Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

j 24 248. országos ülés május 21-én, kedden. 1889, a melyek rendelkezésére állottak, s a melyeket verificálni e perezben képes nem vagyok. Azokból azt deriválja, hogy a vallásalap tőkéje rendkivül megfogyott és a tanulmányi alap financiális helyzete rossz. A mi a vallásalapot illeti, elfelejtette a t. képviselő ur, hogy annak egy része HorváTörszág és Fiume számára ki lett hasítva. Innen van az a tőkeapadás, a melyet ő jelzett. Ugron Gábor : Ezt levontam ! (Zaj. Mozgás jóbbfelől. Halljuk! Sálijuk!) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: A mi a tanulmányi alapot illeti, igaz, hogy az rossz financiális állapotban van. De hát hova lett a tanulmányi alap? Nem iskolák építésére fordíttatott-e az? [(Helyeslés jóbbfelől.) Nem léteznek-e azok tényleg? Snem szolgálják-e a magyar eulturát? (Felkiáltások balfelöl: Luxus épületeket építettek! Mozgás. Zaj. jóbbfelől.) Polónyi Géza: Korteseket jutalmaztak! (Nagy zaj. Mozgás és ellenmondás jóbbfelől. Halljuk! Halljuk.') Gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Mióta átvettem ezen alapok kezelését, minden törekvésem arra irányul, hogy a szerintem is jogosult panaszok tárgyát képező kezelési költségeket leszállítsam, s minden tartózkodás nélkül kijelenthetem, hogy máris meg van a rendelkezés arra, hogy a tisztség száma egy harmadrészszel leszállittasssék, (Általános élénk helyeslés) a mi által jelentékeny jövedelemtöbblet fog eléretni. Kivánatos, hogy a bizottság ellenőrzése minél hatályosabbá váljék s e tekintetben is én a kezdeményező lépést okvetlenül megfogom tenni. (Altalános helyeslés) Felhozta a t. képviselő ur, hogy Magyarország herczegprimásának, a magyar vallás- és közoktatásügyi minister bizonyos tartozást elengedett, (Felkiáltások a szélsőbalról: Igenis elengedett!) holott — úgymond a képviselő ur — hivatalbeli elődöm pert indított e követelések kiegyenlítésére és behajtására. Teljesen rosszul van informálva a t. képviselő ur. A per megiudittatott, igen, a per ténylegesen még foly és én azt csak felfüggesztettem azért, mivel a prímásnak ellenkövetelése van pisetum czímén, a mit a t. képviselő ur is említett; és mivel azt reméltem és kívántam, hogy pereskedés nélkül lehessen az illető kölcsönös érdeket kiegyenlíteni. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezen tényállás közt és a közt, melyet a t. képviselő ur előadott, igen nagy különbség van. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Itt semmiféle elengedésnek helye nincs. A ki a tanulmányi alapot kezeli, az a bizottság, mely a kezelést ellenőrzi, még a herczegprimásnak sem fog semmiféle összeget elengedhetni. (Helyesléi jóbbfelől) Felhozta a t. képviselő ur a congrua ügyét. (Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy hivatali elődöm megindította a congrua országos rendezése iránti tanácskozásokat. Hogy ezen tanácskozásokban némi szünetelés állott be, az onnan ered, hogy az illető bizottság püspök tagjai küldőik részéről nem birtak kellő utasítással azon ügyekre vonatkozólag, melyeket a legfőbb kegyúr előzetesen tárgya] andóknak kimondott. Mihelyt ezen körülmény tndomásomra jutott, azonnal megtettem azt, a mi szükséges arra, hogy ezen utasítás minél előbb elkészüljön és ennek folytán a tárgyalások zavartalanul folytathatók legyenek. (Helyeslés). Időközben a katholikus püspöki kar szükségét látta annak, hogy az alpapság jövedelmét püspöki megyénként külön a saját maga használatára öszszeirassa, azon világosan bevallott czélból, hogy addig is, mig a congrua és az azzal kapcsolatos többi kérdések országos rendezése befejezhetők, az alpapság szükségletén segíteni lehessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Én,t. ház, elismerem, csak örömmel vehettem a püspöki kar ezen intézkedését ; mert, bár ez soha sem helyettesítheti, soha sem pótolhatja a congrua s azzal kapcsolatos kérdések országos rendezését, mégis megközelíti és megkönnyíti azt és a mi a fődolog: ott, a hol szükség van, a segélyt sokkal rövidebb idő alatt szolgáltathalja, mint ha az országos rendezést kellene bevárni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Természetes, én mindamellett azon leszek, hogy a congrua országos rendezése mielőbb befejezve legyen. (Helyeslés.) Végre a t. képviselő ur engem elnevezett ultramontánnak, elnevezett eleriealisnak. Hát, t. ház, megvallom, mikor legelőször germanisatornak neveztek el, az bizony nagyon mélyen hatott reám , de mikor azután minden magyarázatom daczára és legjobb szándékaim feltárása mellett mindig vi&sza-visszatért az elnevezés, . . . (Felkiáltások a szélső balon: Meg is érdemli! Ismétlődni fog, mig a rendeleteket vissza nem vonja! Nagy zaj. Felkiáltások jóbbfelől: Rendre! Rendre! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget) mikor azután más irányban megint ultramontánnak, eleriealisnak neveznek, ez eszembe juttatja XIV. Lajos franczia király esetét a gyóntató atyával. (Halljuk ! Halljuk!) Egykor a gyóntató atya figyelmeztette a királyt, hogy bizon egyszer ő is a purgatoriumba kerül s arra a kérdésére, hogy meddig tarthat a bűnhődés a purgatoriumban, a gyóntató atya azt mondta: „Talán bizony százezer esztendeig". Erre azt felelte a király: „Alors on s'y fait".^ Akkor az ember megszokja. (Elénk derültség és te szés.) Ha tehát az ember minduntalan meg nem érdemelt titulusokat kap, utóvégre megszokja ; de azért meggyőződésemtől nem fogok eltérni soha. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ugron Gábor; T. ház ! A minister ur tőlem