Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

j 24 248. országos ülés május 21-én, kedden. 1889, a melyek rendelkezésére állottak, s a melyeket verificálni e perezben képes nem vagyok. Azokból azt deriválja, hogy a vallásalap tőkéje rendkivül megfogyott és a tanulmányi alap financiális hely­zete rossz. A mi a vallásalapot illeti, elfelejtette a t. kép­viselő ur, hogy annak egy része HorváTörszág és Fiume számára ki lett hasítva. Innen van az a tőkeapadás, a melyet ő jelzett. Ugron Gábor : Ezt levontam ! (Zaj. Mozgás jóbbfelől. Halljuk! Sálijuk!) Gróf Csáky Albin, vallás- és közokta­tásügyi minister: A mi a tanulmányi alapot illeti, igaz, hogy az rossz financiális állapotban van. De hát hova lett a tanulmányi alap? Nem iskolák építésére fordíttatott-e az? [(Helyeslés jóbbfelől.) Nem léteznek-e azok tényleg? Snem szol­gálják-e a magyar eulturát? (Felkiáltások balfelöl: Luxus épületeket építettek! Mozgás. Zaj. jóbbfelől.) Polónyi Géza: Korteseket jutalmaztak! (Nagy zaj. Mozgás és ellenmondás jóbbfelől. Halljuk! Halljuk.') Gróf Csáky Albin vallás- és közokta­tásügyi minister: Mióta átvettem ezen alapok kezelését, minden törekvésem arra irányul, hogy a szerintem is jogosult panaszok tárgyát képező kezelési költségeket leszállítsam, s minden tartóz­kodás nélkül kijelenthetem, hogy máris meg van a rendelkezés arra, hogy a tisztség száma egy harmadrészszel leszállittasssék, (Általános élénk helyeslés) a mi által jelentékeny jövedelemtöbblet fog eléretni. Kivánatos, hogy a bizottság ellen­őrzése minél hatályosabbá váljék s e tekintetben is én a kezdeményező lépést okvetlenül megfogom tenni. (Altalános helyeslés) Felhozta a t. képviselő ur, hogy Magyar­ország herczegprimásának, a magyar vallás- és közoktatásügyi minister bizonyos tartozást el­engedett, (Felkiáltások a szélsőbalról: Igenis elenge­dett!) holott — úgymond a képviselő ur — hiva­talbeli elődöm pert indított e követelések kiegyen­lítésére és behajtására. Teljesen rosszul van informálva a t. képviselő ur. A per megiudittatott, igen, a per ténylegesen még foly és én azt csak felfüggesztettem azért, mivel a prímásnak ellenkövetelése van pisetum czímén, a mit a t. képviselő ur is említett; és mivel azt reméltem és kívántam, hogy pereskedés nélkül lehessen az illető kölcsönös érdeket kiegyen­líteni. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezen tényállás közt és a közt, melyet a t. képviselő ur előadott, igen nagy különbség van. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Itt semmiféle elengedésnek helye nincs. A ki a tanul­mányi alapot kezeli, az a bizottság, mely a keze­lést ellenőrzi, még a herczegprimásnak sem fog semmiféle összeget elengedhetni. (Helyesléi jóbb­felől) Felhozta a t. képviselő ur a congrua ügyét. (Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy hivatali elődöm megindította a congrua országos rendezése iránti tanácskozásokat. Hogy ezen tanácskozások­ban némi szünetelés állott be, az onnan ered, hogy az illető bizottság püspök tagjai küldőik részéről nem birtak kellő utasítással azon ügyekre vonat­kozólag, melyeket a legfőbb kegyúr előzetesen tárgya] andóknak kimondott. Mihelyt ezen körül­mény tndomásomra jutott, azonnal megtettem azt, a mi szükséges arra, hogy ezen utasítás minél előbb elkészüljön és ennek folytán a tárgyalások zavartalanul folytathatók legyenek. (Helyeslés). Időközben a katholikus püspöki kar szükségét látta annak, hogy az alpapság jövedelmét püspöki megyénként külön a saját maga használatára ösz­szeirassa, azon világosan bevallott czélból, hogy addig is, mig a congrua és az azzal kapcsolatos többi kérdések országos rendezése befejez­hetők, az alpapság szükségletén segíteni lehessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Én,t. ház, elismerem, csak örömmel vehettem a püspöki kar ezen intézke­dését ; mert, bár ez soha sem helyettesítheti, soha sem pótolhatja a congrua s azzal kapcsolatos kérdések országos rendezését, mégis megközelíti és megkönnyíti azt és a mi a fődolog: ott, a hol szükség van, a segélyt sokkal rövidebb idő alatt szolgáltathalja, mint ha az országos rendezést kellene bevárni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Természetes, én mindamellett azon leszek, hogy a congrua országos rendezése mielőbb befejezve legyen. (Helyeslés.) Végre a t. képviselő ur engem elnevezett ultramontánnak, elnevezett eleriealisnak. Hát, t. ház, megvallom, mikor legelőször germanisa­tornak neveztek el, az bizony nagyon mélyen hatott reám , de mikor azután minden magyará­zatom daczára és legjobb szándékaim feltárása mellett mindig vi&sza-visszatért az elnevezés, . . . (Felkiáltások a szélső balon: Meg is érdemli! Ismét­lődni fog, mig a rendeleteket vissza nem vonja! Nagy zaj. Felkiáltások jóbbfelől: Rendre! Rendre! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget) mikor azután más irányban megint ultramontánnak, eleriealis­nak neveznek, ez eszembe juttatja XIV. Lajos franczia király esetét a gyóntató atyával. (Hall­juk ! Halljuk!) Egykor a gyóntató atya figyelmeztette a királyt, hogy bizon egyszer ő is a purgatoriumba kerül s arra a kérdésére, hogy meddig tarthat a bűnhődés a purgatoriumban, a gyóntató atya azt mondta: „Talán bizony százezer esztendeig". Erre azt felelte a király: „Alors on s'y fait".^ Akkor az ember megszokja. (Elénk derültség és te szés.) Ha tehát az ember minduntalan meg nem érdemelt titulusokat kap, utóvégre megszokja ; de azért meggyőződésemtől nem fogok eltérni soha. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ugron Gábor; T. ház ! A minister ur tőlem

Next

/
Oldalképek
Tartalom