Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-250

260. országos ftlés május 28 án, csütörtökön, 1889. Igg SchwaTCZ Gyula: Ép oly kevéssé lehet — mondom — a jelen szervezet mellett a tankötelesek számát teljes szabatossággal eruálni, mint a tényleg iskolába járók számát és még kevésbé lehet kellőleg eruálni azt, hogy az iskolába járó gyermekek közül hányan, milyen fokát érik el a képzettségnek. Pedig ez a lehető legfontosabb. Mert nem oly nagy baj az a közoktatási'.! nézve, hogy a ministeri jelentésnek a tényleg iskola járó tankötelesekre vonatkozó számadatai talán nem egészen praecisek. Nagy különbség nem lehet e részben. De az aztán nagy baj lenne, ha a tényleg iskolába járó gyermekek a tantárgyakból csakugyan nem sajátítanának el nagyobb ismeretet, mint igen t. képviselőtársaim közül némelyek állítják. Hogy tehát minő a, népiskolának igazi eredménye, azt kipuhatolni a közoktatásügyi statistikának egyik legfontosabb feladata. A kormány bizonyára a legjobb intentiókkal van eltelve s kétségkívül megtesz a maga részéről mindent, a mi lehetséges. De szabad legyen némi hozzávetésül aziránt, bogy minők lehetnek az erre vezető módok, a következőkre ráutalnom. (Halljuk!) Miért nem lehet t. ház pontosan nyilvántartani, hogy az iskolába járó gyermekek közül, kik járnak iskolába, kik nem és hogy mennyire haladnak ott? Azért, mert az illető közegek erre jórészt nem illetékesek, azaz nincsenek craalificálva. Kik ezek, t, ház? Ott van először is a tanfelügyelő. Neki mindenesetre megvan a qualificátiója, de még ő sem képes annyit sem tenni a közoktatási közigazgatás érdekében, a felekezeti és egyéb iskolák dolgában, mint a mennyit még 1876 előtt tehetett, a mikor még a fizetés is egyöntetű és az egész vonalon nagyobb volt, mig ma különböző cathegoriák vannak felállítva 1.400 frtig lejövő fizetéssel; vannak tanfelügyelők, a kik csak 1.400 frtot kapnak, másoknak fizetése 1.500— 1.600 és 2.000 frt. Akkor, 1876 előtt, mindenesetre módjában állott a tanfelügyelőnek, inkább mint ma, bejárni a maga kerületét, mert az úti költség, az úti átalány megvolt minden egyes tanfelügyelő részére. Ez újabban szintén csökkent, sőt a hivatalos helyiséget és a tollnokot is elvették mellőle; a helyiséget takarékossági szempontból, azon indokolással, hogy hiszen majd a megye házában benn lakhatik, a mi pedig nem történhetik mindenütt, a tollnokot szintén elvették azon indokolással, hogy az sokba kerül. Midőn tehát a tanfelügyelőre nézve physicai lehetetlenség bejárni az iskolákat, ne csodálkozunk azon, ha felülről nincs meg a kellő nyomatékos ellenőrzés még a legnagyobb buzgalom mellett sem. Nem a kormány az oka ennek, hanem a pénzügyi helyzet. Hogy ez igy van, még inkább kiderül abból, hogy a többi tényezők még kevésbé képesek teljesíteni az iskola érdekében a törvény kivánalmait. Kinek kezébe van ez az ügy letéve ? Ott vannak az iskolaszékek. A ki ezek egybeállítását és elemeit országszerte ismeri, tudni fogja, hogy ezek majdnem teljesen illusoriusak; mert midőn nem csekély számú, igen vagyonos és nagy népességű községben maguk a községi elöljáróság tagjai közt alig van ember, ki komolyan szólva, irniolvasni tudna s midőn igen sok iskolaszékben az illető lelkészt, vagy lelkészeket kivéve alig van oly képzett férfiú, ki a törvény végrehajtásának ellenőrzésénél kellő erélylyel közbenjárhatna, ne csodálkozzunk, ha a törvényt nem hajtják végre. Ennek ismét nem a kormány az oka, mert az iskolaszékekbe kellő képzettségű embereket teremteni nem a kormány hivatása; magának a társadalomnak kell e részben még magasabb niveaura emelkednie a műveltségben és csak ha ez megtörtént, lehet az ügyeket ezen helyhatósági önkormányzati szervezet alapján előmozdítani. Egyébiránt nagy baj az ellenőrzés és a törvény végrehajtásának szempontjából még az is, hogy ámbár igen sok történt arra nézve, hogy a közoktatási szervezet is beillesztessék az általános közigazgatási szervezetbe, ezt még sem sikerült kellőleg keresztülvinni. Aföbaj, miként szakférfiak megjegyezték, az, hogy nem illeszkednek kellőleg concentricus gyűrűzetbe a felebbviteli forumok a legalsóbb foktól a felsőbb fokokig; s hogy ez gyakorlatilag érzett szükség, látjuk többek közt per analógiám azon indokolásból is, a melylyel az igen t. pénzügyminister ur a pénzügyi szervezet átalakulásáról szóló törvényjavaslatot, illetőleg az abban felhozott eszméket advocálja. Csak ha alulról felfelé, a legalsóbb foktól a legfelsőbb fokig meglesz az egymást szervesen kiegészítő felebbviteli forumok gyűrűzete, csak akkor remélhetjük, hogy nem fognak zsákutczába tévedni a felebbezések és mindennemű jogorvolásértés administrativ orvoslásért felfolyamodók iratai, a miről ma a lapokból minden nap bőven értesülünk. (Igazi ügy van! jobbfelóí. Zaj szélső balfelől.) Egyébiránt nem folytatom. Azt hiszem jeleztem, hogy minő utakat és módokat kellene a népiskolai törvény revisiója alkalmával követni, utalván arra, hogy a közigazgatási szervezetbe akként illesztendő be a közoktatási szervezet, hogy a felebbviteli forumok concentratiója keresztül legyen vihető oiykép, miként a pénzügyi administratiónál a pénzügyminister ur tervezi. Az iskolaszéknek culturalisabb elemekből való összeállítása iránt nem tehetek ugyan javaslatot, mert a községi lakosok társadalmi niveauját kellene emelni hogy a kellő factorokat megtalálja. De mindenesetre megkívánhatjuk, hogy a közoktatási kormányzatnak gondját képezze az, hogyan lehetne az ellenőrzés és végrehajtás közegeinek állomásait, esetleg a szomszéd községekkel való combinatió utján is betölteni, hogy csakugyan tudjanak nem-