Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-223
H4 223. országos lilés április 10-én, szerdán. 1889. dik az, hogy tart-e valami teendőt szükségesnek ez ügyben a jelenben és harmadszor, hogy a jövőre nézve van-e valami teendő. A bizottság elsősorban az eset körülményeit kívánta kideríteni. Arra nézve kihallgatott harminczképviselőt s nyilatkozataikat naplóba vezettette. A nyilatkozatokból kivette mindazt, a mi összhangzotí, s ebből állapította meg a tényállást. A bizottság nem terjeszkedhetett ki azon dolgokra és a nyilatkozatok azon részeire, a melyek össze nem hangzottak; mert a bizottság nem tartotta feladatának mérlegelni azt, hogy melyik képviselő nyilatkozatának milyen hitel tulajdonítandó, hanem kiindulva a képviselői collegialitás érzetéből, azt mondotta ki, hogy minden képviselőtársunk nyilatkozatának egyenlő hitelt tulajdonít és ennek folytán a nyilatkozatok ellentmondó részeit a jelentésből kiNagyta Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez volt a legcorrectebb eljárás, a melyet ez irányban a bizottság követhetett; mert ha belemegy az ellenkezőbe, ha mérlegelni kezdi a nyilatkozatok hitelességét, vagy pedig épen szavazásra bocsátja a bizottságban azt, hogy mit fogadjon el a nyilatkozatból, mit ne fogadjon el, egy olyan tényt követett volna el, a mely a képviselői tekintélynek hasznára semmi esetre sem vált volna. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ezt akartam a történeti részre nézve megjegyezni. A mi a dolognak másik oldalát illeti, tudniillik u jelen ügyben teendőket, azt a bizottságkét részre osztotta, az egyik rész vonatkozik Rohonczy képviselőtársunkra arról beszélni itten feleslegesnek tartom, ő inegteendi a bizottsági jelentésben jelzett nyilatkozatokat, evvel a bizottság nézete szerint az ügy reá nézve be van fejezve. A másik része a jelen ügyben teendőknek vonatkozik magára az eset kezdeményezőjére és vonatkozik azokra a körülményekre, a melj r ek azt kisérték és melyekből levonható a következtetés, hogy mi a teendő ebben. T. ház, a bizottság maga is átlátja, hogy itteni jelentésében bizonyos logieai következetlenség van. Ezt kénytelen vagyok constatálni; ez a következetlenség abban áll, hogy a bizottság, mikor kimondja azt, hogy valaki jogtalanul bejött a házba, bejött a ház folyosójára és ottan egy képviselő urat sértett, nem vonta le belőle azt a consequentiát, a mely ennek a természetes folyománya lenne, hogy a ház indítsa meg az illető ellen a bűnvádi eljárást és állítsa őt biró elé. Ez a-, eszme felvettetett a bizottságban is, de, t. ház, a fennálló törvények szerint arra módot a bizottság nem talált. A bizottság nézete szerint ez az eset a büntető törvénykönyv 262. §-a alá tartozik, mint nyilvános becsületsértés, a mely szerint a törvényileg alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttI ségi tagjainak, habár nem nyomtatvány által elkövetett nyilvános rágalmazása vagy becsületsértése egy évig terjedhető fogházzal és 2 ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. De a mely szakasz alkalmazása esetében a büntető törvénykönyv 268. §-a szerint csakasértett fél indítványára indítható meg a büntető eljárás. Ennél fogva a bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy az általam fentebb jelzett indítványt tehesse, hanem igenis ráutalt arra, hogy az illető képviselő uraknak, a kik megsérttettek, tetszésükben álljon esetleg megindítani a bűnvádi eljárást. A bizottság itt magának a törvénynek alapján áll és kötelességszerűleg meghajolt a törvény előtt. Azonban felmerült az az eszme is a bizottságban, hogy jövőre vonatkozólag esetleg egy más fontos ügy tárgyalása alkalmával abban a tekintetben, hogy szükséges lesz-e a törvényt változtatni, vagy nem, javaslatot fog terjeszteni a ház elé. Különben is, t. ház, őszintén megvallom, hogy most, mikor ezt az egész esetet higgadtan fontolhatjuk meg, az én impressióm a dolognál az, hogy ha lenne is olyan törvény, amelynek alapján megindítható lenne a kereset, az illető fiatal ember ellen, azt a latin közmondást alkalmazómra: „Leo non captat muscas". A mi a továbbiakat illeti, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a jövőre nézve a bizottság beterjesztett egy javaslatot a tisztelt ház elé, a mely szerint utasítaná a t. ház elnökét arra, hogy szabályzatot alkosson saját hatáskörében, idegeneknek a ház helyiségeibe való bejövetelének szabályozása végett. Ez, t. ház, egyszerű praeventiv intézkedés, melyet a bizottság nem annyira abból a czélból tart szükségesnek, hogy jövőre ilyen esetek ne forduljanak elő, mert meg van győződve a bizottságárról, hogy a mint eddig elő nem fordultak ily esetek a házban, ezentúl sem fognak előfordulni, hanem inkább azért, hogy a képviselők kényelmesebben érezhessék magukat a házban. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket akartam elmondani, t. ház s egyúttal rámutatni arra, hogy a bizottsági jelentést, a bizottság összes tagjai bármely párthoz tartoztak, ugy tekintették, mint a ház belügyét s ennélfogva egyhangúlag elfogadták; kérem a t. házat, méltóztassék azt szintén elfogadni. (Helyeslés) Elnök: T. ház! A bizottság jelentésében ki van emelve, hogy az előadó ur nyilatkozata után Rohonczy Gedeon képviselő ur kötelességének fogja tartani ügyének a házban tárgyalása alkalmával, mindjárt az előadói jelentés után felszólalván, felháborodott állapotában elkövetett tetteért legőszintébb sajnálatának kifejezést adni és a mennyiben a ház méltóságát megsértette volna, bocsánatát kérni". Ez már a bizottság jelentésében jelezve volt, igy tehát Rohonczy Gedeon képviselő urat illeti a szó.
