Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-249

24& országos ülés máj*s 22 én, szerdán. 1889. Jgg megmondani, de nem kell bizonyos dolgokat túlozni és nem kell általánosítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha a magyar képviselőházban magyar képviselő ilyen dolgokat ilyen túlzott színezésben állít oda, bocsánatot kérek t. képviselőház, az intentió lehet jó, de eljárását tapintatosnak nem tarthatom. (Élénk helyeslés jóbbfélől. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur azután, tovább menve, szólott a középiskolákról is és azt mondta, hogy azokban tiz tanár sincs, a ki németül sikerrel tudna tanítani és ugyanő mondotta, hogy a középiskolákból kikerülő tanulók közül 907° sem tud magyarul helyesen irni. T. ház! Ha ez a két állítás alapos volna — a minthogy hála Istennek nem alapos — akkor nézetem szerint a magyar eultura az utóbbi évek alatt határozottan hanyatlott volna. Mert a régi időkben legalább egy nyelvet becsületesen tanítani tudtak és egy nyelvet a középiskolákból kikerülők tényleg meg is tanultak. De a t. képviselő ur ugy járt, hogy két dolgot akart egyszerre bizonyítani és egyik állításával lerontotta a másikat. Mert ha áll az, hogy nálunk a német nyelvet már tanítani sem tudják, akkor lehetetlen, hogy mi mégis annyira benne volnánk a német culturában. (Igaz! Ugy van! helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások, zaj a szélső baloldalon) és hogy bennünket a germanisatio veszélye annyira fenyegetne, mint a hogy a t. képviselő ur állította. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Mindazokra nézve, a miket egyfelől Hock János képviselő ur, másfelől Benedek Elek, legszebben és legékesszólóbban Herman Ottó képviselő ur nemzeti culturánknak még kezdetleges voltáról, a nemzeti genius nyomainak hiányáról és a külföld szolgai utánzásáról mondott, valamint egyáltalában a magyar nemzeti eultura kérdéséről, legyen szabad nézetemet röviden elmondani. (Halljuk! Halljuk!) — Csak nem régvolt alkalmam számadatokkal is igazolni a magyar nyelv terjedését, a magyar nemzeti eultura izmosodását az utóbbi időben. Nem akarok most az akkor elmondottakra visszatérni, habár azok helyes, alapos voltát Madarász Imre képviselő úrral szemben ma is fenn kell tartanom. Én azt hiszem, midőn nekünk néhány évtized alatt évszázadok mulasztásait kellett pótolnunk és ezen rövid idő alatt úgyszólván egy egész magyar tudományosságot majdnem semmiből teremteni, sok részben az irodalmat, a művészetet is majdnem újból megalkotni (Közbekiáltások a szélső baloldalon : Hát ezt mind a kormány csinálta? Zaj.) Bocsánatot kérek, nem a kormányról beszélek, hanem a magyar nemzetről; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ezen rövid idő és ezen rohamos alkotás alatt egy dolgot elérni ós egy dolgot elkerülni nem lehetett. (Halljuk!) Elérni nem lehetett azt, hogy minden tekintetben egyenlő színvonalon álljunk a sokkal régibb culturával biró, előhaladottabb nyugoti nemzetekkel és nem lehetett elkerülni azt, hogy a külföldtől sokat ne recipiáljunk. (Helyeslés jobbfelöl,) Megengedem, hogy hevenyészve létrejött tankönyvirodalmunkba, sőt részben tudományos irodalmunkba is sok idegenszerűség lopódzott be; megengedem, hogy rohamosan fejlődött és egy ideig a megrontás veszélyének kitéve volt nyelvünkben sok az ingadozás és hogy a nyelvészeti téren fenforgó controversiák miatt a nyelvhasználatban sok a botlás; még azt is szívesen veszem, ha valaki kimutatja és bebizonyítja, hogy a culturális alkotások valamelyike külföldről vett példa helytelen ós czéltalan átültetése volt vagy valamely jogosult nemzeti traditióba, valamely nemzeti szükségletbe beleütközik; erre nézve igen szívesen capacitáltatom magamat. De méltóztassanak eoneréte beszélni és bizonyítani; de az olyan általános phrasis, hogy culturpolitikánkban figyelmen kivül Nagyjuk a nemzeti genius sugallatát, hogy mi mindent vakon elfogadunk a külföldi alkotásokból, az ilyen általános vád semmi tartalommal nem bir és épen azért ennek czáfolatába sem bocsátkozhatom. (Élénk helyeslés jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Nézetem szerint itt két kérdésen fordul meg a dolog: haladtunk-e egyáltalában és ha haladtunk, magyar nemzeti irányban haladtunk-e vagy nem? (Helyeslés a jobboldalon.) Nézetem szerint mind a két kérdésre határozottan igennel kell válaszolnom. (Helyeslés jobbfelöl) Ha nem haladtunk volna és nem haladnánk: akkor, méltóztassék elhinni, a mi politikai constellatiónk között, a viszonyok hatalma bennünket, mint nemzetet, mint államot rég elsöpört volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) A mi pedig a nemzeti irányt illeti, hogy Magyarország magyarabb, mint akár csak 20 év előtt volt, azt csak az tagadhatja, a ki maga sem akarja állításait komolyan venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl, mozgás és ellenmondás a baloldalon.) Elismerem, t. ház, hogy a felszólalt t. képviselő urak, kiknek túlzásaival akartam szembeszáll ani, ép oly komolyan és őszintén akarnak nemzeti culturáuk előhaladásán munkálkodni, mint akár a kormány, akár magam, csak az út és az eszközök megválasztásában van közöttünk eltérés. (Tetszés.) A t. képviselő urak által választott út ez: kicsinyleni minden eddig elért eredményt, feketébbnél feketébbre festeni állapotainkat, becsmérelni majdnem minden positiv alkotást, a mely a culturális téren létrejött és a mellett még a nemzetet féltékenyen elzárni az előbbre haladott államok culturájának minden befolyása elől. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és élénk ellenmondás balfelöl.) 18*