Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-249
24S. omágos Ülés ínftjtis 22-én, szérián. Í889. 14S sze hasból — hogy Í500 hold van bevetve őszi-, 500 tavaszi búzával, 300 hold rozszsal, 200 zabbal, ennyi hold tengerivel, annyi marad ugarnak, ez tesz összesen ennyit, ergo stimmel minden. (Derültség bdlfelől.) Ez, t. ház, a statisticai kimutatások készítési módja és ennélfogva én ezen statisticai kimutatásokat helyeseknek, jóknak és megbízhatóknak nemcsak nem tartom, hanem azokat humbugnak tekintem, (ügy van! balfelöl.) Ezek után áttérek, t. ház, azokra, a miket tulajdonkép felhozni szándékoztam. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban fel akarom hivni a t. minister úr figyelmét az országos zeneakadémiára. Én, t. ház, oly nem mindennapi botrányoknak jutottam tudomására, melyeket a jó izlés és parlamenti illem nem enged részleteznem. (Halljuk! Halljuk!) Nem részletezhetem ezeket, t. ház, de a zeneakadémia országos jellegénél fogva késznek nyilatkozom azon adatokat, a melyeknek birtokában vagyok, a minister urnak rendelkezésére bocsátani, hogy minél hamarább és minél erélyesebben teljesíthesse ez ügyben a vizsgálatot s minél előbb véget vessen az ott lábra kapott valóban szomorú állapotoknak. (Helyeslés balfelöl.) Ez szükséges annyival inkább, mert ma holnap megérjük, hogy gondos anya ezen országos zeneakadémiába nem meri leányát elküldeni. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon Benedek Elek t. képviselőtársam az elemi és középiskolákról szólván, a tankönyvek ügyét hozta szóba, En, t. ház, bemutatok egy tankönyvet, mely az országos magyar királyi zeneakadémiában van használatban. E könyv czíme: „Musikalische Elementarlehre mit achtundfünfzig Aufgaben für den Unterricht an öffentliehen Lehranstalten und Jen Selbstunterricht von Ludvrig Bussler. Vierte verbesserte und vermehrte Auflage". Gróf Károlyi Gábor : Ebben van a Tiszamarsch tilinkóra alkalmazva. (Nagy derültség.) Linder György : E tankönyv, habár rongyosodott és kopott, még mindig oly jó karban van, hogy bármely antiquarius megveszi árengedmény mellett. (Derültség.) Aztán hiteles is, mert ez intézet egy növendékétől kaptam. Elhiszem, hogy nagy nehézséggel kellett megküzdenie a zeneakadémiának akkor, a mikor felállíttatott és belátom, hogy akkor némileg igazolható volt a német tankönyv használata ; de ennyi év után ez már nem menthető. Ha egyebet nem tettek, legalább fordították volna le ezt a tankönyvet magyar nyelvre, (ügy van! balfelöl.) Az elemi iskolákra nézve ma Firczák t. képviselő ur elismerte, hogy azokban a magyar nyelv tanítása semmi vagy nagyon kevés eredményt mutat fel és mégis e téren intensiv és extensiv haladást lát. Sajnálatomra, nem osztozhatom ebbeli nézetében kivált, ha összehasonlítom a mi elemi iskoláinkat a horvát népiskolákkal. A miket mondani fogok, a tényleges valóságnak teljesen megfelelnek ; ha meg nem felelnének, itt vannak horvát képviselőtársaink, ám rectifieáljanak. HorváTörszágban, még a tiszta német községekben is, a melyekben csak néhány szerb vagy horvát lakik, a tannyelv kizárólag horvát. Ott a község nyelvén, németül egy árva szót sem tanítanak. Egy község ez iránt panaszt tett a bánnál; az illető küldöttség elmondta, hogy Bácskában, Baranyában, Torontálban, a honnan ők átszármaztak, másként áll a dolog: ott a község által saját erejéből tartott tanító a község nyelvén tanít. Erre a horvát bán azt felelte a küldöttségnek: nagyon sajnálja, de másként nem tehet, mert HorváTörszágban csak egy nyelvet ismer, a hivatalos horvát nyelvet. Szeretném, ha a minister ur példát véve szomszédainktól, a kis HorváTörszágtól, applicálná e példát Magyarországra, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem követelem, hogy oly kizárólagossággal járjunk el az elemi iskolákbau, mint a horvátok, de egyet megkövetelhetünk, hogy a tanítók ma már, annyi év után, tudjanak magyarul, pedig az ország akárhány vidékén nem tudnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És most áttérek még a congrua-kérdéssel kapcsolatos ügyre. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon Ugron Gábor t. képviselő ur, midőn a congrua-kérdésről megemlékezett, a többi közt ezt mondotta : „De itt van a congrua-kérdése is, t ház. Míg némely beneficiumokat élvezők a legnagyobb gazdagságban dúskálnak, addig a katholikus egyháznak számos papja a legnagyobb nyomorban szenved." Továbbá: „Miként fogja representálni a vallásnak méltóságát, miként fogja az ő hiveit megelégedettekké tenni, a földi viszontagságokkal kibékíteni, egy jobb és szebb élet számára az enyhülés és vigasztalás balzsamát szivükbe csepegtetni, ha ő maga is a legnagyobb elégedetlenséggel van eltelve s a legnagyobb mértékben küzd a szükséggel és nyomorral." A mint áll ez a papra, áll talán még nagyobb mértékben a szegény néptanítóra. (Igás! ügy van!) És itt egyre kérem fel a t. minister ur figyelmét. Sürgős az, a mit kérek és meg vagyok győződve, hogy egy kis jóakarattal teljesítheti is. Kérésem az, hogy az alsó papság és hozzáteszem, a néptanítók járandóságára nézve addig is, míg a congrua-1* érdes, bármily irányban végleg szabályoztatik, igyekezzék utasítással, ha kell, a belügyministerrel egyetértőleg, oda hatni, hogy a mint az az ország akárhány részében, különösen Báes megyében határozott tudomásom szerint megvan, a plébános és a néptanító, ha már kiveti,
