Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
260. országos ülés május súlyt fektetett a magyar nyelv terjesztésére, oly eredményeket mutatott fel, a melyek előtt kalapot kell emelni. (Igaz! ügy van!) De — a mint említem — vannak lelkészek, kiktől ezt a lelkiismeretességet kívánni alig lehet, azért, mert a mindennapi megélhetés teszi kötelességükké azt, hogy érdes tenyerükkel keressék meg kenyerüket, ugy, hogy arra alig marad idejök, hogy a valláserkölcsi hivatást is betöltsék, a mint azt tegnap igen t. barátom, Firczák Gyula is kiemelte különösen a görög-katholikus hitfelekezetnél. Nem akarom felszólalásom komolyságát az által csökkenteni, hogy részletekbe bocsátkozzam ezen papság életéből. (Halljuk!) Hisz ez a szegény ember komédiája, mely mindenütt ismétlődik, hol véres verejtékkel kell megkeresni a kenyeret. Csak azt emelem ki, t. ház, hogy mig a katholikus papság egy részénél talán coelibatus enyhíti az élet azon terheit, a melyekkel küzdenie kell, addig a görög-katholikus papságnál előáll a családi élet terhe is, mely a megélhetést még nehezebbé teszi. (Igaz! Ugy van!) Valóban sokszor van a lelkész azon dilemmában, hogy nem tudja a kötelességek összeütközésénél, vájjon a családot vagy az egyházat tegye-e előbbre.(Igaz! Ugy van!) Ezzel kapcsolatban áll, t. ház, az a kérdés, mely már többek által felvettetett, tudniillik a congrua-kérdés. Hogy ezen segítségünk, e kérdés megoldása az egyedüli mód. A jövő évben lesz száz esztendeje annak, hogy az 1790/1-iki törvényhozás egy országos bizottságot küldött ki a congrua szabályozására. Azóta, t. ház, a kérdés még mindig megoldva nincs, pedig egyet bizányára mindnyájan élénken érezünk: azt, hogy a gazdasági viszonyok azóta megváltoztak és különösen a papság jövedelmei megcsappantak. Hiszen a falukban is hány jobbágytelek cserélt urat, ki a párbért többé nem azon felekezet papjának fizeti. A megcsappant jövedelem mellett pedig az életigények emelkedtek, többet követelünk tőlük társadalmi állásuk, műveltségüknél fogva azonkívül, hogy megfelelő jövedelemről volna gondoskodva. Én elismerem, t. ház, hogy az igen t. közoktatási minister ur elődje is már élénken buzgólkodott e kérdés megoldása körül és hogy ha mégis alig ment ez az ügy egy vonallal előre, azt nem tulajdoníthatom másnak, mint anaak, hogy a katholikus főpapság ebben is bizonyos merev álláspontot foglal el. Pedig nem tagadható, t. ház, hogy ez socialis kérdés magában a katholikus egyház kebelében. És itt eszembe jut a herczegprimás egy igen szép beszéde, a melyet már nem emlékgzem, hogy mely alkalomból tartott, a melyben részletes bírálat alá vette az egyes phyío- | 13-án, csütörtökön. 1889. fgg sopniai iskolák irányát és ezek között a socialis kérdést is s itt egy igen helyes következtetésre jutott, azt mondván: A socialismus másként gyakorlatilag meg nem oldható, mint a hogyan azt a keresztény vallás tanítja és pedig ugy, hogy annak, a kinek van, adjon önként annak, a kinek nincs. Ha nekem ehhez hozzászólási jogom volna, csak arra kérném ő eminentiáját, hogy alkalmazza ezt a szép és bölcs elvet a katholikus egyház kebelében. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Emlékezem egy másik esetre is, (Halljuk!) a midőn egy nagytudományú, kiváló főpap beszédet intézett a maga papságához és czélzást tett a congrua kérdésére is, különösen a kormány kezdeményezésére és ezt ahhoz az esethez hasonlította, mikor a sátán az üdvözítőt a templom tetejére vitte és ott kisértette. Hogy áll-e ez a hasonlat, a felett most vitatkozni nem akarok, annyit azonban megjegyzek, hogy bár elismerem az illető főpap tudományosságát, nagy érdemeit, hanem hogy szive is volna annak, azzal a beszéddel jelét nem adta. (Élénk helyeslés.) Megnyugvással hallottam a t. közoktatásügyi minister ur abbeli kijelentését, hogy eljárások vannak folyamatban e tekintetben s mert teljes bizalommal viseltetem azon buzgóság iránt, melylyel a t. minister ur működését megkezdette, hiszem, hogy rajta nem fog múlni, hogy ez a kérdés mielőbb szabályoztassék. Én csak arra akartam rámutatni, hogy alig van idő arra, hogy oly lassú tempóban haladjunk ezen a téren, mint a hogy eddig történt s felszólalásommal csak azt óhajtanám elérni, hogy a katholikus főpapság is értse meg, hogy jól cselekszik akkor, midőn ezt a kérdést nem igyekszik elodázni, midőn az elől nem tér ki, hanem a maga részéről is sietteti a megoldást. (Élénk helyeslés.) Ez volt, t. ház, felszólalásom főczélja, mert én közvetlen közelében élek azon papoknak, akiknél ezt a socialis kérdést a szegény ember komédiájának minden alakjában van alkalmam tapasztalni. A hierarchia nyomásánál fogva nem kívánhatjuk azt, hogy panaszkodjanak, de nekünk — kik ezt közvetlenül tapasztaljuk és látjuk — azt hiszem, kötelességünk szavunkat felemelni, (Élénk helyeslés balfelöl) hogy az, a mi nemcsak igazságos, de a magyar állam szempontjából szükséges is, megvalósíttassák. És itt különösen hangsúlyozom, hogy a magyar állam szempontjából arra nagy súlyt fektetek. Azt hiszem, e kérdésben ma már felesleges a szavakat arra használni fel, hogy gondolatainkat elrejtsük. A magyar államban magyarosítani nemcsak joga van a társadalomnak és államnak egyaránt, hanem kötelessége is. (Élénk helyeslés.) Sha e tekintetben mulasztást követne el akár az egyik ,
