Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-244

244. országos ülés májns 16-án, csütörtökön. 1889. íí szabad legyen remélnem, miszerint a t. ház reám is ki fogja terjeszteni azon jóakaratú elnézést, melyet rendesen gyakorolni szokott azokkal szemben, kik első izben veszik igénybe figyelmét. Előre is biztosíthatom a t. házat, hogy hosszadalmas nem leszek, annyival inkább nem, mert hangom nagymérvű rekedtsége is korlátozni fogja felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Én legelőször is hangsúlyozni kívánom azt, hogy Magyarország még mindig par excellenee agricultur állam lévén, hazánkban a földművelési tárcza kiváló nagy fontosságot érdemel. Tekintettel pedig azon sajnos körülményre, hogy Magyarországon a földbirtok viseli a már már csaknem elviselhetetlen állami terhek legnagyobb részét és tekintettel azon még sajnosabb körülményre, hogy mostanság egy ijesztő gazdasági válság ólomsúlylyal nehezedik épen a földbirtokos osztályra, ma sokkal fontosabbnalc tartom e tárezát, mint volt íVjabb alkotmányos életünk kezdetén. (Helyeslés.) Hogy e nézetemet a t. kormány is osztja, azt talán bátran következtethetem azon körülményből, hogy legiíjabban külön földművelési ministeriumot létesített. Ha ez azt jelenti, hogy a kormány is jobban érezni kezdi, mint érezte eddig ezen tárcza kiváló fontosságát, ha ez azt jelenti, hogy a gazdasági érdekek ezentúl több figyelemben, erősebb és hathatósabb támogatásban fognak részesülni, akkor örömmel üdvözlöm ezen újítást. De van még egy harmadik körülmény is, mely jelentékenyen megnövelte e tárcza fontosságát ; az, hogy egyik legégetőbb kérdésünk — a vízszabályozási ügyek kérdése is — ezen tárcza keretébe illesztetett be. igénytelen nézetem szerint a közgazdasági kérdések, a mostani igen súlyos gazdasági viszonyok között kell hogy minél gyakrabban, minél alaposabb megvitatás tárgyát képezzék. Ezek azon motívumok, melyek engem felszólalásra indítottak. Sokan, sokszor állítják, ugy itt e házban, mint e házon kívül is, főleg a sajtóban, hogy a nemzet vagyoni ereje a jelen kormány alatt jelentékenyen növekedett. Állította ezt a jelen költségvetési vita folyamán is főleg Hegedüs Sándor t. előadó ur, de állította a t. pénzügyminister ur is. Készséggel elismerem, hogy ezen állításukat statisticai adatokkal is igen ügyesen, látszólag — de csakis látszólag föltétlenül hitelt érdemlőleg támogatták. Nem habozom azonban kimondani, hogy én statisticai adataiknak nem tulajdonítok olyan döntő fontosságot, a minőt azoknak talán tulajdonítottak és pedig azért nem, mert én azt vettem észre, hogy a statistica egy olyan jó inűhelylyé vált, melyben mindenki kikovácsolhatja a saját ezához a szükséges fegyvereket, egészen a gustusa szerint. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Aztán, a mióta én a megyei közigazgatási bizottságokban a közgazdasági előadók statisticai adatait ismerni tanultam, azóta minden bizalmamat elvesztettem ilynemű adataink iránt. (Derültség a szélső haloldalon.) Ugy, hogy én az ilyen adatoknál sokkal több súlyt helyezek arra, a mit az országban szerte járva, magam látok és tajiasztalok s én a legnagyobb sajnálattal ugyan, de mégis azt vagyok kénytelen bevallani, hogy a nemzet vagyoni erejének jelentékeny növekedését — vasúti hálózatunk fejlesztését s még egy-két dolgot leszámítva — nem látom sehol sem. (Ugy van! a szélső halon) Megengedem, t. ház, hogy itt-ott, egy vagy más téren lehet találni némi előhaladást és javulást, de ha tovább kutatunk, mindig megtaláljuk ezzel szemben a hanyatlásnak, a visszaesésnek olyan jelenségeit is, melyek a javulásokat nemcsak ellensúlyozzák, de legtöbbször teljesen le is rontják. (Ugy van ! a szélső haloldalon.) A t. pénzügyminister ur azt állította NagyBányán mondott programmbeszédében: „Hogy közgazdasági téren számos intézkedés történt, mely az anyagi érdekek felvirágozását s a közterhek könnyebb elviselését fogja eredményezni." Két olyan dolgot ismert el a t. pénzügyminister ur ezen nyilatkozatában, a minek igen örvendek: egyik, hogy a közterheket már ő is csak nehezen elviselhetőknek tartja, a másik — s ez az érdekesebb — hogy ezeknek a könnyebb elviselését a kormány intézkedései még csak a jövőben fogják majd eredményezni. Nagyon helyesen tette a t.pénzügyminister ur, hogy a jövő formát használta, mert ez felel meg a valónak, de hogy ezen nyilatkozata hízelgő lehetne egy 14 év óta fennálló kormányra nézve, azt bátor vagyok kétségbe vonni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen sokan, többek között magam is, épen azt tartottuk a jelen kormány egyik legnagyobb hibájának közgazdasági téren, hogy folyvást emelte ugyan az adókat, ha nem is egyenes, de közvetett úton, a nélkül, hogy az adóképesség emelésére is kellő gondot fordított volna. És épen mivel ezt elmulasztotta, azért látjuk ma azt, természetesen, ha nem hunyunk szemet a gazdasági válság előtt, a minden téren jelentkezni kezdő pangás előtt — hogy a nemzet a vállaira rakott óriási terhek súlya alatt már nemcsak }?öniyedez, de roskadozni is kezd. (Ugy van! a szélső balon.) Önök, t. uraim, ott a kormányon egy zsaroló, egy minden életerőnket elsorvasztó rendszerrel kormányoztak 14 hosszú éven át s ha ezen rendszerrel szakítani és pedig rövid időn szakítani nem fognak — rossz jós legyek — de végkimerüléshez fog vezetni. Gróf Károlyi Gábor: Ki kell lökni! Vállyi Árpád: A költségvetés általános társát berekesztő beszédében a t. pénzügy-