Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-240
322 2 * 0, országos ftlés májn) mindazokat a tényeket, a melyek itt mint törvényellenesek hozattnk fel. E szerint, t, ház, kénytelen vagyok néhány tényt újra felsorolni azok közül, a melyekre nézve a t. kormány és a t. minister ur itt azt constatálta, hogy azok correctek, hogy azoknak ugy kellett történniök, a hogy történtek, mert igy dicséretet érdemelnek. Az első constatált tény, a melyet annak idején saját magának a rendőr-főkapitánynak Budapest főváros közigazgatási bizottságához intézett jelentéséből olvastam, az. hogy január 29-én, a mikor még sem az elnök ur, sem pídig, mint itt bevallva volt, a belügyministerium által intézkedés nem történt; a mikor még nem tűnhetett ki az, hogy elégtelen-e a rendőri erő a közrend és báTörság fentartására: reggel a katonai erő már requirálva volt, holott az 1881: XXI. törvényczikk azt inondj'a, hogy ezt csak akkor szabad tenni, ha merőben elégtelen a rendőrség a rend fentartására. Nos, hát nem világos törvényszegés ez, t. ház? Hiszen akkor még a főkapitány nem tudhatta, hogy merőben elégtelen-e a rendőrség vagy nem? Azon időkben igaz, nem találkozott gazdája e rendeletnek, de az általam említett jelentésében bevallotta maga a rendőrfőkapitány, hogy ő requirálta a katonai erőt. Ez pedig. t. ház, oly tény, a mely legalább is méltó arra, hogy e miatt megvizsgálják, megtartotta-e a főkapitány a törvény többi rendelkezéseit; mert nem oly egyszerű dolog a katonai erő requirálása, mely költségébe is kerül az országnak. Hozzájárul ehhez még az is, hogy azt tapasztaltuk, hogy mindig akkor uralkodott a legnagyobb elkeseredés, akkor volt a legnagyobb baj, nőkor az egész város ostromállapotba volt az ügyetlen rendőri intézkedések folytán helyezve és hogy a mikor nem volt ostromállapot, olyankor rend is volt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik egészen világos és határozott rendelkezése az 1881: XXI. törv.-czikknek az, hogy ha nincsen a törvényben szabály valamely ténynek a megbüntetésére, akkor joga van a rendőr-főkapitánynak hirdetményt kibocsátani és abban pénzbírságot megállapítani. No, t. ház, a rendőrség főkapitánya kibocsátott egy hirdetményt, a melyben mind egytől-egyig oly cselekményekre szab büntetést, a melyeket már a kihágási törvény illet büntetéssel. Ezen rendelet tehát a törvénynyel nyíltan ellenkezik. (Ugy van! balfelől.) Másodszor a törvény sehol sem engedi meg a főkapitánynak azt, hogy elzárást decretálhasson ; pedig ugyané hirdetményben elzárással is voltak fenyegetve az illetők. Hol van itt ismét a törvény megtartva? (Igaz! Ugy van!) Itt van, t. ház, a harmadik eset. Ki van mondva a törvényben, hogy ha csoportosulás van, az ellenséges szándék constatálása végett okvetlenül szükt ll-éii, szombaton. 1889. s séges, hjgy egy bizonyos jellel ellátott közege a rendőrségnek, dob- vagy trombitaszóval^ szólítsa ! fel az illetőket távozásra s szétoszlásra. És, t. ház, január 29-én, 30-án és a következő napokban ; senki sem constatálhatta, hogy ez csak egyetlen i egyszer is megtörtént; volna. (Ugy van! a szélső j baloldalon.) Az én felszólalásom utáni napon már meg\ szólalt a trombita. Ha akkor megszólalt, előbb is I meg kellett volna szólalnia. Nemcsak törvényI szegest, de törvény nemtudást is árult el tehát a ' főkapitány ezen eljárasával, mert neki közegeit utasítani kellett volna, hogy miként járjanak el. ; (Ugy van! a szélső baloldalon.) j A negyedik, a mi szintén igen fontos, az, 1 hogy a törvény elrendeli nemcsak a pártatlan, i hanem az emberszerető és kíméletes bánásmódot i is. Hát ha a t. belügyminister ur a történtekben emberszerető, kíméletes bánásmódot talál, akkor lehetetlen, hogy a pártatlan igazságosság szempontjából ítélte volna meg a dolgot; lehetetlen, hogy reá állása és az befolyást ne gyakorolt volna, hogy oly párthoz tartozik, a mely minden tettét helyesléssel és dicsérettel fogadja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért tartom én ezeket, t. ház, oly fontosaknak, mert ezek rámutatnak a kormányzatnak és a lefolyt 14 évi időszaknak benső bajaira és mert ezek világosan mutatják, hogy a tendentia nemcsak az: elveket hirdetni, de másként cselekedni, hanem az is: mindent eltusolni, (ügy van! szélső balfelől.) Nincs veszedelmesebb dolog, t. ház. mint az és ezt sokan, még kormányférfiak is követik, hogy mereven alkalmaztassék azon elv, hogy a hivatalos tekintélyt nem szabad compromittálni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. belügyminister ur, hogy történt ugyan egyetmás, de ily kényes viszonyok között nem lehet a mértéket megtartani. Ebből tehát az a következtetése, hogy a hivatalos tekintélyt nem szabad compromittálni, hanem az egyes közegeket meg kell jutalmazni, hogy máskor is ugy tegyenek. (Bálijuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, de „ a hivatalos tekintély nem compromittálható,' különösen Magyarországon, oly dolog, a miből már a t. belügyminister ur is szerezhetett volna magának tanulságot, mert Metternichnek egész kormányzása azon alapult, hogyha elkövettetett is valami, azt nem kell bántani, mert a hivatalos tekintélyt nem szabad compromittálni. (Ugy van! a szélső balon.) Pedig semmi sem compromittálja jobban a hivatalos tei kintélyt, mintha a közönség azt látja, hogy a hivatalos közeg tehet mindent, követhet el törvényI szegest, lehet brutális és nem történik baja, mert ' ez a gyűlöletet és az elkeseredést növeli, a mi
