Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-240
240. országos ülés május 11-én, szombaton. 1889. 3{\ nyezni: a gyermekszobában, a nevelésben. (Helyeslés.) Ott akarom meghonosítani az erkölcsi tisztaságot; de midőn az ifjú, a társadalom bármely rétegében, kilépett a világ küzdő terére, akkor rendőri utón megőrizni tisztaságát, ez már oly feladat volna, melylyel kormány megküzdeni alig bir. (Helyeslés.) E kérdésekkel kétségkívül komolyan kell foglalkoznia a kormánynak és meg kell azon intézkedéseket tennie, melyek az ügy czéljának megfelelnek. Abban a felfogásban tehát nem osztozhatom, hogy elitélve eddigi működését a kormánynak e téren, most már az mondassék ki, hogy ezen ügyek a belügyministeriumtól kivétessenek és más ministerium hatáskörébe áthelyeztessenek. Méltóztassék megengedni, hogy a kormány ezt a kérdést tanulmányozhassa és tanulmánya eredményéhez képese javaslatát megtehesse. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik része a kérdésnek az, a mire részben Pázmándy képviselő úr is utalt és a mire Fenyvessy képviselőtársam meg is felelt. Méltóztassék megengedni, hogy e részbeni nézetemet — mely tisztán egyéni nézetem — röviden elmondhassam. (Halljuk!) Én alig tartok alkalmasabb eszközt a nemzeti cultura terjesztésére, mint a színészetet. A ki Budapest életét az utolsó decenniumban isismeri, látni fogja, hogy például a nemzeti színház mily óriási hatást gyakorolt Budapest egész rétegeinek magyarosítására. (Igazi JJgy van!) Határozott nézetem az, hogy a nemzeti színháznak, illetőleg a színészetnek ügyét minden tekintetben, még pedig ha kell, áldozatok árán is, elő kell mozdítani. (Helyeslés.) Nem vehető ki itt az opera sem. (JJgy van!) Budapest fővárosa Magyarországnak és kelet felé igen erős positióval bir; vonzerőt kell gyakorolnia nemcsak itthon, de kifelé is messze kell hirdetnie a magyar cultura magasságát és nagyságát (Élénk tetszés) és hirdeti is méltán. (Élénk helyeslés.) Ha Budapestet elNagyva kelet felé indulunk, látjuk, hogy ezer meg ezer mértföldnyi távolságra Magyarország maga az, mely a nyugoti államok culturájának magaslatán áll. (Igaz! JJgy van! jobbfelöl) Miért tagadjuk meg magunktól a színészet tovább fejlesztésére szükséges eszközöket, csupán azért, mert egyes inconvenientiák fordulnak elő s mert e pillanatban nem vagyunk arra képesek, hogy elsőrangú színészeket neveljünk a magunk fajából. Egyelőre a külföld is szolgáltathat művészeket és pótolhatja a mi hiányunkat; hisz ezek a bajok idővel el fognak enyészni, a mint egy kis állandóságot nyer ezen intézeteknek jellege. (Helyeslés.) Nézetem szerint nem szabad megtörténni annak, hogy a kormány ezen intézeteket kezei alól kibocsássa és mert azt tartom, hogy nem szabad, nélközülhetlennek tartom az intendansi állást is. A kormány nem közvetlenül,' hanem bizalmát élvező közege által kell hogy intézze a színházak gazdasági, szellemi és egyéb ügyeit. (Helyeslés jobbfelől.) A mi pedig a vidéki színészetet illeti, itt sem szabad, úgy hiszem, túlzásokba mennünk. A t. ház meg fogja nekem engedni, hogy semmit sem oly nehéz bizonyos niveaun megtartani, mint a vidéki színészetet, mert van ennek igen sok elfajulása, Én azt tapaszfalom és minél többet járok az országban, annál inkább erősödik meg ezen tapasztalatom, hogy kevés ország van, hol a vidéki városok annyi áldozatot hoznának állandó színházak létesítésére, mint nálunk. (Igás! JJgy van !) Majdnem minden nagyobb magyar város meghozza ezt az áldozatot és rám nézve az megható, ha például azt látom, hogy Nyitra pártolja a színészetet, hogy Trencsén, a felső vidék képes egy színházat bizonyos időre fentartani. Ha az ember a viszonyokat ismeri, ez nagyszerű látvány. (Igaz! JJgy van!) De, t. ház, ebben is kettő hibás. Az egyik a színészet maga. Nem akarom ezt bővebben indokolni, mert mindenki ismeri. A másik a közönség. Gyakran találkozom a lapokban — mert érdeklődnek az ügy iránt — valamely városnak azzal az óhajával, hogy miért nem jön ez vagy az a nagy társaság ide, milyen nagyszerű volna, ha atéli idényt ezekkel eltölthetnők. A társaság oda jön, az első tiz nap alatt mennek az emberek a színházba, azután pedig nem megy oda senki (Igás!) és ha az igazgató megbukik és eltávozik, megszólja mindenki a kormányt, miért nem intézkedik. A közönségnek is éreznie kell ennek a hasznát és az ilynemű nemes élvezetért az áldozatokat készséggel kell meghoznia és támogatni azokat, kik e pályára lépnek. De az tökéletesen igaz, hogy a mennyire lehetséges, a kormánynak is támogatni kell ezen igen fontos közművelődési tényezőt. (Általános helyeslés.) Én nem vagyok az iránt egy perczig sem kétségben, hogy valamint eddig, ugy ezentúl is meg fogja tenni a kormány a magáét. Pázmándy Dénes: Eddig semmit sem tett. (Ellenmondás jobhfelől.) Baross Gábor, mint belügy minister: Ezzel kapcsolatban azon hozzám intézett kérdésre: hajlandó vagyok e a nemzeti színház érdekében valamit tenni? egész készséggel kijelenthetem, hogy a kormány igenis hajlandó tenni s a mint eddig tett, ugy a jövőben is a nemzeti színház érdekében minden lehetőt meg fog tenni. (Általános helyeslés.) Visi Imre t. képviselőtársam a nyugdíj-intézet kérdését vetette fel a nemzeti színháznál. Meg fogja bocsátani nekem, ha igen becses felszólalására nem fogok részletesen nyilatkozni és csak az iránt kívánok neki biztosítással szolgálni, hogy ezen ügy is a kormánynak komoly gondját fogja
