Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-241

341 241. országos Blés m&jcs 13-án, nettón. 1889. zárassék. A t. minister nr azt mondja, hogy ő csak azért nem szólalt fel rögtön, mert valakivel beszélt. Ez állana, ha a t. minister ur ezt ez egyetlen egy alkalommal tette volna; de folyto­nosfm, systematice az egész vita folyamán, kivéve az előbbi tételt, ekkép járt el. Hogy pedig ez inparlamenLaris eljárás, azt minden iskolás gyerek, kinek a parlamentarismus­ról fogalma van, tudja. (Élénk helyeslés és derült­ség a hál- és szélső baloldalon) Baross Gábor, mint belügyminister: T. ház! Miután a t. képviselő ur utolsó megjegy­zése a t. túloldalon tetszett, megjegyzésének érté­két oda engedem át. (Helyeslés és tetszés a jobb­oldalon.) Ismételten kijelentem, t. ház, hogy egyszer sem mulasztottam el felszólalni, a mikor azt kö­telességemnek tartottam és tagadom — tessék megnézni a naplót — mintha e tekintetben el­mulasztottam volna kötelességemet. Ennek követ­keztében visszatérek arra, a mit a t. képviselő ur mondott: Tanulni igaz, legfőbb kötelességemnek tartom és fogom is ezt tenni, a mig élek; de min dig meg fogom válogatni, hogy kitol. (Elénk he­lyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök: Horánszky képviselő ur félbeszakí­tott beszédét kívánja folytatni. Horánszky Nándor: T. ház! Az előttem szólt igen t. minister urnak utóbbi nyilatkozatá­ról, a mely közte és Beőthy Ákos t. barátom közt szóba jött, megemlékezni tovább nem kivánok ; de el kell intéznem nekem is azon személyes kérdést, a melyre Pulszky Ágost t. képviselő­társam alkalmat szolgáltatott, illetőleg, a melyet tőlem — mondhatnám — kivánt. A mit reá vonatkozólag mondottam, azt nem a személye, hanem a politikai eljárása iránt ben­nem élő és azt hiszem, indokolt nézetként nyilvá­nítottam ki, mert a t. képviselő urnak épen azon 20 éves politikai múltja és azon politikai múlt­nak variánsai azok, a melyek következtében azon megjegyzést tettem, hogy a t. képviselő ur be­szédét megelőzőleg a t. minister urnak nézetét leste, vagy talán előre tudta, a mint azt a követ­kezmények is megmutatták. T. képviselőtársammal szemben egy körül­ményt kivánok csak megj'egyezni és ez az, hogy én soha és semmi körülmények között a ház tag­jainak politikai magatartásával, szemben nyilat­kozatokat tenni nem szoktam, (Helyeslés a bal­oldalon) nem fogok és nem akarok, hacsak arra marcans okom és indokom nincs. (Helyeslés a baloldalon.) De midőn ezt teszem, korántsem a személylyel foglalkozom, hanem foglalkozom azon politikával, a melyet a t. képviselő ur jónak látott éveken keresztül támadni, holott most annak háta mögött ül. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Fenyvessy Ferencz: Sohasem tudja, mit csinál! (Derültség balfelöl.) Horánszky Nándor: Ezt kívántam csak személyes kérdésben megjegyezni. A mi magát a fenforgó kérdést illeti, szívesen egyetértek a t. minister úrral abban, hogy nem volna most helyes és czélszeríí, magát az adminis­tratio rendszerének kérdését incideDtaliter elő­rántani és megbeszélés tárgyává tenni. Én sem óhajtom ezt, egyfelől a létező helyzetre, másfelől azon szempontra való tekintette], hogy maga a tárcza, mint szaktárcza, jelenleg csak ideiglenesen van betölt\ e; de igenis szükséges, hogy ez a kér­dés mielőbb napirendre kerüljön és akár az egyik, akár a másik alakban megolda sék, mert Magyar­ország administratiója lehetetlen, hogy eltűrhesse azon helyzetet, a melyben ma van és a melybe az legfőképen a főispáni intézmény és a főispáni hatáskör következtében jutott. (Helyeslés a bal­oldalon.) Magamis óhajtom azonban, hogy mielőbb törvényjavaslat nyújtassák be a főispáni nyugdíjak megszüntetésére és pedig addig is, mig maga a főispánok által jelenleg viselt hivatal magába e rendszerbe állandóan beillesztetik; mert mig ez be nem következik, ezen nyugdíjazást specialiter és magára ezen intézményre és az ezt betöltők társadalmi állására való tekintettel el nem fogad­hatom. Itt van egy alkalom beváltani a t. háznak a pénzügyi bizottság jelentésében is kifejezésre jut­tatott azon óhajtását, hogy a nemzetnek nagy teher­viselésével szemben bizonyos hálára, elismerésre vagyunk kötelezve; itt van egy, ma még nem nagy, nem lényeges megtakarítás, a melylyel elismerésünket fejezhetjük ki azon terhekért, me­lyeket a nemzet magára vállal, itt van egy tétel, mely, mint mondám, ma még nem nagy, de mely természeténél fogva hogy hova fogja magát ki­nőni, senki sem tudja. Itt van az alkalom, midőn megmutathatjuk a nemzetnek azt, hogy ott, a hol csakugyan nincs szükség kiadásokra, megtakarításokat teszünk. A pénzügy tehát mindenekelőtt az első szempont, a melyet figyelemmel kell tartani s midőn ezzel szemben azt látjuk, hogy a főispánok a nyugdíja­zás tekintetében még kedvezményt is kapnak, mert nekik kettős éveket is adunk, a mennyiben már az ötödik évnél kezdődik a nyugdíj-igény, akkor azt gondolom, hogy pénzügyileg sehogy sem tudjuk igazolni e nyugdíjazást. Én egyáltalá­ban nem helyeslem a főispánok nyugdíjazását a jelenlegi rendszerben sem, mert nem tartom oly administrativ közegeknek, hogy azoknak műkö­dése jelenleg az administratio érdekében való volna és annak érdekében állana. (Helyeslés. TJgy van! balfelöl.) (| ^Kijelentem, hogy a főispáni állást a maga je­lenlegi hatáskörében valóságos képtelenségnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom