Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-249

24S. omágos Ülés ínftjtis 22-én, szérián. Í889. 14S sze hasból — hogy Í500 hold van bevetve őszi-, 500 tavaszi búzával, 300 hold rozszsal, 200 zabbal, ennyi hold tengerivel, annyi marad ugarnak, ez tesz összesen ennyit, ergo stimmel minden. (Derült­ség bdlfelől.) Ez, t. ház, a statisticai kimutatások készítési módja és ennélfogva én ezen statisticai kimuta­tásokat helyeseknek, jóknak és megbízhatóknak nemcsak nem tartom, hanem azokat humbugnak tekintem, (ügy van! balfelöl.) Ezek után áttérek, t. ház, azokra, a miket tulajdonkép felhozni szándékoztam. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban fel akarom hivni a t. minis­ter úr figyelmét az országos zeneakadémiára. Én, t. ház, oly nem mindennapi botrányoknak jutot­tam tudomására, melyeket a jó izlés és parlamenti illem nem enged részleteznem. (Halljuk! Halljuk!) Nem részletezhetem ezeket, t. ház, de a zene­akadémia országos jellegénél fogva késznek nyilat­kozom azon adatokat, a melyeknek birtokában vagyok, a minister urnak rendelkezésére bocsátani, hogy minél hamarább és minél erélyesebben telje­síthesse ez ügyben a vizsgálatot s minél előbb véget vessen az ott lábra kapott valóban szomorú állapotoknak. (Helyeslés balfelöl.) Ez szükséges annyival inkább, mert ma holnap megérjük, hogy gondos anya ezen országos zeneakadémiába nem meri leányát elküldeni. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon Benedek Elek t. képviselő­társam az elemi és középiskolákról szólván, a tankönyvek ügyét hozta szóba, En, t. ház, bemuta­tok egy tankönyvet, mely az országos magyar királyi zeneakadémiában van használatban. E könyv czíme: „Musikalische Elementarlehre mit achtundfünfzig Aufgaben für den Unterricht an öffentliehen Lehranstalten und Jen Selbstunterricht von Ludvrig Bussler. Vierte verbesserte und ver­mehrte Auflage". Gróf Károlyi Gábor : Ebben van a Tisza­marsch tilinkóra alkalmazva. (Nagy derültség.) Linder György : E tankönyv, habár rongyosodott és kopott, még mindig oly jó kar­ban van, hogy bármely antiquarius megveszi ár­engedmény mellett. (Derültség.) Aztán hiteles is, mert ez intézet egy növendékétől kaptam. Elhiszem, hogy nagy nehézséggel kellett megküzdenie a zeneakadémiának akkor, a mikor felállíttatott és belátom, hogy akkor némileg iga­zolható volt a német tankönyv használata ; de ennyi év után ez már nem menthető. Ha egyebet nem tettek, legalább fordították volna le ezt a tanköny­vet magyar nyelvre, (ügy van! balfelöl.) Az elemi iskolákra nézve ma Firczák t. kép­viselő ur elismerte, hogy azokban a magyar nyelv tanítása semmi vagy nagyon kevés eredményt mutat fel és mégis e téren intensiv és extensiv haladást lát. Sajnálatomra, nem osztozhatom ebbeli nézetében kivált, ha összehasonlítom a mi elemi iskoláinkat a horvát népiskolákkal. A miket mon­dani fogok, a tényleges valóságnak teljesen meg­felelnek ; ha meg nem felelnének, itt vannak hor­vát képviselőtársaink, ám rectifieáljanak. HorváTörszágban, még a tiszta német közsé­gekben is, a melyekben csak néhány szerb vagy horvát lakik, a tannyelv kizárólag horvát. Ott a község nyelvén, németül egy árva szót sem taní­tanak. Egy község ez iránt panaszt tett a bánnál; az illető küldöttség elmondta, hogy Bácskában, Baranyában, Torontálban, a honnan ők átszár­maztak, másként áll a dolog: ott a község által saját erejéből tartott tanító a község nyelvén tanít. Erre a horvát bán azt felelte a küldöttségnek: nagyon sajnálja, de másként nem tehet, mert HorváTörszágban csak egy nyelvet ismer, a hiva­talos horvát nyelvet. Szeretném, ha a minister ur példát véve szom­szédainktól, a kis HorváTörszágtól, applicálná e példát Magyarországra, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem követelem, hogy oly kizáró­lagossággal járjunk el az elemi iskolákbau, mint a horvátok, de egyet megkövetelhetünk, hogy a tanítók ma már, annyi év után, tudjanak magyarul, pedig az ország akárhány vidékén nem tudnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És most áttérek még a congrua-kérdéssel kapcsolatos ügyre. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon Ugron Gábor t. képviselő ur, midőn a con­grua-kérdésről megemlékezett, a többi közt ezt mondotta : „De itt van a congrua-kérdése is, t ház. Míg némely beneficiumokat élvezők a legnagyobb gaz­dagságban dúskálnak, addig a katholikus egy­háznak számos papja a legnagyobb nyomorban szenved." Továbbá: „Miként fogja representálni a val­lásnak méltóságát, miként fogja az ő hiveit meg­elégedettekké tenni, a földi viszontagságokkal ki­békíteni, egy jobb és szebb élet számára az enyhü­lés és vigasztalás balzsamát szivükbe csepegtetni, ha ő maga is a legnagyobb elégedetlenséggel van eltelve s a legnagyobb mértékben küzd a szükség­gel és nyomorral." A mint áll ez a papra, áll talán még nagyobb mértékben a szegény néptanítóra. (Igás! ügy van!) És itt egyre kérem fel a t. minister ur figyelmét. Sürgős az, a mit kérek és meg vagyok győződve, hogy egy kis jóakarattal teljesítheti is. Kérésem az, hogy az alsó papság és hozzáteszem, a nép­tanítók járandóságára nézve addig is, míg a con­grua-1* érdes, bármily irányban végleg szabályoz­tatik, igyekezzék utasítással, ha kell, a belügy­ministerrel egyetértőleg, oda hatni, hogy a mint az az ország akárhány részében, különösen Báes megyében határozott tudomásom szerint meg­van, a plébános és a néptanító, ha már kiveti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom