Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

320 240. országos ülés május 11-én, szombaton. 18S9. mennyiben minősíttettek az akkor felmerültutczai zavargások és részben az illetők meg is büntettettek. Azonkívül azonban panasz emeltetett aziránt is, hogy a rendőrség részéről egyesek köveitekéi valamelyes erőszakoskodó fellépést, mely tekintetben t. ház, utalok többi között Szederkényi Nándor t. képviselő ur felszólalására, melyben Takács Zoltán ügyvédjelölt ügyére történt hivatkozás; a mire nézve bátor vagyok jelenteni, hogy a fővárosi rendőrség ezen ügye, mely a Takács ügyével áll kapcsolatban, szintén a biró előtt van és ha jól tudom, az első fokú biró az eljárásnak helyt nem adott; de ezen határozat nem jogerős. Én ennél fogva ezen kérdésekben a magam részéről további eljárást közigazgatási úton szükségesnek nem tartok. (Helyeslés a jobboldalon. Ellen mondások a szélső haloldalon.) Azon kivül vannak még másnemű vádak, melyek a rendőrség ellen felhozattak. Nem akarok ezekre részletesen kiterjeszkedni. Ezen vádak majdnem mindegyike a biró előtt van és e tekintetben a hozzám érkezett jelentés nem constatált olyan tényt, mely miatt nekem a rendőrséget felelősségre vonnom lehetne. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Ily körülmények között és midőn mindenki meg fogja engedni, hogy hasonló igen kényes helyzetben a rendőrség eljárása nem lehet mindig olyan, a melylyel mindenki meg van elégedve, hanem kétséget nem szenved, hogy a rendőrség fellépése sokszor a határozottságon kivül még egyebet is igényel és lehetetlen egy olyan eljárási formát találni, a melylyel azok is meg legyenek elégedve, a kik ellen az eljárás irányul;(Derültség és helyeslés a jobboldalon) nem akartam ezen ügyet itt felhozni, mig az tisztábban nem áll. De midőn ma erre felszólittattam, teszem ezt azon nyilatkozatta], hogy eddig [olyan cselekményt nem észlelt a kormány, a melynek folytán nekem büntető irányban kellene a rendőrség ellen fellépni. Kész vagyok azonban, hogy ha az ügy minden oldalról befejezve van, arról itt a t. háznak kimerítő jelentést tenni. (Helyeslés.) Ma az interpellatióra egyéb feleletet adni nem tudok, kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl) Győry Elek: T. ház! Én először is arra teszek észrevételt, hogy a t. belügyminister ur nagyon felreértett engem, midőn azt mondta, hogy tudna élesen felelni, ha akarna, mert bizonyára én azok közé tartozom, a ki hasonlag tudnék felelni; de erre köztünk nincs szükség s azt kérem, hogy mikor azt hangoztatja a minister ur, hogy objectiv akar lenni, méltóztassék azt rólam is feltenni. Ha nekem az a nézetem volna, a mi itt nyilvánult a belügyminister ur több tételeiben, ha én azok közé tartoznám, a kik azt helyeslik, akkor is objectiv tudnék lenni, mert én is nyíltan kimondom meggyőződésemet és nem törődöm vele, hogy tetszik-e az valakinek, vagy nem, mert mikor itt, mint képviselő működöm, nem azt tartom kötelességemnek, hogy tetszik-e vagy nem tetszik, a mit mondok, hanem hogy kötelességemet teljesítsem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azért voltam kénytelen ezt előre bocsátani, mert a hogy beszédemet kezdtem, az épen e felfogással áll kapcsolatban. Én tudniillik a kötelesség mellett mindig az illemet is szem előtt tartom és azt hiszem sokkal illendőbb volt, hogy a helyett, hogy egyenesen felszólítottam a minister urat arra, tessék felelni, a helyett azt mondtam, hogy nagyon jól tudom, hogy nyilatkozhatik a minister ur, a mikor kedve tartja, de én azt hiszem, hogy lehetne neki e kérdésre felelni, szíveskedjék tehát feleletet adni. Ezzel semmi egyebet nem jeleztem, mint a kötelességteljesítést az illemmel kapcsoltam össze. (Helyeslés a szélső baloldalon) Áttérve a dolog lényegére, megvallom, nagyon szomorodottan hallottam a belügy minister ur nyilatkozatát, mert abban méltóztassék megbocsátani, hogy kimondom meggyőződésemet, a helyes elveknek legveszélyesebb alkalmazását látom, a mit annyi éveken át láttunk Magyarországon, hogy hirdették a szabadelvűséget, de tényleg nem követték, hirdették az önkormányzatot, de tényleg követték az absolutismust, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) hirdették az alkotmányosságot és behozták a véderő-törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső' baloldalon.) Én azt tartom itt is, hogy igenis a rendőrségnek, mint fontos intézménynek, tekintélyt szerezni kell, azt ócsárolni nem szabad. Tökéletesen igaz, de a minister ur azt mondta: ugy látom az előttem lévő iratokból, hogy a rendőrség helyesen teljesítette kötelességét és semmi kárhoztatást nem érdemel. (Felkiáltások a jőbbo dalon: Ugy van! Igaz!) Azt hiszem, hogy mikor azt mondják, hogy „Ugy van !",én az igazságnak megfelelőleg kimondhatom, hogy nem ugy van; mert az az elv igenis helyes, hogy a rendőrségnek tekintélyét nem kell koczkáztatni, de nem azzal koczkáztatják-e valamely intézmény tekintélyét a közönség előtt, ha mindenre azt mondjuk, még ha a legigazsá.gtalanabb dolgok történtek is, hogy a rendőrség helyesen járt el? Nem azzal fogjak mi a rendőrség tekintélyét megóvni: ha azt mondjuk, hogy az a rendőr helytelenül járt el, brutális volt, nem tartotta meg a törvényt, de őt a fenforgó viszonyok közt még sem találjuk megbüntetendőnek, hinera azzal, ha mindig meggyőzzük a közönséget arról, hogy midőn az a hatóság eljár, a legnehezebb körülmények között is, mindenkor van a ki ügyel arra, hogy az a törvény korlátai közt maradjon és a törvényt minden tekintetben megtartsa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem, t. ház,erős meggyőződésem, hogy igen