Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

240. orszásros ülés miijns 11-én, szombaton, 1880. 305 Mert egészen máskép áll a dolog Parisban, vagy Bécsben. Tessék tekintetbe venni, hogy nálunk itt van a nemzeti színház, az opera, a budai színház, a német színház, mig Bécsben micsoda színházak vannak? Van a Burg- és opera-színház; mert a többi hol működik, hol bukik, hol kinyitják, hol bezárják. És ne méltóztassék elfelejteni az idegenek nagy forgalmát, a mi ott van ; nálunk ez hiányzik, nálunk úgyszólván mindig ugyanazon közönség van. Tessék itt egy darabot 110-szer előadni, mint Bécsben, nálunk ez nem lehetséges. Ezeket voltam bátor előadni. Én mindent meg fogok tenni, a mi lehetséges, az opera ügyének előmozdítására. (Helyeslés a jobboldalon.) Pázmándy Dénes: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy szavaim félreértése miatt felszólaljak. Én nem kifogásoltam az opera-igazgató tehetségét, nem is ismerem, nem is kisértem figyelemmel működését, megengedem, hogy szakértő, de sajnálom, hogy épen a magyar királyi opera megalkotója egy szász, vagy nem tudom hova való idegen. Egyébiránt ilyen problémák vannak a világon és mondhatom a t. államtitkár urnak, hogy mindenesetre veszélyes kísérlet egyetlenegy ily embertől várni, hogy ő meg fogja alkotni a magyar operát. Azt méltóztatott mondani a t. államtitkár ur, hogy az igazgató fogja kiképezni az új erőket. Bocsánatot kérek, én, a ki néha mégis eljárok az operába, az ellen a nagy közönség nevében protestálok, hogy az operaházból iskolát csináljanak, mert csakugyan már 25 év óta egyebet, mint kezdőket és invalidusokat nem hallottunk. Különben is azok az új erők, baki lesznek képezve, elfognak menni külföldre és azután majd vissza fognak jönni megtörve, kiénekelve, nagy fizetésre és akkor ismét Abfertigunggal kell őket ellátni, mint ezt tapasztaltuk. Nagyon szép, ha az igazgató a jelenlegi erők kiképzésére vállalkozik, de nem hiszem, hogy sikere legyen. Abból ne méltóztassék semmiféle nagy virtust csinálni, hogy a költségvetést leszállította, mert az nem egyéb, mint ^megszorítása a művészeti színvonal emelésének. Én nem védem az előbbi intendánst, arra sem hivatásom, sem kedvem nincs. Ő kiadott 700—800,000 frtots nagy beruházások történtek, a mint már ezek a számok is mutatják; de viszont az operának művészeti niveauja akkor oly magas fokra emelkedett, mint még soha ezelőtt Budapesten nem volt. O sokat költött, de adott is érte valamit. Én ugyan nem szavaztam meg e költségeket, de nem hiszem, hogy a mostani keretben, a mostani rendszerrel, a jelenlegi takarékosság rendszerével lehetséges legyen élvezhető nemzeti operát teremteni. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Ki következik? KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. Madarász József jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz:.Igen t. képviselőház! (Halljuk!) A t. képviselőháznak kegyes elnézése nem fogja talán illetlenségnek venni tőlem, hogy most, midőn arra nem vagyok talán eléggé disponálva, mégis szót emelni bátorkodom. (Halljuk!) De, t. képviselőház, ha volt szavam — a t. háznak egynéhány tagja talán kegyes lesz visszaemlékezni — a legerősebb és a legélesebb, a múlt rendszer ellen, ha volt szavam a múltban korholni azt a könnyelműséget, azt a határtalan léhaságot, mely főleg az operaház körül uralkodott, akkor, mélyen t. ház, nem lennék igazságos, ha néma maradnék most, midőn ezekkel szemben határozott javulást látok. (Általános helyeslés.) És fel kell szólalnom azért is, mert nem Nagyhatom szó nélkül, a mit Pázmándy Dénes előttem szólót t. barátom és képviselőtársam mondott. Mindenekelőtt azonban, mélyen tisztelt ház csodálkozásomat kell kifejeznem azon, hogy épen a t. túloldalról akadt egy szónok, Vadnay Károly t. képviselő ur, a ki bizonyos,, tagadhatatlanul személyes éllel beszélt és a ki tagadhatatlanul erős kritikát gyakorolt még a mai állapotokkal szemben is. Megvallom, mélyen t. ház, nekem ez a beszéd ugy tűnt föl, mintha Vadnay t. barátom két évvel ezelőtt csinálta volna meg és csak most mondotta volna el, (Derültség) mint az a bizonyos phonograph, a melybe két évvel előbb mondtak be egy darabot s ha két év múlva megindítják, eljátszsza azt. (Élénk derültség.) Mert az a beszéd igen oda illett volna a Keglevich-regiem alá, de bocsánatot kérek, nem illik, legalább nem egészen illik a mostani rendszerre. (Ugy van.) És ha t. képviselőtársam megtámadja a mai igazgatást azért, hogy még ma is 35 ezer forint túlkiadás van, akkor elfelejti annak a tételnek igazságát, a melyet különben Pázmándy t. képviselő ur igen helyesen állított fel, hogy nincs az az európai színház, a hol olyan normál-budgetet lehetne felállítani, a mely megtartható is volna. Mert az adótételeket, a kivetett adókat be lehet hajtani, de a publícumot semmiféle állami erőszakkal a színházba behajtani nem lehet. (Élénk derültség és tetszés.) És elvégre is a színházak bilance-kérdése tisztán és kizárólag a publicumtól függ, nem pedig az államtól. (Ugy van!) Én, ismétlem, határozott javulást látok a mai rendszerben. Elég rámutatnom arra a tételre, hogy még annak előtte 6 \íj darab kiállítása majdnem százezer forintba került, ma 5 új darabnak kiállítása alig került 14,000 frtba. Ez csak eredmény, a melyet Pázmándy Dénes t. barátom sem vonhat, kétségbe. (Igás ! Ugy van!) De, t. ház, rá kell térnem rögtön — nehogy elfelejtsem — Pázmándy t. képviselőtársam vád39