Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

248. országos ölés május 21-én, kedden. 1889. 115 az embert — Pulszky Ferencz volt képviselő idejében, a ki azon szavamra, hogy a nemzeti geniust magasra kell tartani, annak értelmében kell fejlesztenünk mindent, azt mondotta gúnyosan : hát mi az a genius? 0 ismer geniusokat például a magyar ezímer mellett és egyebütt, de vájjon mi az a titokzatos genius? Fenyvessy Ferencz: Az ő fia, a Guszti! (Élénk derültség ) Herman Ottó: Magában véve ez az állítás is bizonyítja, hogy hol vagyunk felfogás dolgában. Hallottam éti itt egy pár szót az egri zászló-ügy ötletéből, a mikor akadt egy képviselő, nem ezen az oldalon, a ki azt mondta: De hát mi az a zászló? A zászló három, mindenféle sziníí portékából összevarrott tárgy. (Derültség.) Én, t. képviselőház, mindebben igen nagy veszedelmet látok, látom azt a veszedelmet, hogy az úgynevezett felsőbb körök mindinkább iparkodnak elszakadni magától a nemzettől és a mikor elszakadtak, akkor megszűnik a magasabb culturanak termékenyítő hatása és következik az a nagy ür, mely egy nemzetet egyáltalában nagy alkotásokhoz nem vezetheti. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindennap megérjük azt, t. képviselőház, hogy azok a mi intézményeink, melyek magasabb fokon állanak, a magyar tudományos akadémia, a magyar nemzeti múzeum, a tudományos egyetem, stb., kezdik maguknak ez elismerést követeim. Követelik azt az elismerést, melyet nem volna szükség követelniök, ha teljesítenék kötelességüket, teljesítenék hivatásukat ugy, a mint kell, (Iga*! Vgy van! a bal- és szélső baloldalon) mert akkor a nemzet önkéntesen oda adná neki a babérkoszorút és az elismerést. (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső balon.) És lia, t. képviselőház, utána kutatunk és utána puhatolunk, hogy hol van ezeknek a kulcsa, mi ezeknek az oka, meg fogjuk találni magát az időszakot is, a mikor ez a fordulat bekövetkezett. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélső balon.) Az a rohamos törekvés, igyekvés, a mely egykoron azt mondta : van parasztnyelv és van uri nyelv (Derültség) és a mely kimondta azt, hogy a magyar nyelvet csinosítani kell, megteremtett egy oly nyelvbeli chaost, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) melynek nyomása alatt elvált a nemzet zöme a magasabb tudományos intézményektől és törekvésektől. Én, t. képviselőház, nem fogok bemenni egy általános vita keretében részletezésekbe, hanem egyszerűen kimondom azt, hogy miután felemlítettem a magyar tudományos akadémiát, annak múlt évi költségvetésében a nyomtatási költség volt 30 ezer forinton felül és könyveiárusításból volt 2.000 és egynéhányszáz forint. (Mozgás balfelől) Thaly Kálmán: Elhiszem, mikor ingyen adja kiadványait a könyvtáraknak. (Zaj. Halljuk!) Hermann Ottó: Magában ez a szám szerinti adat egyet bizonyít mindenesetre, hogy kíméletesen mondjam : azt, hogy a nemzetben nincs meg a fogékonyság a magyar tudományos akadémia tudománya iránt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezt alaposabban és behatóbban szemügyre veszszük, el kell ismernünk, hogy ami egész tudományos kezelésünkben, azoknak csekély kivételével, a miket egyes irók alkottak, absolute idegen minta és idegen szellem van. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) És hogy meg is mondjam, hogy melyik idegen szellem ez, határozottan áll, hogy a német az. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi első helyen álló tanerőink, tudósaink nem ott keresik a hatást, hogy érezze meg azt a nemzet közszelleme is, hanem keresik az elzárkózottságban, a laboratóriumi munkálatokban, a különálló „ szakkörben ". Azok a termékek a melyek onnan kijönnek, elismerem, hogy alaposak, elismerem, hogy a tudomány magaslatán is állanak, de azoknak a nem • zet culturájában nincs meg semmiféle előzményök (Ugy van ! a szélső baloldalon.) és a, ki azokat meg akarja érteni, eltekintve nyelvezettől és egyébtől, az legyen elkészülve, hogy egy nyolez oldalból álló értekezéshez előbb egy egész idegen nyelvű könyv tárt vásárol]on magának. T. képviselőház! A tudományos aristocratismus egy oly vonása az, a mely nem egyeztethető össze a nemzet culturális állapotával, mert nekünk szem előtt kell tartanunk — s ezt nem tagadja a háznak egyik oldala sem — hogy mi a cultura tekintetében hátra vagyunk maradva, hogy nekünk nemcsak hézagot kell pótolnunk, hanem odáig kell jutnunk, hogy mint a minister ur tegnapi beszédében érintette, ne csak a tanügy terén, ne csak itt benn, hanem a külföldön is felvehessük értelmi téren a versenyt, nem mint másolók, nem mint majmolok és legkevésbé mint olyanok, a kik e hazában bent azt mondják: a magyarok nem értenek meg minket, de a külföld minket nagyra tart, a külföldön ellenkezőleg azt mondják: igaz, hogy önök rólunk itt nem tudnak semmit, de annál nagyobbra becsül minket a magyar nemzet maga. (Tetszés bal- és szélső balfelöl.) Itt, t. ház, egy óriási munka előtt állunk, (Halljuk! Halljuk!) a melynek, ha tételről tételre feléje találnék fordulni, valósággal nem napestig, hanem heteken keresztül lehetne annak csak elvi oldalait fejtegetni. Ebhez a munkához nem elég a szakkör, mert ezt csak az egész nemzetet átható szellem végezheti. A mit én sajnosán mindeddig nélkülöztem, ez az volt, hogy kivévén Hoek képviselő urat, a nemzeti szellem, a nemzeti genius fontossága sem a minister ur beszédében, sem másokéban nem fog15*