Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-229

2-29. országos ülés április 29-én, hétfőn. 1889. g3 illetve 5-öd éves pótléknak a kezelő személyzetre való kiterjesztése és szolgálati pragmatica megalkotása iránt kérelmez. Bemutatom továbbá az erzsébetvárosi kir. törvényszék és kir. járásbíróság bíráinak Dániel Márton; az oklándi kir. járásbíróság bíráinak Tibád Antal képviselő által beadott kérvényét, melyben javadalmazásuknak kellő mértékre való felemelése iránt esedeznek. E kérvények a ház kérvényi bizottságának fognak tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatni. Az elnökségnek egyéb előterjeszteni valója nincs s más előterjesztés sem lévén, következik a napirend, tudniillik a véderő-bizottság jelentése, az 1889-ik évre kiállítandó újonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az hiszem, a jelentést felolvasottnak méltóztatnak venni. (Helyeslés.) Ennél fogva az általános vitát megnyitom. Első szó illeti a bizottság előadóját. Münnich Aurél, a véderö-bizottság előadója: T. ház! A törvényhozásnak egyik legfontosabb alkotmányos jogaazujonczokévi megajánlásában rejlik. Ezen fontos alkotmányjogot a véderőről szóló törvény természetszerűleg érintetlenül fentartotta, minek folytán az évi újonczjutalék tényleges kiállítása csak akkor eszközölhető, ha a törvényhozás azt azon évre már meg is szavazta. Ezen okból vált szükségessé a jelen törvényjavaslat benyújtása. Az eddig évenként ismételve benyújtani szokott törvényjavaslattól a mostani eltér, a mennyiben a véderőről szóló törvény 14. §-a a közös hadsereg és haditengerészet részére az évi újonczjutalékot 103,100 főben állapítja meg és miután az 1880. deezember 31-én megejtett népszámlálásból kifolyólag Magyarországra ebből 42,711 fő jut, ennél fogva ezen törvényjavaslat ezen számban kéri a közös hadsereg részére az újonczjutalékot az 1889-ik évre megszavazni. A véderőről szóló törvény továbbá — eltérőleg a mostanig fennálló intézkedéstől — a honvédség részére hasonlóképen megállapítja az újonczjutalékot, még pedig 12,500 főben. Ezen jutalék megszavazását szintén kérelmezi a jelen törvényjavaslat. Végül a véderőről szóló törvény 15. §-a szerint ezen tál a fölös számmal besorozottak a póttartalékba lesznek beosztva, mi által elesik annak szüksége, a mi eddig fennállott, hogy a megajánlott újonezoknak csak 10%-a szavaztatott meg a póttartalék részére. A rendes xxjonczozás évente április végéig szokott megtartatni, de a t. ház méltóztatik tudni, hogy a véderőről szóló törvény csak legújabb időben nyert szentesítést, minek folytán a rendes idő betartható nem volt s így szükséges volt, hogy az ez idei újonezozás későbbi időre halasztassék. És miután a véderő bizottság meggyőződött arról, hogy a törvényjavaslattal tervbe vett újonezozási idő a fenforgó kivételes viszonyokat tekintetbe véve, úgy közgazdasági, mint culturalis szempontból indokolt, ennek folytán a bizottság hasonlóképen hozzájárult az újonezozási idő ezen kivételes meghatározásához. Az elmondottak rövid előre bocsátása alapján miután a törvényjavaslat teljesen megfelel azon rendelkezéseknek, melyek e tekintetben a véderő ről szóló törvényben foglaltatnak, miután továbbá a hadköteles kornak 20-ik évről a 21-ik évre lett áttétele folytán csak a véderőről szóló törvény 72. § ában említett korosztályok lesznek ez idén felhivandók, e törvényjavaslatnak úgy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását ajánlom. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József jegyző: Nagy István! Nagy István: T. ház! Midőn kijelentem, hogy az ujonez-jutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom, ez alkalommal bátor leszek egy határozati javaslatot benyújtani, (Halljuk!) melynek szives elfogadására anuál inkább bátorkodom a t. honvédelmi ministert és a t. házat felkérni, mert ez felfogásom szerint összefüggésben áll és mintegy kiegészítő részét képezi azon határozatijavaslatnak,melyet a tartaléktiszti vizsga módozataira vonatkozólag, annak idején Grajári Ödön t. képviselőtársam terjesztett a t. ház elé, a t. ház pedig azt el is fogadta. A határozati javaslatomban foglalt kérés oly méltányos és jogosult, hogy csak néhány rövid perezre leszek kénytelen a t. háznak becses türelmét kikérni. A véderőről szóló törvényjavaslat felett folytatott beható vita alatt a háznak minden oldaláról felszólalt t. képviselőtársaim ismételten hangoztatták, hogy tagadhatlan, miszerint ezen javaslat súlyos terheket ró az egész nemzetre, főleg azonban a műveltebb osztályokhoz tartozó hazai ifjúságunkra, melynek egy, ma még számszerűleg ki nem fejezhető, tetemes része tulajdonképi végczélját képező, polgári életpályának megalapításában e törvény rendelkezései folytán meg lesz akadályoztatva. Valahányszor azonban ezen aggályok felhangzottak, a t. honvédminister sietett a t. házat felhívni, hogy túlzott aggodalmakat ne tápláljon, mert a tapasztalat meg fogja mutatni, hogy a törvényjavaslatnak az egyévi önkéntesekre vonatkozó rendelkezéseiben is korántsem rejlik oly nagy veszély, mint azt az ellenzék szónokai hiszik és hirdetik. Nem akarok ezúttal arról vitatkozni, vájjon a jövő kinek ád e kérdésben igazat ? De ha a niinister ur a mi kifejtett aggodalmainkat túlzottaknak tartja, ugy meg akarom neki az alkalmat adni, hogy aggályaink túlzottságáról minket számszerű, csalhatatlan adatok előterjesztése által meg is győzhessen. Ez okból, mivel felfogásom szerint, a védkötelékben álló hazai ifjúságnak sorsa iránti meleg érdeklődés mindenkinek, de első sorban a törvényhozásnak tartozik mulaszthatlan köteles-