Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

240. orszilgos ülés májns 11-én, szombaton. 1889. gQQ mentség; de ahhoz, a ki ezen intézmények felett a legfőbb felügyeletet gyakorolni van hivatva, nézetem szerint, nem méltó. Nincs és nem lehet a társadalom nyilvános életében semmi olyan nyilvánulás, nincs és nem lehet az állam­ban semmi oly intézmény, annál kevésbé pedig az az intézmény, mely az ország legfőbb ható­ságának közvetlen intézkedése alatt áll, mely az erkölcsiség követelményeit szem elóTtéveszsze. (Élénk helyeslés bal felől.) Azt mondja Fenyvessy Ferencz t. képviselő­társam, hogy a mi színpadjainkon is csak oly darabokat adnak elő, mint Európa más fővárosai­ban. Először is megjegyzem t. képviselőtársam­nak azt, hogy adtak elő Budapesten és, fáj­dalom, a vidéken is oly színműveket és oly operetteket, melyeket sem Londonban, sem Ber­linben előadni nem szabad. Előadták ezeket, az igaz. Parisban és Bécsben is, de én ezen pél­dákat Magyarországra nézve mértékadónak nem tartom. A francziáktól sokat tanulhatunk s kell, hogy tanuljunk; de a színpad erkölcsiségét én Paris­tól tanulni nem fogom, valamint Bécs sem utánzásra méltó, mely e tekintetben Parisnak nyomában jár. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Utánozzuk a külföldet abban, a mi dicséretes, a mi jó, szép és nemes; de Nagyjuk el mind­azt, a mi a nemzet erkölcseinek megmételyezésére vezet. (Helyeslés. ügy van! a szélső baloldalon.) Legközelebb, még pedig a nemzeti színházban adtak elő egy darabot egy hírneves franczia író­tól, a mely darab Parisban is sok előadást ért meg; de tudom azt, hogy több tisztességes anya kénytelen volt az első felvonás után leányával a színházat elNagyni, nehogy ő és leánya a közönség előtt pirulni legyen kénytelen. Fenyvessy Ferencz: De otthon mégis el­olvassák ! Irányi Dániel: Azt mondják, hogy a szín­házak nem leánynevelő intézetek. Nem azok. De nem is erkölcsiségmételyező iskolák. Nem szabad, t. ház, hogy azok legyenek. A nemzet életében minden összefügg. Ha az ifjúságot az iskolában szernérmetességre, illemre, tisztességtudásra, er­kölcsiségre tanítják, de azután — fájdalom — nemcsak némely családi körben, hanem a színház­ban is azon tanításnak, melyet az iskolában nyer­tek, egyenesen ellenkezőjét látják és hallják: hogyan akarhatjuk, hogy az utánunk következő nemzedék, erkölcsiség tekintetében, magasabb fokon álljon, mint ez, a melyről mindnyájan, fáj­dalommal azt tapasztaljuk, mert hiszen mindnyá­jan állítjuk, mindnyájan hangoztatjuk, hogy nála az erkölcsiség még sok kívánni valót Nagy hátra. En, t. ház, minthogy Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam azt kérdezte tőlem, hogy vájjon azért, mert Shakespeare darabjaiban is fordulnak elő egyes kifejezések, megtiltanám-e én ezen az angol drámaíró remekműveinek előadatását a magyar színpadon, azt felelem, hogy nem. De azokat a fület és tisztességet sértő egyes szavakat — mert vannak - azt gondolom, hogy minden tisztességtudó igazgató és rendező ki fogja Nagyni. Pulszky Károly : Shakespeare ad usum Delphini! Irányi Dániel: Ha nem Nagyja ki, vét a maga hivatása ellen. A mi 300 esztendővel ezelőtt megjárta, midőn a társadalom ízlése, szokásai, erkölcsei durvábbak voltak, mint a mieink: az ma többé nem tűrhető. S a mit tisztességes társaság­ban az ember mondani nem mer, mert ha azt ott mondaná, kiutasítanák, azt a nagy közönség előtt, a hol gyermekeink, leányaink, fiatal feleségeink is megfordulnak, nem szabad mondani, nem sza­bad előadni. (Helyeslés.) És minthogy arról meg vagyok győződve, hogy azon minister, kinek a közművelődés előmozdítása főhivatását képezi, a ki nem akarhatja, hogy az iskolát felváltó színpad kiirtsa az ifjúság lelkéből azon jó magot, melyet ott magába vett, letörölje homlokáról azt, a mit a gyümölcs hamvának neveznek, jobban fel fogja fogni feladatát, mint ezt eddig a belügyminister ur tette; ennélfogva pártolom a beadott indítványt és ha netalán a t. ház azt gondolja, hogy miután a közoktatásügyi bizottság jelentése, a mely már be van nyújtva s a mely az illető szakminister költségvetésével együtt fog tárgyaltatni, ugyan­azon indítványt foglalja magában, talán helyesebb lenne, ha akkor döntetnék el ez a kérdés, én igen szívesen járulnék hozzá annyival inkább, mert remélem, hogy az illető szakminister, a vallás- és közoktatásügyi minister ur, kötelességének fogja tartani erre nézve is nyilatkozni. (Helyeslés.) Ily értelemben tehát ismételve, hogy az indít­vány lényegét pártolom, ha netalán a t. ház ezél­szerűbbnek látná ennek eldöntését, a vallás- és közoktatásügyi ministeriumi költségvetés tárgya­lásának idejére Nagyni, azt is elfogadom. (He­lyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen fel­jegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Beőthy Algernon jegyző: Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister! Baross Gábor, mint belügyminister: T. ház! (Halljuk! Hattjnk!) Engedjék meg, hogy, miután kénytelen vagyok vele, röviden hozzá szól­hassak a tárgyhoz. (Halljuk!) A vita komoly és tárgyilagos volt, kivéve egy felszólalót, a ki az egész vitának sajnálandó comicumát képezte. (Helyeslés jobbfelől.) Én, mint katholikus ember, tiltakozom azon Ízléstelenség

Next

/
Oldalképek
Tartalom