Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-247
247. országos ülés május 20-án, hétfőn. 1889. 99 hogy ha valaki megfelelt a törvény 2. §-ában foglalt azon alaphatározmánynak, hogy az 1882-től 1886-ig terjedő öt évi időszakban, illetve ezen időszaknak csak egy évében is adót fizetett, a törvény 10. §-a és az utasítás 21. §-a alapján, az általa tényleg élvezett magasabb jövedelemnek megfelelő kártalanításra vonatkozó igényét érvényesíthesse. Kérem azért a t. képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobhfélöl.) Madarász József jegyző: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T. képviselőház! A tárgy, melyet interpellatiómban felhozni bátor voltam, kétségtelenül egyik legfontosabb részletét képezi az egész kártalanítási ügynek, mert igen sok eset fordult elő olyan, midőn a tőkekamat és a járadékadót a regale után nem a tulajdonos, hanem a haszonbérlő fizette; gyakran fordult elő oly eset is, hogy a haszonbérlő egy vagy több évben is az adófizetést elmulasztotta és igy, a ki olvasta az utasításnak erre vonatkozó azon pontját, melyet interpellatióm alapjául felvettem, azt hiszem, alig kételkedhetett valaki egész eddig az óráig abban, hogy az a tulajdonosokra nézve igen nagy hátrányokat fog maga után vonni. Az utasításnak illető pontja a következőleg szól (olvassa): „Ha az említett 5 év egyikében vagy másikában nem volt az italmérési jogból vont jövedelem megadóztatva, figyelmen kivül Nagyandók. Csak az ezek figyelmen kivül Nagyá sával fenmaradó évek, esetleg csak egy év jövedelme Összegének Vs-i'észe adja a kártalanítás alapját". Az utasításnak ezen pontja, t. képviselőház, oly positive szól, hogy az ettől való eltérés alig látszik lehetőnek és hogy a pénzügyi közegek is, a kik megbizva vannak a regale-ügynek végrehajtásával, akkép magyarázták, hogy érzékeny kárt fognak szenvedni ebben az esetben a tulajdonosok, köztudomású dolog. Magam tudok három adófelügyelőt és egy ezen ügyben megbízott kormánybiztost, a kik midőn a tulajdonosok megkérdezték tőlük, hogy mikép fog ez értelmeztetni, határozottan kijelentették,hogy igenis ugy,hogy az oly év, melyben a haszonbérlő az adót befizetni elmulasztotta, számításon kivül Nagyatik és számításon kivül Nagyatik esetleg négy év is, ugy, hogy a haszonbérlő mulasztása következtében megtörténhetik, hogy valaki, a ki 5.000 frtot kapott volna különben kárpótlásul, 1.000 vagy 2.000 írttal fog kielégíttetni. Igen örvendek, hogy a t. minister urnak épen most adott nyilatkozata szerint e szakasznak nem az az értelme, mert világosan méltóztatott kijelenteni, hogy ezen esetben is ugy tekintetik a haszonbérlő, mintha megbízottja volna a tulajdonosnak és csak a négyszeres adó fog levonatni a kárpótlás ] alapjából. Mondom, elismeréssel fogadom, hogy a t. minister ur ezen méltányos magyarázatot méltóztatott mostani nyilatkozatában érvényre emelni. De bár tudom, hogy milyen nagy fontossággal bir a közegek előtt, a mit a t. minister ur itt e házban mond, még sem fog bekövetkezni az, a mi különben resultálna a t. minister ur nyilatkozatából, mert a t. minister ur azt mondta, hogy nem forog fenn szüksége az utasítás megváltoztatásának, mert magából az utasításból kitűnik, hogy ezt nem is lehet másként magyarázni, mint a hogy ő most előadta. Méltóztatott hivatkozni a törvény 3. §-ára. Abban igenis szó van a haszonbérlőről, de egészen más tekintetben. A 3. §. azt mondja: „Ha a haszonbéri összegen felül a bérlő volt köteles fizetni és az adókiszabás adataiból kitűnik, hogy a bérlő által fizetett ezen adók nem számíttattak a kiszámítás alapjául szolgáló jövedelemhez: akkor a bérlő által fizetett azon adóösszeg a kárpótlás alapjául szolgáló összes jövedelemhez hozzászámítandó". Ez tehát egészen más dolog, ennek azon kérdésekre, a melyet én előhoztam, semmi vonatkozása nincs. Méltóztatott hivatkozni a törvénynek 10-ik szakaszára. De a ÍO-ik §. miről . szól? Arról, hogy mi az eljárás abban az esetben, ha nem az adó alapján kéretik a kárpótlás. Ugy, de a tulajdonosnak nincsen választása abban, hogy micsoda alapon kérje a kárpótlást. Oly esetekben tehát, midőn a tulajdonos nem kérheti más alapon, hanem csakis adó alapján, akkor a megkárosításnak azon esete, melyet felhoztam, igenis előállhat. Miután tehát nem vagyok megnyugtatva az iránt, hogy vájjon már most az, a mit a t. minister ur, mint felfogását enuntiálni méltóztatott, meg íog-e csakugyan állani a gyakorlatban. Minthogy tudom, hogy az illető közegek már nyilatkoztak és igy egyáltalában nem lesznek hajlandók arra, hogy önmagukat desavouálják, arra vagyok bátor kérni a t. minister urat, hogy méltóztassék megfelelő külön utasítást is kiadni. Expressae docent. Ha nem fog kiadni ily külön helyreigazító utasítást, akkor nagyon lehet attól tartam, hogy csakugyan az fog bekövetkezni, a minek interpellatiómban kifejezést adtam. Ez volna tehát az első kérésem a t. minister úrhoz. De van egy további kérésem is. En tudniillik, bármily nagy súlyt fektetek arra, a mit a t. minister ur mondani méltóztatott; de méltóztassék megengedni azt, ha akként fog is történni, hogy tudniillik a bérlő által elmulasztott fizetés esetében az lesz az eljárás, mint akkor, ha a tulajdonos megbízottja helytelenül mondta be az adót, ez is csak féligazság. Az egész igazság azt hozná magával, hogy a bérlő mulasztása miatt a tulajdonos kárt egyáltalában ne szenvedjen. Méltóztatott hivatkozni atörvény 2. szakaszára. 13*
