Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-241
340 *tí* wsäsAgos ülés máj főiapán, az alispán mellett az administratio érdekében és javára a közönség érdekében és javára együtt működhessék, az ki van zárva. Vagy az alispán hatáskörébe kell adni azon jogokat, melyek a főispánra vannak ruházva, vagy a főispánra teljesen. A mult időkben a főispánok, akik a megyék élén állottak, ezen hatáskörrel nem birtak, nem is bírhattak, mert különben az összeütközések mindenkor létrejöttek volna. Igenis volt századok előtt a főispánoknak azon hatásköre, a mely ma nagy részben az alispánt illeti, de meg kell jegyezni, hogy akkor az alispán nem volt olyan, mint ma, mert akkor az alispán mint vice működött a főispán távollétében az ő nevében, de az administrativ ilyen functiója, mint a minő most van, soha nem jött létre. Hogy az alispáni intézmény a magyar administratióban igy kidomborodott, annak,oka volt az akkori eljárás, midőn a megyék többnyire, vagy legnagyobbrészt főispán nélkül voltak; az administratióban a megyei élet domborította ki az alispán ilyen hatáskörét, a melynél fogva hozzá lett utasítva az administratio vezetése, ennélfogva a főispánság mint egy tiszteletbeli állás — hogy igy fejezzem ki magamat — mint egy dignitáriusság maradt fenn a magyar alkotmányban és azon állás, melyet másfél, vagy két századon keresztül viselt a főispán, megváltozott ugy, hogy őt felruházni a régi jogkörrel administrationális képtelenségnek kell mondanom. A legközelebbi idők megmutatták, hogy ezen intézmény nem az administratio érdekében hozatott be, mert az absurdum lett volna, hanem hogy ilyen hatáskörre] ruháztatott fel a főispán, annak az volt az oka, a mely felett megbotránkozott az ország, a mely megbotránkozásnak annyian kifejezést adtak e házban, hogy tudniillik egyenes korteskedési szempontok voltak a főispáni állás hatáskörének megállapításánál irányadók. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ezzel tisztában vagyunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkoriban elvileg ez kimutattatott s a gyakorlat is megmutatta, hogy ekként áll a dolog. Igy tehát, midőn ez szóba jön, ezeket mindannyiszor el kell mondanunk és odahatnunk, hogy ezen absurdum a közigazgatásból kitöröltessék. És mivel Veszter Imre t. képviselő ur indítványa oda czéloz, hogy részben ezt elősegítse azt igen szívesen pártolom, (Helyeslés a szélső balon) mert ezen állás jelen alakjában csakugyan nem szolgál az administratiónak, hanem igenis abudget terhére működik és áll fenn. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Részemről tehát pártolom az indítványt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) f Horánszky Nándor: T. ház! Óhajtottam volna, hogy at. minister ur a felvetett concrét kérdésben nyilatkozzék, mielőtt a vita be lenne zárva. ä lS-án, hétfőn. 1889. Baross Gábor mint bélügyminister: Kérem! (Derültség jobbfelől.) Horánszky Nándor: Meglehet, mosolyogni való ez azoknál, a kik nem törődnek azzal, hogy mit mondanak a minister urak, hanem csak szavaznak ; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) de nem mosolyogni való azoknál, a kik kötelességüket teljesítik az ügy és az ország érdekében s a kik a kormány eljárását tisztelettel kritisálni akarják, óhajtják és fogják is. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ismétlem, óhajtottam volna, hogy a minister ur felszólaljon, mert nem vagyok abban a szerencsés — vagy saját szempontomból szólva szerencsétlen — helyzetben, mint Pulszky Ágoston t. képviselőtársam, hogy a t. minister urnak gondolatait lessem vagy eló're tudjam, (Derültség és tetszés a bal- és siélsö baloldalon) hanem igenis azt óhajtom, hogy a felmerült és felvetett concrét kérdéseket e házban eszmecsere utján tisztázzuk s e szempontból azt gondolom, hogy bár at. minister ur kétségtelenül akkor szólhat, a mikor neki tetszik, — — Baross Gábor, mint bélügyminister: Kész vagyok mindig szólani! Horánszky Nándor: De természetesen óhajtandó, hogy az ő felszólalását akkor halljuk, midó'n a kérdéshez még hozzá is szólhatunk. (Helyeslés ba'felől.) Baross Gábor, mint bélügyminister: Nagyon szívesen, csak tessék leülni! (Derültség.) Horánszky Nándor: Én pedig örömmel átengedem a szót. Baross Gábor, mint bélügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Csupán annak bizonyítékául, hogy semmiképen sem idegenkedem szerény nézetemnek itt kifejezést adni, készséggel felszólalok ez ügyben. (Halljuk!) Mielőtt azonban áttérnék magára a tárgyra, legyen szabad a következőket megjegyeznem. (Halljuk!j Én ugyan ismételve kijelentettem —és ezt igazán követem jelenleg is és kész vagyok mindenkor követni — hogy sohasem személyeskedem. De ebből nem következik az, hogy személyes élű támadásokat vissza ne utasítsak, ha kell, hasonló fegyverrel is. (Helyeslés jobbfelől.) Beőthy Ákos t. képviselő ur, igen nagy sajnálatomra, ugy látszik, azon uraknak sorába állt, a kik viczczet találnak abban, hogy a ministert megleczkéztessék és neki gorombaságokat mondjanak. (Mozgás a szélső baloldalon és felkiáltások: Kik azok!?) hm, t. ház, soha sem szoktam kivonni magamat senkivel szemben a válasz adás alól és minden képviselőtársammal a legnagyobb tisztelettel bánok; de hogy azután egy képviselő ur itt felkelvén, kijelentse urbi et orbi, hogy imparlamentáris módon járok el, midőn nem adtam rögtön választ, ez ellen tiltakozom, (Helyeslés jobbfelől)
