Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

£40. országos ülés május nézve lehet egy összeget felvenni, de avval, hogy lehessen fixirozni a bevételt, ne méltóztassanak magukat ámítani. Egy színháznál semmiféle fix budgetről nem lehet szólani. Én a 405,000 frtnyi subventiót is roppant soknak gondolom, de megvagyok róla győződve, hogy bármily szorgalommal dolgozzék is a kormánybiztos és bármily jóakarat fogja is teendőiben vezérelni, egy-két év múlva ismét ott fogunk lenni, a hol a múltban voltunk, hogy az operának hudgetjéhen a szükségelt subventio megint fel fog menni 5—6 száz ezer frtnyi költségre. Ha az ország színházi czélokra nagyobb összegeket akar fordítani, van erre tér; méltóztassék csak körül nézni az országban. Van-e ország, a hol ily roppant fényesen dotált színházak mellett a vidéki színészet valósággal nyomorban sínylődik? Még mi Budapesten két szinházra nornialbudget mellett 550,000 irtot, de néha 6—700 ezer frtot is költünk, addig az összes vidéki színészetre nem adunk többet 5000 fitnál a központi iroda fentartására. Hiszen a vidéken is vannak adófizetők és haván valahol culturális czélja a színháznak, az nem annyira itt van a központban, mert hisz az operával senkit meg nem magyarosítunk, hanem igenis a vidéken. Magyarország culturális, de nemzetiségi viszonyai is elodázbatlanná teszik, hogy a vidéken erős magyar színészetet teremtsünk. Bevittiik a magyar színészetet ama városokba, melyek történeti fejlődésüknél fogva inkább németek, szórakozásaik németek, Temesvárra, Pozsonyba, Sopronba és nemcsak nem bírtuk ott a magyar színészetet fentartani, hanem onnan úgyszólván szégyenletesen kellett kijönnie. Már pedig magasztos czélra törekszik az állam, ha a vidéki színészetet legalább a magyarság e végpontjain, ott, hol a magyar műveltség a némettel versenyez, melegen istápolja és ott állandó magyar szinházakat létesít. Ezzel indirecte azt is el fogjuk érni, hogy •csakuííyan lesz magyar szinmíívészetünk, a mi ma, a fővárost kivéve, alig van. Hiszen egy nemzeti színház, egy állandó opera fennállásának elkerülhetlen feltétele, hogy legyen a vidéken egy színész eti pepineria, a honnan a színészeket Budapestre szerződtetni lehessen és ne legyen kénytelen a két fővárosi színház a conservatoriumban képzett nyers erőkkel a közönséget bizonyos számú éveken át gyötörni. Ma kivéve Kolozsvárt, nincs állandó színház Magyarországon. Már tavaly megmondtam, hogy a vidéki színészet segélyezésére a mai bndget keretében is lehet találni összeget, még pedig az operánál. Méltóztassék az opera költségeit egyszerűen felére, 200,000 frtra leszállítani, tessék bérlőt keresni és ha az itt megtakarított 200 ezer frtot vagy annak csak felét is a vidéki magyar színészet felkarolására fordítjuk, 10 év múlva egészen máskép fog állani a magyar ll-én, szombaton. 1889. 303 színészet ügye. Es ha e mellett a magyar zeneés színművészeti akadémia fejlesztésére több gondot fogunk fordítani, akkor talán 10 év múlva fogunk arról beszélhetni, hogy teremtsünk nemzeti operát. Akkor ez sokkal kevesebb költséggel is fog járni, sokkal jobb is lesz, mint ma. Én megvallom, nemzeti chauvinista vagyok, de az operára, ugy a mint ma van. egy krajczárt is feleslegesnek tartok akkor, a mikor Magyarország vidéki színészetére jóformán semmit sem áldozunk. Azon számokban, melyeket a kormánybiztos ur tegnap felolvasott, látom, hogy voltaképen 200 ezer frtra mennek azok a költségek, a melyek a magyar királyi operánál a solistákon kívül a zene , táncz- és énekkarra fordittatnék. Egy általános szinházi elv, mondhatom praxis, bevett szokás és a külföldön ugy passiroz, mint elv, hogyha egy ember kap egy termet, kapja a táncz- és a zenekart : a sclisták fizetését egy csak kevéssé ügyes igazgató is mindig fedezheti. Ez az összes impressaria praxisa; a külföldi impressario, ha ezmegkapja, a napi bevételekkel a solisták költségeit fedezheti. Ez 200,000 frtra megy és ha mi ezen költséget egy vállalkozónak adjuk, meg vagyok győződve, hogy igen jó és élvezhető operai előadásokat fogunk nyerni és akkor is körülbelől ugyanazok a solisták, vagy még jobbak fognak énekelni. En nem látok abban a városra nézve semmiféle nagy nemzeti hátramaradást, vagy veszteséget, ha egyszer megengedjük, hogy Wilt, Perotti s Prevost helyett jöjjenek ide s énekeljenek mások, mert ez tökéletesen mindegy. (Igaz! Ugy van! a szélső halfelöl.) Én, t. ház, indítványt nem teszek, hanem a t. kormány becses figyelmébe ajánlom azokat, a miket elmondottam, mert a t. kormánynak nagyobb alkalma van meggyőződni ezek igazságáról. Gsak a közelmúlt napokban láthatta a t. belügy minis ter ur, hogy mily crisis állott elő a vidéki színészetben. Mondhatom, hogy végszükségben szenved a magyar vidéki színészet és ha nem méltóztatik ennek segélyére jönni, az el fog veszni. 900 és egynéhány egyén jövőjéről, megélhetéséről és Magyarország összes vidéki városainak művészi igényeiről van szó. Szerencsés vagyok constatálhatni azt, hogy azon vádak, melyek a vidéki színészet kezelésével megbízott egyesület, vagy tanács ellen szórattak, részint nem állanak, részint túlzottak és abban a tekintetben megnyugtathatom a t. belügyminister urat, kihez legközelebb egy broehure is intéztetett, hogy azon pénzekkel, melyek a nyugdíjalapra befizettettek, semmiféle rosszhiszemű eljárás nem történt, hanem a hiba az, hogy az a tanács, vagy egyesület a vidéken egyáltalában perhorrescáltátik és semmi egyéb, mint egy adóvégrehajtó