Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-223

223. országos ülés április 10-én, szerdán, 1889. 45 Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv erre vonatkozó pontjait hitelesítetteknek jelentem ki. Hátra van még egy interpellatio, de azt hiszem, czélszerű lesz előbb a holnapi napirendre vonatkozólag megállapodni. A holnapi ülés — mely, ha beleegyezni méltóztatik, holnap délelőtt 11 órakor fog tartatni — napirendjének tárgyai a következők lennének: Először a gazdasági bizottságnak a képviselőház áprilisi költségvetésére vonatkozólag ma bemutatott jelentése: másodszor a ma részleteiben elfogadott törvényjavaslatok harmadszori felolvasása ; végre — a mint a t. ház már megállapodni méltóztatott — a pénzügyi bizottságnak 319. szám alatt kinyomatott jelentése, a nyeremény-kölesönkötvények és igérvényjegyek forgalmáról szóló törvényjavaslat tárgyában. (Helyeslés.) Méltóztassék most meghallgatni Mocsáry képviselő nr interpellatióját. Mocsáry Lajos: T. ház! A regale-kártalanítási ügyben kívánok a t. pénzűgyminister úrhoz in te rp el lati ót intézni. Van ugyanis a végrehajtáshoz kiadott ministeri utasításnak egy pontja, mely, nézetem szerint, nincs összhangban a törvénynyel és mely nagy mértékben aggályos a regalejogosultak egy számosakból álló cathegoriájára, nevezetesen azokra, kiknél a bérlő tartozott volna az adót fizetni, a bérlő azonban azt elmulasztotta. E miatt, ha megmarad ez utasítás ugy, a mint van, igen sok tulajdonos fog érzékeny kárt szenvedni. Interpellatióm czélja az, hogy a t. pénzügyminister ur figyelmét az utasítás ezen hiányára felhívjam. Én nem akarom a t. ház idejét az indokolással igénybe venni, hanem kérem interpellatióm felolvasását és a pénzügyminister urnak való kiadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatio fel fog olvastatni. Nagy István jegyző (olvassa). Interpellatio a pénziigyministerhez. A regálé-kártalanítás 'tárgyában 8367/1889. szám alatt kiadott ministeri utasítás 8. §-a 4-ik pontjának harmadik bekezdése igy szól: „Ha az említett öt év egyikében vagy másikában nem volt az italmérési jogból való jövedelem megadóztatva: akkor az összegezésnél azon évek, melyekben a jövedelem nem volt megadóztatva, figyelmen kivül Nagyandók s csak az ezek figyelmen kívül Nagyásával fenmaradó évek, esetleg csak egy év jövedelme összegének egyötöd része adja a kártalanítás alapját." Az utasításnak ezen intézkedése nincs összhangzásban a törvénynyel. A törvény bizonyos bírságolást érvényesít oly esetekben, midőn helytelenül történt a jövedelemnek adó ellen való bevallása. Ezen bírságolás, az állampénztár megrövidítésére történik, fokozatosan, az adó nyolczszoros vagy négyszeres összegének a kártalanítás alapjául szolgáló jövedelemből való levonásával, a szerint, a mint a megrövidítésért többé vagy kevésbbé tehető felelőssé a kárpótlást igénylő tulajdonos. Van azonban a jogosultaknak egy és pedi«' nagyon számos cathegoriája, mely a fennemlített levéltár szerint még nagyobb mértékben szenvedett levonásban áll, ámbár egyáltalában nem tehető felelőssé az állampénztár megrövidítésének szándokáért. Ezen cathegoriát azon regaletiilajdonosok képezik, kik oly kötelezettséggel adták haszonbérbe a- italmérést, hogy a járadékadót a haszonbérlő fizesse. Az ily tulajdonosok teljesen elesnének a kártalanítástól mindazon évekre, melyekben az adó meg nem fizettetett, mert az utasítás ezen kifejezése „a jövedelem nem volt megadóztatva" — általánosan szól és az utasításban sehol sincs szó arról, hogy mi történjék azon esetben, midőn a bérlő mulasztotta el az adófizetést, nincs sehol kimondva, hogy ily esetekben is a nyolczszoros vagy négyszeres levonás alkalmazandó. Ily esetben tehát sokkal rosszabbul járnak a tulajdonosok, mint az olyanok, kik maguk tettek vagy megbízottaik által tétettek helytelen bevallásokat, pedig ily esetekben egyáltalában nem tehető fél az állam megrövidítésének szándéka; épen ellenkezőleg, maga az a tény, hogy a tulajdonos a maga bérlőjét az adófizetésére szerződésileg kötelezi, tagadhatlan bizonyítéka annak, hogy eleget akart tenni az állam iránt való kötelezettségének. A kártalanítási törvénynek legfőbb alapelve az, hogy a ki italmérési jogot gyakorolt, azért a megfelelő kárpótlást megkapja, a ki rendesen húzta a jövedelmet a bérlet utján, tehát jogának háborítlan birtokában volt, annak meg kellene kapni a kárpótlást feltétlenül, akár fizette a bérlő az adót, akár nem, mert gyakorolta azt, mi a kártalanításnak alapja, tudniillik a haszonélvezetet. Az ily tulajdonosoknak meg volna adandó a kárpótlás azon esetben is, ha az összes öt évi cyclus alatt sem fizettetett volna meg a haszonbérlő által a járadék adó. De ha már a törvény az adófizetéshez kötötte a kártalanítást s ettől nem lehetne is eltérni oly esetekben sem, midőn az adó meg nem fizetése nem a tulajdonos, hanem csakis a bérlő mulasztása folytán történt, semmi esetre sem volna igazságos és nem felelne meg a törvénynek sem, ha nagyobb, sokkal nagyobb levonással sújtatnának azok, kiknél egyáltalában nem tehető fel az állampénztár megrövidítésének szándéka, mint azok, kik akár maguk, akár megbizottaik által helytelenül vallották be regale-jövedelnriiket. Miután mindenfelől ugy hallatszik, hogy a megbízott kormányközegek az utasítás fenti idé-