Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
260. országos Illés májtts 2S-áii, csütörtökön. 1889. f gj végett a szomszéd államban még törvényjavaslatot is akarnak tárgy altatni — értem Liehtenstein herczeg javaslatát — nem fognak megörülni annak, hogy gróf Csáky Albin, Magyarország cultusministerétől ily programmbeszédet hallottak, hanem inkább egy oly beszédnek fognak megörülni, a melyet képviselőtársam nagyon megtalált dicsérni, értem Hock János képviselő ur beszédét. Távol legyen tőlem, hogy én valami benső összefüggést, conniventiát keressek vagy kutassak beszédének egynémely passusa s azon ultramontáu törekvések közt, a melyek a szomszéd államban nyilatkoztak s leginkább abban culminálnak, hogy a népiskola modern niveauja ellen indítottak meg hadjáratot. Annyi azonban tény, hogy Herman Ottó képviselőtársam a maga sziporkázólag szép beszédében megdicsérte Hock János képviselő urnak beszédét, a kinek buzgalmát a tanügy körül én is elismerem. Herman Ottó: Csak a nemzeti íszelleniet! Schwarcz Gyula: mely — elismerem egész beszédében nyilatkozik, daczára annak, hogy Hock János képviselő urnak beszédében két nevezetes momentum foglaltatik. Az egyik az, hogy éles hangon szólalt azon sérelmekről, melyeket állítólag a felekezetek iskolái az 1870-es évek elején az állam részéről, illetőleg — miként ő magát kifejezi vala — az államhatalomegynémely tálbuzgó közegének túlkapásai miatt szenvedtek volna szerinte. A második momentum pedig az, midőn megkülönböztetést kivan tenni az általa úgynevezett falusi elemi iskolák közt az ott tanított tananyagra vonatkozólag. Mi az első pontot illeti, t. képviselőtársam Berzeviczy államtitkár valóban gyönyörű,tartalomdús beszédében már megfelelt arra a kérdésre, a melyet Hock érintett, hogy tudniillik miért történt a hetvenes években azon kezdeményezés, mely több felekezeti iskolának községi iskolává való átalakításiéra vezetett ; kimagyarázta az igen t. államtitkár ur igen alaposan és a kinek kételye volna e fölött, én csak arra kérhetem, nézzen utánua s meg fog róla győződni, hogy azt, hogy az állami hatalom e részben valami bűnös sérelmet követett volna el, csak az fogja állíthatni, a ki először vagy nem ismeri az akkor történt eseményeket, vagy másodszor a maga nemes buzgalmában felül bizonyos tendentiosus jelszavaknak, a melyek nemcsak Magyarországon, de az ország határain túl is, különösen pedig a szomszéd államban a községi iskolák ellen folytonosan hangoztatnak. Nem gróf Csáky Albin programm beszédjének örül meg az igazi ultramontán, hanem azon felszólalásoknak, a melyek alaptalauok s állítólag az állam részéről a felekezeti iskoláknak megsértése miatt hangzanak fel. A másik momentum az, hogy t. képviselőtársunk Hock János, kinek buzgalmát a tanügy körül elismerem, küKÉPVH. NAPLŐ 1887—92. XII. KÖTET. lönboztetést tett arra nézve, hogy minő'tantárgyak adassanak elő a falusi iskolákban és minők, a mint nevezte, a városi főelemi iskolákban. Maga a kiindulás, t. ház, hamis a törvényesség szempontjából, mert az 1868: XXXVIII. törvényczikk különbséget falusi iskolák és városi főelemi iíkolák közt nem ismer. E kifejezés „városi főelemi iskola" nem a mostani állami jogból való, hanem származik az 1848. előtt fennállott időkből, midőn, miként a schematisrausokból láthatni, némely városi több osztálylyal biró és jobban felszerelt iskola városi főelemi iskolának neveztetett. 1847 ben tehát törvényes kifejezés volt: „a városi főelemi iskola", de 1889-ben az 1848-ikialkotmány és az 1868-iki törvény szellemében, a mely az egységes népiskolákat áliitja fel, e kifejezés nemcsak törvénytelen, de eszélytelen és ildomtalan is. (Nagy mozgás bilfelol.) De, t. ház, van ezen egyszerű elnevezésnek, de még inkább azon megkülönböztetésnek egy igenkomoly oldala. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak csak meggondolni, hogy az osztrák Reichsr.ithban minő hullámokat vert fel azon tendentia, a melynek Hoch János képviselő ur adott itt akaratlanul is kifejezést. (Halljuk! Halljuk f) Mit akarnak ott, t. ház, a reactio emberei? Azt mondják, minek a paraszt gyereknek ez a sok tanai^ag? Minek a parasztfiúnak történelem, glóbus, geográfia, alkotmánytan? Tanuljon a parasztfiú olyasmit, a minek közvetlen hasznát veszi az életben s ezt összekötik a felekezeti agitatiókkal, mondván, hogy a valláserkölcsi oktatás a fő. Elismerem, t. ház, én is, hogy a valláserkölcsi oktatás a fő, de nem oly combinatióban, hogy a kathekismuson és biblián kivül, a mely előtt meghajlok, ne tanuljon a parasztfiú egyebet a falusi iskolában, mint egy kicsit írni, olvasni tudást és egy kis számvetést. Ezenfelül tanuljanak egy kis mezei rendőrségre vonatkozó dolgokat. (Felkiáltások a szélső balról: No meg imádkozni!) Már aztán, h községi, mind az állami, mind a felekezeti iskolák az emberi méltóság fejlesztéséhez megkívántató elemi kellékekkel is fel legyenek szerelve, hogy a legszegényebb földműves gyermeke is kivétessék azon értelmi alantasság sötétségéből, a melyben a tisztán valláserkölcsi nevelés és a csak írni, olvasni és számolni tanító oktatás mellett manapság még benn maradna: ezzel ők természetesen nem törődnek, mert ez csak a cultura igaz barátainak törekvése. (Helyeslés.) A magyar történelmet, földrajzot és alkotmánytant kitiltani a falusi népiskolából nem annyit tenne-e, mint megtámadni az alkotmány szellemét, mely a jogegyenlőségen alapszik és megköveteli, hogy az állam nyújtson módot mindenkinek rang-, vallás- és vágyónkulünbség nélkül a lehető legjobb értelmi fejlődésre; másfelől 21
