg módo­sítani azt Nézetem szerint csak igy, azaz az egész tanrendszer-combinativ számbavételével és nem egyedül helyesebb tanmódszer alkalmazásával — a mi hosszabb időt és kiválóbb tanerőket igé nyel — lehet a bajokon segíteni. Különben meg vagyok győződve, hogy a minister ur meg fogja találni a helyes módokat, az ő nyilatkozata után én őt feladatának magasla­tán és kormányzatunk ezen fontos ágát az ő kezébe letéve egész megnyugvással látom. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen fel­jegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. (Helyeslés a jobboldalon.) Az előadó nr sem kívánván szólani s a tétel maga meg nem támadtatván, azt hiszem, hogy a központi igazgatás személyi járandóságok czímén előirányzott összeg, 221.420 frt megszavazta­tok. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Dologi kiadások 16.169 frt. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Tanul­mányi ügyek igazgatása. Rendes kiadások : XIX. fejezet, 2. czím. Kiadás. Országos közoktatási tanács 6.880 frt. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Tan­kerületi főigazgatóságok 71.000 frt. Elnök : Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa) : Nép­nevelési tanfelügyelőségek ^04.650 frt. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Vizsgá­lati bizottmányok 9.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Össze­sen 291.530 frt. Tanintézetek. Rendes kiadások XIX. fejezet, 3. czím. Felsőbb tanintézetek. Buda­pesti királyi egyetem. Személyi járandóságok 403,331 frt. Madarász József jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T ház! Mielőtt magához a tételhez szólanék, legyen szabad Berzeviczy Albert t. képviselőtársam beszédére némelyeket elmondanom, mert ő talán maga sem fogja tagadni, hogy beszédében csakugyan voltak vonatkozások, a melyeket megjegyzés nélkül nem Nagyhatok. Igaz, t. ház, hogy Berzeviczy t, képviselő ur bársonykézzel nyúlt hozzá, midőn elismeréssel ki­fejezte, hogy beszédem ékesen szóló volt, de gon­doskodott arról, hogy a bársonykeztyűben legyen elrejtve egy gombostű is, mely bizonyos nyomásra éreztesse a szúrást. A szúrás pedig abban a tétel­ben foglaltatik — a hol ő ugyan a plurálist alkalmazza, a melyből azonban egy rész rám is esik s a hol igy szól: „De méltóztassanak concrete beszélni és bizonyítani; de az olyan általános phrasis, hogy culturpolitikánkban figyelmen kivül Nagyjuk a nemzeti genius sugallatát, hogy mi mindent vakon elfogadunk a külföldi alkotásokból, az ilyen általános vád semmi tartalommal nem bir és épen azért ennek czáfolatába sem bocsátkoz­hatom." Hát, t. ház, ebben implicite az is foglaltatik, — minthogy e szó concrét nagyon használatos e házban — hogy én concrét alakban tartozzam elő­állítani, vagy mint a „Pester Lloyd" mondaná : „Stellig machen" a magyar nemzeti geniust és csak akkor részesülhetnék abban a gyönyörűség­ben, hogy az államtitkár ur esetleg annak czáfola­tába is bocsátkozzék. T. ház! Egy nemzet geniusát valahová elő­állítani, egyike a legnehezebb feladatoknak és egy beszéd keretében egy általán lehetetlen is. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom