Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

240. országos ülés május 11-én, szombaton. 1889. 315 lásáról gondoskodni fog. Ez az, a mit mondtam. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: A t. minister ur, nézetem szerint igazságtalan a nagy közönséggel szemben, midőn azt állítja, hogy az óhajtja a ledér férezművek előadását. Ha a tapasztalat nem mutatná, hogy a legtisztességesebb, a legjelesebb darabok épen olyan nagy közönséget gyűjtenek a színházba, magába a népszínházba is, akkor a t. minister urnak talán lehetne igaza. De a ki tudja, hogy oly operettek is, melyek semmi kívánni valót nem Nagynak tisztesség dolgában, ép oly telt házak előtt játszatnak, mint a frivol darabok, az a t. mimister ur okoskodását nem fogja helyeselni. Egyébiránt igen jól jegyezte meg Győry Elek t. barátom, hogy a kormánynak, a kormányhatalom képviselőjének nem az a feladata, különönösen mikor nemzeti intézetekről van szó, hogy a közönség romlott ízlésének hódoljon, hanem inkább az, hogy azt megjavítani igyekezzék. Annál fogva az olyan, mondhatni, platonicus kárhoztatása az erkölcstelen iránynak, mint a minőt most a t. minister úrtól hallottunk, engem nemcsak hogy ki nem elégít, hanem megvallom, elszomorít. Az a platonicus kárhoztatás hangzott el a minister ur ajkairól most, a melyet annak idején a ministerelnök ur, mint belügyminister, itt e házban hallatni jónak vélt, Nagyván magára a dolgot, Nagyván az igazgató ügyességére, vagy ügyetlenségére, némelyik kapzsiságára az erkölcsiségnek szent érdekét. Ha így fogja fel, t. minister ur, hivatását akkor — bocsánatot kérek — az állam érdekeit, a nemzeti színházat illetőleg, ilyen kezekben nem látom megnyugvással. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Maga a tétel, 91,000 forint, nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház azt elfogadja. Peöthy Algernon jegjZÖ(olvassa): A budapesti nemzeti színház nyugdíjintézetének segélyezésére 8,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beőthy Algernon jegyző (olvassa).- A kolozsvári nemzeti színház állami segélyezésére 14,000 frt. Elnök." Megszavaztatik. Beőthy Algernon jegyző (olvassa) .• A nemzeti szinházi alapok jövedelméből a színház szükségletére 27,300 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beőthy Algernon jegyző (olvassa) .• A magyar színész-egyesület segélyezésére 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beőthy Algernon jegyző (óvassa).- összesen 355,3d0 frt. Bevétel. A nemzeti szinházi alapok jövedelméből á7.300 írt. Elnök: Megszavaztatik. Beőthy Algernon jegyző (olvassa) .• Altalános közigazgatási kiadások és bevételek. Rendes kiadások : XV. fejezet, 8. czím. Rendes bevételek : IV. fejezet, 4. czím. Kiadások. Betegápolási költségek 637,223 frt, . Madarász József jegyző: Báró Kaas Ivor! Báró Kaas Ivor: Midőn a betegápolási költségeknél a t. ház figyelmét igénybe veszem, nem fogok szólani a beteg emberről és nem fogom utánozni Róma világhírű alakját, Catót, midőn a delendam esse censeót annyiszor ismételte. (Derültség.) Az igen t. belügyminister ur rám vonatkozó megjegyzéseire, mondhatnám, szemrehányásaira, midőn tudniillik szenvedélyességgel vádol, csak azt felelem, hogy szenvedélyes nem vagyok, csak politikát igyekezem csinálni. De midőn ezt teszem, sietek nyíltan és bátran mindig az első sorokban harczolni és a mily szívesen osztok sebeket, oly megelégedéssel viselem azokat, ha oly kitűnő, bátor vitéztől nyerem, mint a t. belügyminister nr. (Élénk derültség.) A mire azonban most a t. minister ur figyelmét felhívni akarom, az nem a politika, hanem a fővárosnak érdeke és egy régi nagy sérelme. Ha a betegápolási költségek rovatát e budgetben átnézzük, tapasztalni fogjuk, bogy ebben egyetlen egy országos kórház, a pozsonyi van 95,465 írttal felvéve. Vannak azután segélyezésre felvéve alugosi, szinyérváraljai, máramarosszigeti, mátészalkai, kolozsvári, stb. kórházak, melyek speciális czélokra szolgálnak. Van azután Budapesten is segélyezésre az „Erzsébet" czímü zárda 1,500frttal és a gyermekkórház-egylet 5,000 frttal, vagyis mindössze 6,500 frt az, a mivel az áilam Budapesten rendesen hozzájárul a betegápoláshoz. Nincs az ellen kifogásom, hogy más városok segélyben részesülnek, mert hisz a közegészségügy egész Magyarországon egyforma fontossággal bir, hanem ki kell emelnem, hogy rendkívüli abnormis viszonyok léteznek e tekintetben Budapest fővárosában. Budapest fővárosának 3 kórháza van, melyek a polgárok alapítványaiból tartatnak s a melyek a város tulajdonát képezik. Ezek legtávolabbról sem elégségesek arra nézve, hogy a betegek számának és igényeinek megfeleljenek. Ennek folytán a kórházkérdés Budapesten már régóta nehéz kérdés, mely folytonosan a megoldás stádiumában van, de meg nem oldható azon nagymérvű követelések és áldozatok folytán, melyek e czélra kívántatnak. Csak nem rég építette fel Budapest fővárosa az üllői uti kórházat 1.700,000 forinttal; de ez rögtön nem kielégítőnek bizonyult. Azután következik — mindnyájan tudjuk — a Józsefvárosban fekvő Rókus-kórbáz elodázhatlan lerombolásának kérdése és ezzel kapcsolatban egy új nagy kórház építésének szüksége, mely leg40*